Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.
Ülésnapok - 1980-3
115 Az Országgyűlés 3. ülése, 1980 (Elnök: Apró Antal — 10.01) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirend szerint folytatjuk a kormányprogram feletti vitát. Kádár János képviselőtársunk kíván szólni. KÁDÁR JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kedves elvtársak! A kormány munkaprogramja elvi, reális, előremutató, megfelel a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa útmutatásainak és a Hazafias Népfront választási felhívásában megfogalmazott céloknak. Ezért a Lázár elvtárs által előterjesztett programmal egyetértek. Amikor a tisztelt Országgyűlés a Magyar Népköztársaság kormányának programját tárgyalja, valójában politikánk, szocialista építésünk, jövőnk alapkérdéseit vitatja. Ezekhez kívánok — az előttem szólókhoz hasonlóan :— én is hozzászólni. A programbeszéd fölvázolta a nemzetközi helyzetet, a világ jelenlegi politikai állapotát. A nemzetközi események közül kiemelhetjük az öt évvel ezelőtt Helsinkiben tartott európai biztonsági és együttműködési értekezletet, amely bizonyos tekintetben új szakaszt nyitott földrészünk politikai életében. Befejezését jelentette a hidegháború kiélezett szakaszának, s egyben kezdete is volt egy pozitív folyamatnak, amelynek során a Helsinkiben elfogadott elvek nagy hatással voltak a világ, s különsképpen Európa politikai helyzetére. E folyamat eredményeképpen erősödtek az európai országok — közöttük természetesen a különböző társadalmi rendszerű államok — politikai kapcsolatai, és kedvező változások következtek be a világpolitikai helyzet alakulásában is. Ezzel magyarázható, hogy a különböző társadalmi rendszerű országokban élő emberek, a népek világszerte üdvözölték a helsinki értekezletet és annak kedvező nemzetközi kihatását. A nemzetközi helyzetben időközben változás következett be. Megítélésünk szerint ezt az Egyesült Államok, a NATO lépései idézték elő. Ide soroljuk az 1978. év washingtoni NATO-döntést, amely a fegyverkezés új hullámát indította el, és a NATO múlt évi decemberi brüsszeli ülésének határozatát az új típusú amerikai középhatósugarú nukleáris rakéták gyártásáról és Nyugat-Európába történő telepítéséről. De sok más hasonló kedvezőtlen fejlemény is hozzájárult ahhoz, hogy újból hidegháborús szelek fújnak a világon. Ilyen körülmények között joggal állíthatjuk, hogy a nemzetközi helyzetben egyidejűleg vannak jelen az enyhülés és a feszültség tényezői. Nem javult a helyzet a világ különböző feszültséggócaiban sem. A közel-keleti problémák továbbra is megoldatlanok és veszélyesek. Közép-Keleten sem rendeződtek a viszonyok, sőt, ezt sajnálattal kell említenem, Irak és Irán fegyveres konfliktusa tovább élezi a helyzetet a Perzsa-öbölben és környékén. Ez nem szolgálja Irak és Irán népeinek javát, ezzel szemben a nemzetközi imperializmus malmára hajtja a vizet. Éppen ezért őszintén helyeseljük az ENSZ BizI. szeptember 26-án, pénteken 116 tonsági Tanácsának felszólítását a fegyverszünetre. Azt kívánjuk, hogy Irak és Irán tárgyalások útján találjon politikai megoldást a közöttük fennálló vitás kérdések rendezésére. Délkelet-Ázsiában is csak lassan és nehezen oldódnak a feszültségek. Növeli a helyzet bonyolultságát a jelenlegi kínai külpolitika, amely alapvetően szocialistaellenes, szovjetellenes, s ebből kiindulva a legkülönbözőbb kérdésekben és területeken a feszültség növelésére törekvő imperialista körök kezére játszik. Ilyen a mai világ, amelyben élünk, dolgozunk és harcolunk. Célunk világos, a fő nemzetközi kérdésekben álláspontunk közérthető: az enyhülésért, egy békésebb világért küzdünk. A fegyverzet alacsonyabb szintjén megvalósuló egyenlő biztonság hívei vagyunk. Változatlanul az a nézetünk, hogy a nemzetközi életben szükségszerűen jelentkező minden vitás kérdést tárgyalásos, politikai úton kell megoldani. Pártunk és kormányunk külpolitikai tevékenységét ebben a bonyolult helyzetben is az a törekvés vezeti, hogy megőrizzük az enyhülés vívmányait, fenntartsuk nemzetközi kapcsolataink kialakult rendszerét. Rendkívül fontos eseményként tartjuk számon Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének találkozóját Giscard d'Estaing-nel, a Francia Köztársaság elnökével Varsóbán, valamint Helmut Schmidttel, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjával Moszkvában. Ugyanígy üdvözöljük a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterének csütörtökön megtartott tárgyalásait is. A magyar diplomácia is ugyanezen célokért, a kapcsolatok fenntartásáért és a további eszmecserék folytatásáért dolgozott az elmúlt hónapokban. Ezt szolgálta külügyminiszterünk látogatása, tárgyalása a Német Szövetségi Köztársaságban. Mi a békés tárgyalások útját járjuk a jövőben is. Sokat várunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének most folyó ülésszakától. Reméljük, hogy az ott napirenden levő legfontosabb kérdésekben, így a leszerelés ügyében hozzájárul az érdemi előrehaladáshoz. Meggyőződésünk, hogy ezt nagyban elősegíti Gromiko elvtárs beszéde, amely a legfontosabb nemzetközi kérdésekben a szovjet álláspontot kifejtve, a Varsói Szerződés tagállamainak nézeteit is képviselve, a reálisan gondolkodó emberek által elfogadható javaslatokat tett. Hangsúlyozta, hogy a Varsói Szerződés országai nem törekednek katonai fölényre, és senkire sem kívánják rákényszeríteni az akaratukat. Készek együttműködni a leszerelés megoldásában, a feszültség csökkentésében, elmenve egészen odáig, hogy — amennyiben a NATO-országok részéről is megvan rá a készség — hajlandók akár a két szervezet egyidejű feloszlatására is. Ugyancsak üdvözöljük a szovjet külügyminiszter azon javaslatát, hogy valamennyi állam, de legfőképpen a Biztonsági Tanács állandó tagjai és a hozzájuk katonai szerződéssel kötődő
