Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-3

117 Az Országgyűlés 3. ülése, 191 országok 1981. január 1-től ne növeljék fegyve­res erőiket és fegyverzetüket. A közelmúltban megkezdődtek a helsinki értekezleten részt vevő államok madridi talál­kozójának az előkészületei. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy mi a helsinki ér­tekezleten elfogadott ajánlások teljes körének tényleges érvényesítéséért dolgozunk. Az a véle­ményünk, hogy a madridi tanácskozásnak is konstruktív munkával elő kell segítenie a záró­okmány megvalósulását. Ez a célja az előkészítő értekezleten beterjesztett magyar napirendi ja­vaslatnak is. Véleményünk szerint a madridi tanácskozáson tárgyalni kell a helsinki értekez­let részvevőit érintő összes fontos kérdésről. Ezen belül kiemelten üdvözölnénk, ha Madrid­ban egyetértés születne abban a nagy fontosságú kérdésben, hogy 1981-ben megtartsák a katonai enyhülés és leszerelés kérdéseivel foglalkozó európai konferenciát. Támogatjuk a Szovjetuniónak azt a rendkí­vül fontos döntését — amelyet Leonyid Brezs­nyev a Schmidt kancellárral folytatott tárgya­lások során terjesztett elő —, hogy minden elő­feltétel nélkül kész tárgyalni a közép-hatótávol­ságú nukleáris fegyverekről és az előretolt állo­másoztatású amerikai fegyverrendszerekről, minthogy ezek a kérdések szükségszerűen össze­tartoznak. Számtalanszor hangsúlyoztuk, hogy ugyancsak hívei vagyunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői által Bécsben alá­írt SALT— II szerződés hatályba léptetésének, amellyel megnyílhatna az út a más fegyverekre is vonatkozó SALT— III szerződés megtárgyalá­sa előtt. Ezek a mi alapvető külpolitikai törekvése­ink, amelyekről nyugodtan elmondhatjuk, hogy bennük nemcsak pártunk és kormányunk hiva­talos álláspontja, hanem egész népünk őszinte óhaja is kifejezésre jut. Mi, a szocializmust építő magyar nép, a vi­lágtól semmi mást nem kívánunk, mint azt, hogy béke legyen, és folytathassuk építőmun­kánkat. Mindaz, amiről eddig szóltam, természetesen magyar állásfoglalások, de nemcsak egyedül a mieink, hanem kifejezik a szövetségeseinkkel azonos platformunkat is. Nagyra értékeljük a Varsói Szerződést, amely a mi védőpajzsunk, de még ennél is több : a világimperializmust féken tartó leghatalma­sabb erő, amely ma létezik. Ennek megfelelően mi a Varsói Szerződés országaival külpolitikai kérdésekben tanácsko­zunk, és széles körű, összehangolt együttműkö­désre törekszünk. Együttműködésre, álláspon­tunk egyeztetésére törekszünk kivétel nélkül az összes szocialista országgal is. Ez a szocialista országok nagy többségével meg is valósul, és ahol nem így van, az nem a mi hibánk. A szocialista országok közül kettőről külön is szeretnék szólni. Lengyelországról, amellyel az utóbbi időben a nemzetközi és a magyar közvé­lemény is sokat foglalkozik. Mint ismeretes, Lengyelországban a társadalom életében felhal­mozódott különböző problémák miatt július vé­gén, augusztusban széles körű munkabeszünteté­. szeptember 26-án, pénteken 118 sekre, sztrájkokra került sor, politikai konflik­tusok támadtak. Ezeket az eseményeket egész népünk nagy figyelemmel és bizonyos aggo­dalommal kísérte. Mi szolidárisak vagyunk a testvéri lengyel néppel, lengyel testvérpártunk­kal, a Lengyel Népköztársasággal, s ennek több oka is van. Egyrészt a történelmi, hagyományos lengyel—magyar barátság, amely az utóbbi év­tizedekben szocialista alapon tovább erősödött és szilárdult. A lengyel nép nehéz történelmi út­ján — a mi népünkhöz hasonlóan — sokat szen­vedett, és alapvető törekvése, hogy a megtalált igaz úton, a szocialista építés útján békében ha­ladhasson előre. A Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság között sokoldalú együttműködés van. Politikai, gazdasági és kulturális kapcsola­taink, a tömegek széles körű érintkezésének ré­vén, mint partnerek is érdekelve vagyunk ab­ban, hogy a Lengyel Népköztársaság helyzete szi­lárd legyen. Ezt az elvtársi, testvéri kapcsolat­rendszert, sokoldalú együttműködést a jövőben még tovább akarjuk fejleszteni. Hazánk és Lengyelország a Varsói Szerző­dés szervezetének tagállama. A Varsói Szerző­dés egysége, ereje létfontosságú a magyar és a lengyel nép, valamennyi tagállam népének, sőt a világ népeinek szempontjából is. Szolidaritás­sal, együttérzéssel, ésszel és szívvel lengyel ba­rátaink mellett állunk. Erről a miniszterelnöki programbeszéd is hangsúlyozottan szólt. Még azt fűzném hozzá, hogy a társadalom fejlődési prob­lémáit a lengyel népnek magának kell megolda­nia, a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével. Mi teljes sikert kívánunk lengyel elvtársaink­nak, barátainknak, a testvéri lengyel népnek. Ahogyan Lázár elvtárs is megfogalmazta, azt kívánjuk, hogy valamennyi fontos és aktuális kérdésre igazi szocialista megoldást találjanak. A másik szocialista ország, amelyről szólni kívánok, Jugoszlávia. A közelmúltban teljes együttérzésünket fejeztük ki Jugoszlávia népei­vel abban a nagy veszteségben és gyászban, amely őket Tito elnök elhunytával sújtotta. Ezt az alkalmat és az azóta létrejött kapcsolatain­kat is felhasználtuk arra, hogy nyomatékosan hangsúlyozzuk: miként eddig, úgy a jövőben is arra törekszünk, hogy sikerrel építsük a kölcsö­nösen hasznos magyar—jugoszláv politikai, gaz­dasági, kulturális és sportkapcsolatokat, a lakos­ság szélesebb körű érintkezését, az egymás bel­ügyeibe be nem avatkozás elve alapján, kiin­dulva abból, hogy mi a Varsói Szerződés tag­állama vagyunk, Jugoszlávia pedig el nem kö­telezett ország. Kapcsolataink jelenlegi állapotával elégedet­tek vagyunk, és úgy tapasztaljuk, hogy mindkét fél részéről megvan az akarat kapcsolataink to­vábbi kiszélesítésére, elmélyítésére. Érdekeltek vagyunk abban, hogy szomszédságunkban egy­séges, szocialista Jugoszlávia fejlődjék. Ez nem­csak a két ország népének válik javára, hanem ennek még szélesebb nemzetközi jelentősége is van. . * Szolidárisak vagyunk Vietnam, Laosz, Kam­bodzsa népeivel abban a harcban, amelyet füg­getlenségükért, szuverenitásukért, felemelkedé-

Next

/
Thumbnails
Contents