Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1151 Az országgyűlés 18. ülése, 1982. december 16-án, csütörtökön 1152 ben hozzák létre. A bérszínvonal-szabályozáshoz évek óta tapad egy magatartás, az, hogy az alacsony bérűek felesleges foglalkoztatásával többet fizethessenek másoknak. Ez megkerülése a jó munka valóságos elismerésének. És végül említést érdemelnek azok a különböző címeken nyújtott támogatások, amelyek nem bérjellegű juttatásokat takarnak, és céljuk a személyi jövedelem növelése. Mindezzel arra kívántam rámutatni, hogy a törvényesség, a szabályozás keretei között kell dolgoznunk, de soha nem téveszthető szem elől a hatékonyság és a jövedelmezőség. Csak ezek kedvező alakulása alapján várhatjuk népgazdaságunk egyensúlyi helyzetének javulását, s ennek következményeként az életszínvonal kedvező alakulásához a feltételek megteremtését. Tisztelt Országgyűlés! Ezekkel a gondolatokkal kívántam kibővíteni az 1983. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat indoklását. A törvényjavaslat előkészítése és a vita során is igazolódott, hogy a jövő esztendő gazdasági feladatai megvalósításának legfontosabb alapja a jól szervezett munka és a munkájukat becsülettel, jó minőségben végző emberek erkölcsi és anyagi elismerése. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK : Szólásra következik dr. Láng Tibor képviselőtársunk. DR. LÁNG TIBOR: Tisztelt Országgyűlés! Köztudott, hogy a világ csaknem valamennyi országa — legyen az iparilag fejlett vagy fejletlen, nyersanyagban szegényebb vagy gazdagabb — többé vagy kevésbé súlyos gazdasági gondokkal küzd. Ma is hallottuk: sajnos a gondoktól hazánk sem mentes, és minthogy ezek megoldása ránk hárul, azért kértem most szót. Gyógyszeriparunk ugyanis, amelyben 36 éve dolgozom, az az iparág, amely adottságainál fogva leginkább megfelel azoknak a követelményeknek, amelyek teljesítése révén csökkenhetnek akut gondjaink. Ezen állítást az alábbi megállapítások támasztják alá, melyek részletes igazolására a felszólalás keretében nincs lehetőség, de azokat sok évtizedes tények sorozatából szűrtem le. Gyógyszeriparunk minden kiemelkedő hatástani terület fontos gyógyszereit gyártja. Ezek a termékek nemcsak Magyarországon fontosak, de mindenütt a világon! Gyógyszereink túlnyomó többségének technológiáit kutatóink dolgozták ki, az üzemi gyártásokat fejlesztőink valósították meg, döntően belföldi gépékkel és berendezésekkel. Csak ritka kivétel az olyan nélkülözhetetlen gyógyszer, melynek technológiáját ne tudnánk teljesen saját erőből gazdaságosan megvalósítani. A gyártással egyúttal megnyílik a széles körű exportlehetőség is. Fontos adat továbbá, hogy a jelentős forgalmú gyógyszerek egy részének nyersanyagai hazai mezőgazdasági eredetűek. Ezeken nyugszik az antibiotikumok és más fermentációs termékek, valamint a gyógynövény alapú és állati szervek kivonatát tartalmazó gyógyszerek gyártása. Gyógyszeriparunkra jellemző, hogy problémamentesen beszerezhető igen olcsó — kilogrammonként dolláros nagyságrendű — import alapvegyszerekből, hosszú és igényes szintézisekkel, azok értékét megsokszorozva, állít elő gyógyszer-alapanyagokat és kész gyógyszereket. Megállapítható, hogy a gyógyszeripar alapanyagtermelő ipar. Olyan szerves vegyipar, amely csaknem hiánytalanul alkalmazza az öszszes szerves kémiai műveletet és technológiát. Következésképpen legigényesebb szerves kémiai ágazatunk. E rövid utalásokból is látható az iparág technológiáinak sokrétűsége, ezért a szakmai helytállás különleges szemléletet, felkészültséget és alkalmasságot kíván a gyárvezető szakemberektől és mindazoktól, akik felelősek az iparág eredményességéért. Hazánkban az első világháború befejezése óta minden ipari fejlesztés elhatározása előtt gondosan kellett elemezni az energiaigényességet. Ma, amikor a világszerte jelentkező gondok fő forrása az energiaárak ugrásszerű emelkedése, nálunk még fokozottabban szükséges annak vizsgálata. Nemzetközi adatok, de ismereteim alapján ,is nyugodtan állíthatom, hogy a gyógyszeripar energiaigénye minimálisan egy nagyságrenddel alacsonyabb, mint a nehézipar bármely más, számottevő exportáló ágazatáé. Nem meglepő, hogy az energiaigényes iparágak az energiaárak gyors emelkedése következtében súlyos gazdasági nehézségekkel küzdenek. Személyes élmények alapján tudjuk, hogy energiában gazdag országokban is, nagy Vegyipari konszerneken belül, például a műanyaggyártó ágazat ráfizetéses, a gyógyszergyártás gazdaságos. Még lehangolóbb a helyzet a műanyaggyártásnál is lényegesen energiaigényesebb ágazatokban. Iparágunk népgazdasági jelentőségéhez mérten nem beruházásigényes. Az ország ismert beruházási helyzete folytán ez utóbbi szempont talán ugyanolyan súllyal esik latba, mint az energiaigényesség. Ezért szükséges különös gonddal vizsgálni a beruházás és energiaigényességet, és azok alapján is rangsorolni a beruházásokat. Néha úgy tűnik, mintha az energiaárak ugrásszerű emelkedéséből nem vontuk volna le a tanulságot. összegezve az eddigieket megállapítható, hogy a gyógyszeripar meg tudja oldani teljesen saját erőből a legnehezebb gyógyszerkutatási, fejlesztési, beruházási és termelési feladatokat alacsonyabb anyaghányaddal, kevés energiával és szerény beruházással. Továbbá termékválasztéka felöleli a legfontosabb betegségek ellen világszerte használatos gyógyszerek jelentős hányadát. A kereskedelemről röviden csak annyit, hogy a kutatásra, fejlesztésre fordított jelentős összegek és befektetett szellemi energia megtérülésének, valamint a további lendületes fejlődés megalapozásának elengedhetetlen feltétele a tudományos és műszaki felkészültséghez hasonlóan nívós külföldi gyártó és értékesítő hálózat létesítése. Azok a különlegesen nagy gazdasági eredmények, melyeket felszólalásom elején említet-