Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1159 , Az országgyűlés 18. ülése, 1982 bizonyos tartalékunk. Tudom, ezt nein könnyű feltárni, ez nem egyszerűen csak elhatározás kérdése, de remélem, hogy a beruházások csökkentése, majd valamikor felfelé menetele ilyen értelemben strukturális változás is, és nem egyszerűen a globális számok kérdése, amelyek veszélyesek vagy nem veszélyesek. A magas beruházás is veszélyes, ha nem ebből a belső tartalékból valósul meg. Felmerültek épp ezen a területen konkrét ügyek is, például Borsodban. Tudomásom szerint a borsodi szénelőkészítő ügye most már előkészítés alatt áll, a Magyar Nemzeti Bankban a finanszírozásra. Tudom, hogy a kivitelezés már egyharmadánál tart, úgy, hogy ez az ügy sikeres eldöntését eredményezi. A beruházási színvonal kérdésén túl látjuk, hogy a kivitelezésben, a végrehajtásban még a színvonalon kívül is van problémánk. Itt Szépvölgyi elvtárs mutatott rá erre, aki Budapesten közismerten a legnehezebb építési helyzettel áll szemben, vagy kell, hogy partner legyen. Csak annyit szeretnék mondani, hogy bizonyos intézkedéseket a kormányzat tett annak érdekében, hogy az építőipar, ezen belül a lakásépítés, és azon belül a budapesti lakásépítkezés preferenciákat kapjon. A bérpreferenciák vagy a haszonkulcsok növelését hajtottuk végre. A felújítási építkezéseknél még kedvezőbb fejlesztési lehetőség van. Bizonyos intézkedések tehát vannak ebben az irányban, és 1983-ban a bérszabályozás ugyancsak kedvezményeket nyújt a budapesti építkezések számlára. A hozzászólások között szó volt az építőipari árrendszerről. Nem szakkérdésem, csak egyet szeretnék mondani, azt, hogy bővítjük a szabadáras munkák körét, mert valóban ez a célunk. Véleményem szerint a kötött ár nem feltétlenül ráfizetéses. Bár ezt sokan egyszerűen azonosítják, ez nem így van, mert kötött árral is lehet szervezett építőmunkában nyereség, és van is, hozzá szabad így fogni. A szabadáras, tehát a versenyvállalkozásba adásos mechanizmusra . ott lehet áttérni, ahol vannak vállalkozók — többes számban. Monopolszervezet, monopolpiac és szabadár bennem nem fér össze, mert ez a fogyasztók teljes kiszolgáltatottságát jelenti. Éppen ezért Ábrahám elvtárssal együtt sokat foglalkozunk az építőipar további szervezeti tökéletesítésével, hogy ilyen értelemben is vállalkozóbb piaci rendszer jöjjön létre. Az építőanyag-ellátás kritikája sok vonatkozásban jogos. Ügy érzem, hogy ezt a termelés és a kereskedelem együttes feladataként kell megoldani. A másik kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, a településfejlesztés. Ezzel több képviselő elvtárs foglalkozott. Itt először azt szeretném kiemelni, és számomra nagyon megnyugtató, hogy a képviselők megerősítették saját területükön, Szépvölgyi elvtárs közvetlenül szólt róla, de többen is, hogy az alapellátást kiemelten kell kezelni, és ha az alapellátás ilyen hangsúlyt kap, ez egyben azt jelenti, hogy a kisebb települések fejlesztésében is ilyen hangsúlyt kap, tehát a lakásépítés, általános iskola építés minden településen. Egyéb kérdésekkel most engedjék meg, hogy december 16-án, csütörtökön 1160 ne foglalkozzam a településfejlesztéssel kapcsolatban, mert amikor a VI. ötéves tervet vitattuk, akkor erről itt Faluvégi elvtárs sokat beszélt. Akkor egyöntetű vélemény alakult ki a kisebb települések népességmegtartó szerepének javításáról. A tanácsok VI. ötéves terve, véleményem szerint, ezt jól tükrözte. Kétségtelen, hogy ha a beruházási források szűkösebbek, akkor az ilyen strukturális változás valamelyest talán lelassul, hiszen akkor inkább a meglevők fenntartásának automatizmusára megy el a pénz, de azért továbbra is történik e téren jelentős lépés, például az új lakásgazdálkodási, építési rendben az, hogy a szociális kedvezményt a kis településeken is megadjuk. Ez biztos, hogy a kistelepülések helyzetét, a korábbiakhoz képest az ottani lakásépítkezésekhez való kedvet nagyban növeli. A harmadik kérdést, amivel foglalkozni szeretnék, úgy foglalnám össze, hogy nagyon sok hozzászólásban igen örvendetes és nagyon konstruktív módon hangzott el a munka, a jól végzett munka becsülete. Kerényi elvtárs, Háry elvtárs, Mérten elvtárs, Guba elvtárs végül is ezzel a kérdéssel foglalkozott, és ez számomra azért nagyon fontos, mert van egy valószínűleg nagyon kis réteg, amely úgy gondolja, hogy a jó szabályozó rendszer maga megoldja a kérdéseket, és ehhez jó munikaszervezettség és jó vezetés már nem is kell. Ez a szempont is felmerült itt, a vitában. Ügy gondolom, hogy ha így fogunk hozzá a terv végrehajtásához, akkor munkánk eredményes lesz, és valóban az a legfőbb kérdés, amit Havasi elvtárs említett, hogy lehetőséget kell adni mindenkinek a jó és szervezett munkához, és akkor a munka színvonala javulni fog, a hatékonyság is javulni fog. Ez tehát az, hogy mindenikit érdeme szerint becsüljünk, — ezt mondja a szabályozó. Én még ehhez hozzátenném azt, ami a Hamletben van, amikor Polonius azt mondja, hogy a színészeket érdemük szerint fogja ellátni, s erre Hamlet azt mondja: „Dehogy! Sokkal jobban kell velük bánni, mert ha érdemünk szerint bánnak velünk, ki kerüli el a nádpálcát?" Hát én is kaptam itt néhány nádpálcát a hozzászólásokban a szabályozó rendszer kapcsán — majd máskor talán nagyobb kímélet lesz —, én tehát úgy gondolom, hogy nekünk bizalommal kell ezenkívül egymáshoz közelíteni, ami nem a követelmények mellőzése vagy elvtelen megalkuvás! Tárgyilagosság és bizalom együtt — ami azt eredményezi, hogy örülni tudunk az eredménynek. Ezt fontosnak* tartom, mert úgy érzem, hogy amikor néha nagyon harcolunk a hibák ellen, meg nehéz helyzet van, aikkor már időnként oda kerülünk, hogy az eredménynek se tudunk örülni, és a jó munkáért kifejezett öröm önmaga is egy ösztönző erő. Ezért említem azt: többször elhangzott, hogy a mai helyzetben, a kényszerhelyzetben hatékony murikát kell végezni. Nem pont így hangzott el, de kicsit így! Én szeretném, hogyha itt a felismert szükségszerűségre gondolnánk, és ez nem kényszer, hanem szabadság szóval illethető, a filozófusok ezt így állapították meg. Szóval, ne úgy álljurik hozzá, hogy azért végzünk hatékony munkát, mert kényszer van. Azért is