Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1157 Az országgyűlés 18. ülése, 1982 tatási célokra is. Csak azért ezen a területen is illő lenne több eredményt felmutatni érte. A termelésben, a nemzeti jövedelem előállításában részt vevők bérkiáramlása helyesen — véleményem szerint helyesen differenciáltan — van tervezve. Csák mindenki tartsa is be, mert jelenleg úgy van, a jól működő gazdasági egységek betartják bérfejlesztési kötelezettségüket, de, .-akik nem hozzák az elvárásokat, azok is úgy élnek, mint a jók. Ebből adódik az, hogy 6—6,5 százalékkal emelkedtek ebben az évben is a lakossági pénzbevételek, a nemzeti jövedelem viszont csak egy százalék körül. Az ár- és bérintézkedések hatása sajnos az alacsony jövedelműeket érinti legjobban. Ez a réteg főleg fizikai állományúakat jelez, úgy, hogy az a 30 százalék körüli, akiknek az életszínvonala csökken vagy stagnál, ezek között található. Akié emelkedik viszont, nem a fizikai vagy munkásállományúakat rejti magában. Mindenki követel valamilyen formában, s hivatkozik ' erre-arra. De legkevésbé az a korosztály követelődzik, aki termelőképes, és kiveszi alkotóan részét a termelésből, az országépítő munkából. Hát mit tudunk elosztani? Csak azt, amit megtermelünk. így az alkotó embert végzett munkája alapján ismerni kell továbbra is, kellő odafigyeléssel, a járulékos munkát ellátók irányában is. Az államtitkár elvtárs erre részletesen kitért. Nem az elkeseredett ember beszél belőlem. Tudom, és meg vagyok róla győződve, az ország nagy többsége egyet akar. Azt, hogy fejlődjön szocialista hazánk, hogy terveink megvalósulásával bátran szembenézhessünk a holnappal. Hogy mindenkinek van munkája, hogy mindenkinek van megélhetési lehetősége ebben az országban, az mindennél többet mond. Érdemes tenni ezért az országért, ezért az eszméért, ezért a népért. Mindnyájan többet akarunk megvalósítani, jobban akarunk élni. De ezt csak úgy tudjuk elérni, hogy ki-ki a maga területén, képességeinek megfelelően végezze el a reá bízott feladatot, így fizetőképességünket megőrizve, végre tudjuk hajtani pártunk célkitűzéseit, VI. ötéves tervünk előirányzatait. A Fejér megyei képviselőcsoport és a magam nevében a Magyar Népköztársaság 1983. évi költségvetés-tervezetét elfogadom, és elfogadásra ajánlom. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslathoz hozzászólásra több jelentkező nincs, ezért a vitát lezárom. Dr. Hetényi István pénzügyminiszter elvtárs kíván szólni. HETÉNYI ISTVÁN pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Ügy érzem, hogy az elhangzott nagyszámú hozzászólásból igen gazdag vita kerekedett ki, amelynek során az országgyűlés nemcsak támogatásáról biztosította az előterjesztő kormányt, hanem sok képviselő elvtárs hozzászólásában gyakorlati gazdaságpolitikai teendőket fogalmaztak meg, eredményekről, lehetőségekről számoltak be. Ezt már a bizottsági üléseken is tapasztaltuk — amint erről itt Szurdi elvtárs beszámolt. december 16-án, csütörtökön 1158 Ügy vélem, hogy mindezek az elhangzott törekvések messzemenő támogatásra találnak a társadalom minden alkotó rétegében. Az észrevételek segítenek a kormányzatnak abban, hogy a további irányító munkáját hogyan teheti' még eredményesebbé. Szokás szerint az elhangzott javaslatokat a kormány megvizsgálja, és ami abból reálisan hasznosítható, gondolom, hogy gyakorlati munkánkban érvényesülni fog. Én magam is igyekeztem odafigyelni az észrevételekre, ezek között voltak nagyon nyíltan megfogalmazottak, volt, aki nagyon finoman fogalmazta meg az észrevételét, de én úgy érzem, hogy ezt is meghallottuk. Olyan észrevételekre gondolok, mint amelyek az energiaracionalizálás feladataival foglalkoznak, vagy egy ilyenre, hogy a keresettől független terhek kérdésére is figyeljünk, telekellátásra, nyelvoktatásra, felsőoktatásra és így tovább. Ezek között van olyan, amelynek a megvizsgálása a kormány munkatervében szerepel, így például a telekellátás ügyével a kormány nyáron foglalkozni fog, de már az idén tettünk egy-két dolgot. A nyelvoktatás ügyében van egy határozat, Guba elvtárs hozzászólása ezen lényegesen túlmegy, és azt hiszem, nem alaptalanul, a felsőoktatás egészére van egy határidő, hogy 1983-ban a felsőoktatás távlati tervét ki kell dolgozni, és az energiaracionalizálás közismerten központi program keretében folyik. Mivel módosító javaslat a törvényjavaslat kiigazítására nem érkezett, ezért kérem, tekintsenek el attól, hogy én itt a gazdaságpolitika minden ágát érintő konkrét ügyekre válaszoljak, annyival is inkább, mert a kormány nevében lépek fel itt, de azt nem vállalhatom, hogy építési, közlekedési vagy oktatási szakkérdésekben most hirtelen a kormány kollektív véleményét tudnám tolmácsolni, ehhez nincs meg a képességem. Az észrevételekkel egyetértek, talán hogy a teljes igazságot mondjam, Tollár elvtárssal még úgy érzem, egy-két 37 fokos agyvizű beszélgetésre készen állok, talán ott még egy-két kérdést másképp látunk, de úgy vélem, hogy amit ő mondott, abban is a konstruktív segíteni akarás nyilvánult meg. Három kérdésre térnék ki általánosságban. Az első: megnyilvánult egy aggodalom a beruházások színvonalával kapcsolatban. Valóban további csökkenés a gazdaság számára nem lesz könnyű feladat, és veszélyekkel is járhat. Ez tulajdonképpen a tervben is tükröződik, mert a beruházások további jelentős csökkenésével együtt azért a fogyasztás csökkenése is megjelent, ami azt mutatja, hogy a beruházás csökkentésének bizonyos ésszerű határa van. Azt hiszem, hogy a beruházások ügye a kétségtelen probléma mellett továbbra is minőségi kérdés, nem egyszerűen építőipari minőség jön itt csak szóba, hanem a célmegválasztás is, a piacorientáltság, a kapacitáskihasználás és így tovább. Ellenőrzési vizsgálataink még a mai szűkös lehetőségek közepette is sok elkerülhető beruházási költségre mutatnak rá. Ha tehát a legjobban kiválogatott célok és megvalósított beruházások tömegét nézzük, akkor nagyon örülnék, ha ebből 170 milliárd kitelnék. Itt van még