Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1155 Az országgyűlés. 18. ülése, 1982. december 16-án, csütörtökön 1156 a nyereség az építőiparban 80 százalékra csökkent. Különösen kedvezőtlen a magasépítéssel foglalkozó vállalatoknak a helyzete. Az építőipar nyereségének egyedülálló csökkenése a fejlesztési lehetőségeket kizárja. Sőt, a szintentartás is gondot okoz. Ugyanakkor a visszafizetési kötelezettségek csa'k itt, az építőipariban okoznak lényeges gondot. A dolgozóknak juttatható jövedelem, mivel a nyereségtől függ, kedvezőtlen helyzetbe hozta az építőipart. Mindez elsősorban a beszabályozott áron dolgozó építőipari vállalatokat sújtja. Ezen belül is a magasépítéssel foglalkozókat. Ma a kis szervezetek szabad árral, a nagyvállalatok maximált árral kötelesek dolgozni. így nem azonos a startvonal. Amit meg kell szüntetni, véleményem szerint, ezt úgy lehet, hogy az építőipari árak teljes körű szabaddá tételét oldjuk meg. Mondják, hogy az építőipari vállalatok nem tudnak vállalkozni. Igen ám, de ha nem adunk módot a vállalkozási helyzet javítására, sem arra, hogy ilyen körülményék között is tudják bizonyítani életképességüket, az állami építőipar hátránya tovább fokozódik. Minden illetékes szervezet, az építőipar feladatainak elvégzését elsősorban a nagy szervezetektől kéri számon. Más építőipari területen kedvezőbb feltételeket biztosítsunk. De ezektől nem kérjük számon ilyen mértékben. Ezt én ellentmondásnák és megváltoztatandónak tartom. A közvéleményben élénk kritika tárgya a lakásár. Pedig azért jó tudni azt, hogy a magyar lakásár a világpiaci árnak körülbelül csak a fele. Viszont az építőipar által felihasznált anyagok ára világpiaci áron van. Kivéve ebből a hazai gyártmányú tégla-, cement- és a munkaerődíjat. Vállalataink nyögnek az ellentmondás gazdasági súlya alatt. Az indokolatlan kritika helyenként, a vezető személyektől is — meg kell mondani őszintén — sért bennünket. A lakásár emelkedése eddig is és a jövőben is, elsősorban az alapanyagok árának a függvénye. Az ágazaton kívüli termékek ára nem maximált, a lakások ára pedig maxiimáit áras. Az építést végző szervezeteinktől nyereséget várunk el. Enélkül nem tudják magukat fenntartani, a szabályzók itt is hatnak. Ahol az árak eltérítettek, ott más módon honorálnak. Kivéve az építőipart. Az ellentmondás feloldása elkerülhetetlen — szerintem. Nem azért mondom ezt, Tisztelt Képviselőtársaim, hogy sajnáltassuk magunkat, mert építőiparon belül is vannak még feltárandó feladatok, vannak tartalékok, a külső tényezők is tények. Csak példaként szeretném elmondani, hogyan lehet a termelőárakat tartani. A mi vállalatunknál claps szerkezettel építünk iskolát, középületet, de jelenleg is az öt évvel ezelőtti áron. Felmerül a kérdés, hogy hogyan tudjuk ezt tartani. Nyilvánvaló, hogy csak úgy, hogy feltárjuk tartalékainkat, kihasználunk minden lehetőséget, ami rendelkezésünkre áll. Ez mindenkinek jó. Jó lenne elérni azt, hogy döntéseink, terveink ^megalapozottságát azzal is alá tudnánk támasztani, hogy legalább egy évet bírjanak ki termelői és fogyasztói áraink. Tervezésnél ne legyen alá- vagy fölétervezés, hanem olyan, ami reális, mint a jelenlegi költségvetés-tervezet is. Bérintézkedéseinknél ne a kormányt okoljuk, hanem minden területen odafigyelve követelje meg és tárja fel tartalékait, hozzák azt, ami az elvárás velük szemben. De ez úgy nem megy, hogy csak annyi pluszt, amennyi a felszínen maradáshoz szükséges. 'Ha valaha szükség volt ebben az országban tartalékok feltárására, akkor úgy érzem, jelenleg nagyon nagy szükség van rá. Tudomásul kell venni mindnyájunknak azt, hogy 1983-ban is dolgoznunk kell, azt gyártsuk, ami eladható, és azt gyártsuk, amit tudunk. Ebben az országban nem kell attól tartani, hogy az elvégzett munkáért nem kapja meg valaki a bérét. El kell mondani tisztelt Képviselőtársaim azt is, hogy néha még túl is fizetünk érte. Legyen megbecsülve a végzett munka továbbra is, úgy a szellemi előkészítő munkában, mint az alkotó irányító tevékenységben. Mi olyanok vagyunk, magyarok, ha nem végzünk el valamit maradéktalanul, igyekszünk azt megmagyarázni, kimagyarázni. Gyakran el is fogadjuk a magyarázatot. Igen ám, de attól még nem kerül több az asztalra. A sok egyéb teher mellett gondoskodnunk kell a nyugdíjasokról, a gyerekekről, a tanuló ifjúságról, a betegekről, a fiatal házasok lakáshoz való jutásáról, a védelemről, a gazdasági nehézségekre hogyan reagáljunk, lehetne sorolni tovább, de hogy ezt bírni tudja az ország — a termelésben a hatékonyságot, a minőséget olyan szintre kell emelni, amivel versenyképességünket fokozni tudjuk. Bevált gyakorlat a szelektív iparfejlesztés, mezőgazdaságunk gépesítettsége, korszerűsítése. Hogy mi a korszerű, az megítélés dolga. Mert vélemény szerint olyan gép, amely csak részben takarítja be a termést, a többi kint marad, vagy olyan áru, amely eladhatatlan a piacon, az egyáltalán nem mondható korszerűnek. Rájöttünk mi arra is, hogy a licencvásárlások nem is olyan jók nekünk. Általuk egyre jobban távolodunk a világszínvonaltól. Ezért ajánlatos, hogy szakembereink jobban mozgassák meg agyukat, ne sértsék a magyar embert azzal, hogy Nyugatról kelljen szervező szakembereket behozni és a feltalálásokra se kelljen évekig várni. Ne kelljen kilincselni érte, hanem adjuk meg az egyenes útját neki. Mivel kis ország vagyunk, így érzékenyen érint bennünket 'minden jellegű negatív -mozgás a világpiacon. Ezért külkereskedőink valóban kereskedők legyenek. Csak azt hozzák be az országba, amire szükség van, amit lehet, hazai termékkel váltsunk ki, és minél több olyan termékkel 'megjelenni a piacon, amiben minél több magyar munka benne van. Vagyis késztermékkel, ha lehet. Nyilvánvaló, hogy ehhez munkaerő-átcsoportosítás is szükséges. Egyes ágazatokban — a körülmények folytán — visszafejlesztések vannak tervezve, de ne csak a munkáskéz fogyjon. Ugye a többit értik, tisztelt Képviselőtársaim. Felügyeleti szervek, s vállalatok odafigyelése szükséges ehhez. Tudjuk azt, hogy nem jut 'mindenre pénz. És helyesnek tartom azt, hogy lakás, egészségügy és oktatás céljára megfelelő összeg fog rendelkezésre állni 1983-ban is. Ezek figyelembevételével kisebb összeg jut egyéb célokra. De azért jut megfelelő összeg tudományos és ku-