Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1153 Az országgyűlés 18. ülése, 19t tem, csak ilyen szervezettel érhetők el. Indokolt­ságát nemcsak a imái gyógyszer-világkereskede­lem minden tapasztalata bizonyítja, de a ma is létező két legnagyobb gyárunk, a Ghinoiin és a Kőbányai Gyógyszergyár évtizedekkel ezelőtti gyakorlata is. A Kőbányai Gyógyszergyár — akkor még Richter Gedeon Rt. — hajdani vi­lágsikereit elsősorban kiterjedt külföldi gyártó­és üzlethálózatának köszönhette. Beszédesen bi­zonyítja a fióküzemek fontosságát az a körül­mény, hogy egyes világkonszernek gyógyszer­forgalmának ötven százaléka körüli értékét leányvállalataik biztosítják. Tisztelt Országgyűlés! Nagy vállalkozások sikeréhez elengedhetetlen a megalapazott maga­biztosság, de nélkülözhetetlen az ipar felkészült­ségén és akarásán túl az összes érdekelt szerv, bankok, pénzügyi szervek, az ár- és irányító hatóságok nem általánosságban megfogalma­zott, hanem konkrét fejlesztési és termelési fel­adatok megoldására irányuló összehangolt, szak­szerű akciója. Fontos országos érdek ez. A gyógyszeripar nem igényel semmilyen új központi anyagi tá­mogatást, de azt elvárhatja, hogy az új gazdál­kodási rend alapelvei a gyakorlatban maradék­talanul érvényesüljenek. Konkrétan a gyógyszer­ipari árrendszerre utalok, mely egyáltalán nem felel meg a világpiac árképzési gyakorlatának. Ebben a vonatkozásban magunk is megerősítjük tiszteletre méltó miniszterelnökünknek a Tudo­mányos Akadémián elhangzott szavait, beszédé­nek az árrendszerrel kapcsolatos megállapításait. Áraink következtében iparágunk minden fontos gazdasági mutatója torzít, a belőlük le­vonható következtetések tévesek, ily módon nem segítik, de akadályozzák a fejlődést. A nemzet­közi gyakorlatnak megfelelő árrendszer esetén az ipar saját erőből biztosíthatja a dinamikusabb exportnövelő és importot kiváltó tevékenységét, és a termelés gazdaságosságának növelését. Ha ilyen nagy a tét, érdemes a probléma megoldá­sával koimolyan foglalkozni, bármilyen nehéz is megtalálni a kielégítő megoldást. Tisztelt Képviselőtársak ! Felszólalásomnak nem volt propagandacélja. A helyzet komolysá­ga, a hely nagyszerűsége ilyen indíttatású hozzá­szólást nem is enged meg. Gyógyszeriparunk­nak nincs is szüksége erre. Nemzetgazdaságunk annál inkább rászorul, hogy ez a valóban nagy­szerű ipar maradéktalanul kibontakoztassa ké­pességeit. Erről kívántam meggyőzni Önöket, felszólalásomnak ez a kizárólagos indoka. Szakmai felkészültség és becsvágy szinte a semmiből teremtett konkurrens világcégekkel versenyképes ipart. Övjuk és lobbantsuk lángra a kiváló alkotó szellemet. Fokozzuk újra a len­dületet és lelkesedést, mely olykor lankadni lát­szik. S ha eltűnik a visszahúzó kétkedés és kis­hitűség, ismét váratlan eredményekre lesz ké­pes, mint annyi évtizeden át. Végül az 1983. évi költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szálai Gyula képviselőtársunk fel­szólalása következik. SZÁLAI GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Nem vagyok kedvező helyzetben, mert a végére 1154 maradtam, de úgy érzem, azért maradt nekem is mondanivalóm. Amikor év végén számvetést készítünk, összegezzük az éves eredményeinket, gondjainkat, szembetaláljuk magunkat a való­sággal. Hogy a tervből mit sikerült megvalósí­tani és mi az, amire odafigyelni szükséges. Vagy­is mennyit tettünk bele a nagykalapba közösen, és mennyit vettünk ki belőle. Jelenlegi gazdasági helyzetünket ismerve tudjuk, hogy többet kellett kiadnunk, mint amennyi bevételeink voltak. Féltjük, hogy miért kell a jövő évben is több mint tízmilliárd forin­tos hiánnyal számolnunk. Hitelképességünket még így is meg tudjuk őrizni. Fizetőképes adó­sok tudunk maradni. És úgy érzem, hogy ez néni kis dolog a jelenlegi helyzetben. De hogy ez a teher nyom bennünket, úgy érzem, ez nem szo­rul külön magyarázatra. Az elért életszínvonalunk megőrzése nem is olyan könnyű feladat. Nem elég a tegnapi szinten dolgozni sem munkásnak, sem vezető­nek. Mi ebben az országban nyugodt körülmé­nyek között dolgozhatunk. De az nem jelenti azt, hogy jól is dolgozunk. Javítanivaló akad mindenkinek a maga területén: minőségjavítás, a fegyelmezettebb, takarékosabb anyaggal, ener­giával való bánás, és az a régi mondás, hogy dolgos nép a magyar, felszínen kell, hogy ma­radjon. Mi megyénkben hangoztatjuk ezt, fegyel­mezettebb munkára agitálunk, együttgondolkod­va, világnézeti, beosztási hovatartozást félretéve a cél érdekében. Megőrizni életszínvonalunkat, és hozni a népgazdasági elvárásunkat. Megyénk termelési eredményei 1982-foen is az elvárások­nak megfelelően alakultak. Nehézségeink hogy vannak? Az így igaz. Mert a kohászat, az alu­míniumipar nem kis nehézségekkel küzd. De a kibontakozás jelei mutatkoznak ott is. Mezőgazdaságunk több vonatkozásban az or­szágos elsők között van. Megyei építőipari vál­lalatainkat az országban példáként emlegetik. De tudni kell azt is, hogy mi van emögött. Szí­vós, fegyelmezett és előrelátó munka. Együtt­gondolkodás, kollektív vezetés, a tartalékok fel­tárása megyénkben, nem közhely ez. A kockázatvállalási készség sem utolsó szem­pont. Mi a vállalatunknál nem azt választottuk, hogy létszámleépítést tervezünk és termelést csökkentünk, hanem ellenkezőleg. A lehetősége­ket figyelembe véve, termelésben és létszámban, és szervezésben, és korszerűsítésben is előrelép­tünk, és fogunk a jövőben is lépni. Minden olyan igényt igyekszünk kielégíteni, melyet megrende­lőink elvárnak tőlünk. Nem felülről várunk mindent. Hanem az önállóságot kihasználva, iga­zodunk a követelményekhez. A termelés, jöve­delmezőség, árak, bérek alakulásával a válla­latok lehetőségei a legnagyobbak. Ami már élet­színvonal-politika is egyben. Országos méretekben gondolkodunk. A vál­tozó igények következtében az építőipar eszköz­kihasználtsága csökken. Az eláramlási létszám következtében. A feladatok egyre inkább az élő­murikalgényes tevékenység felé tolódnak. A ter­melékenység ezáltal csökken, jó esetben stag­nál. Egy-egy vállalat szétszóródása fokozódik. Területileg és az aprómunkák irányába. Ezáltal . december 16-án, csütörtökön

Next

/
Thumbnails
Contents