Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1137 Az országgyűlés 18. ülése, 1982. december 18-án, csütörtökön 1138 ra, hogy miért kell ennek ellenére az engedélyezési eljárást fenntartani, a vállalatoknak nyújtandó exporttámogatásokat egyidejűleg, sőt üzletkötéseriként újból felülvizsgálni. Ezen aktusok időt rabolnak el akkor, amikor az egyes üzleteknél az időtényező meghatározó lehet, felesleges energiákat köt le, és sokszor az az érzésünk, hogy egyes íróasztalok létérdeke „vagy gazdáiké" fontosabb, mint a népgazdaságé. Tisztelt Országgyűlés! Csak egy feszes, fegyelmezett, takarékos gazdálkodással és elosztási viszonyokkal tudunk úgy gazdálkodni, hogy kitűzött céljainkat elérjük és megőrizzük azt az előkelő pozíciónkat, amit évek kemény munka-, jávai kialakítottunk magunknak. Az 1983. évi költségvetést a megyei képviselőcsoport megtárgyalta, elfogadta és vele együtt elfogadásra javaslom én is. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Dajka Ferenc képviselőtársunk. DAJKA FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Ebben az esztendőben nehéz és dolgos évet zárunk. A szakszervezetek — a gondokat is figyelembe véve — úgy értékelik az 1982-es év várható eredményeit, hogy ezek miatt nem kell szégyenkeznünk, nyugodt szívvel állhatunk népünk elé. Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy bár az 1982-es év eredményei elismerésre méltóak, mégsem szabad ezeket túlértékelni. Az összehasonlító adatokból is kiderül, hogy több fontos célkitűzés teljesítésében elmaradás van. Azt is meg kell mondani, hogy az elmaradás okai között nemcsak objektív tényezők vannak. Sok gond származik a szervezetlenségből, a termelő és forgalmazó vállalatok nem kellő együttműködéséből, a termelés minőségének és ösztönzésének hiányosságaiból. A másik megjegyzésem, hogy ebben az esztendőben a gazdasági feltételek romlása és a szabályozás bizonyos hibái elkerülhetetlenné tették a kialakult gazdaságirányítási gyakorlat módosítását. A közgazdasági szabályozás mellett a közvetlen beavatkozás és korlátozás módszereit is alkalmazni kellett. A szakszervezetek tudomásul vették eznek az intézkedéseknek a kényszerű szükségességét, mert úgy fogták fel, hogy az intézkedések létjogosultságát a gazdaság fizetőképességének fenntartása, a népgazdaság érdeke indokolta. Űgy ítéljük meg — és azt 'hiszem, ebben nem tévedtünk —, hogy például a terven felüli fogyasztói áremelések vagy a szigorúbb importkorlátozások egy még kedvezőtlenebb — és szinte beláthatatlan folyamatokat elindító — gazdasági helyzet elkerülését szolgálták. Tisztelt Képviselőtársaim! Mostanában, és a terv előkészítésének időszakában gyakran tették fel a kérdést, mi a szakszervezetek álláspontja, milyen a szakszervezetek magatartása az 1983-^as terv elképzeléseivel kapcsolatban. A választ kérdésként is fel lehet tenni. Vajon milyen álláspontja lehet a szakszervezetnek, egy olyan szervezetnek, amely a munkásosztály, a dolgozók érdekeit képviseli, és védi egy olyan tervvel kapcsolatban, amelynek az a célja, hogy erősítse a gazdasági stabilitást, megőrizze a korábban elért életszínvonalat, javítsa az élet- és munkakörülményeket. Ha pedig ilyennek értékeljük a tervet, akkor érdekvédelmi hivatásunkból következik, hogy elfogadjuk és támogatjuk a terv előirányzatait, és imindent megtegyünk a végrehajtása érdekében. A szakszervezetek az első mozzanattól kezdve részt vettek a tervezés folyamatában. Igyekeztünk átgondolt igényeket megfogalmazni és érvényesíteni a tervkészítés menetében. Az arra illetékes helyeken képviseltük álláspontunkat, és bár több kérdésben kompromisszumukat is kellett kötnünk, de azok is a munkások, a bérből és fizetésből élők, a mezőgazdasági dolgozók érdekeit szolgálják. Nem tartjuk alábecsült eredménynek, hogy néhány — egyébként kétségkívül indokolt — intézkedésnél sikerült olyan megoldásokat elérnünk, amelyek minimálisra csökkentik vagy csökkenthetik a feszültségeket. Álláspontunk megfogalmazásakor is tudatában voltunk és vagyunk annak, hogy a tervben rögzített intézkedések egyike- másika nincs, nem is lehet összhangban a lakosság minden rétegének közvetlen, pillanatnyi érdekeivel. Ügy gondoljuk azonban, hogy a jövő évi terv intézkedésének egy része szükségszerű, illetve átmeneti jellegű, és mi bízunk abban, hogy a közös erőfeszítéseink eredményeként a jövőben lehetővé válik a gazdaság nagyobb ütemű fejlődése, a korlátozó intézkedések egy részének feloldása. Űgy ítéljük meg, hogy a szakszervezetek eszközeit az eddigieknél jobban fel kell használnunk a gazdasági munka segítésére. Fontosnak tartjuk, hogy a munkaversenyben előtérbe kerüljön a munka minőségi elemeinek javítása. Tovább kívánjuk erősíteni azt a felismerést, hogy a termékek minősége, egyáltalán a munka minőségi színvonala egyre fontosabb feltételévé válik gazdasági, társadalmi fejlődésünknek. Számolnunk kell azzal, hogy a minőségjavítás sok helyütt nem is olyan egyszerű feladat. Egyaránt igényel műszaki-szervezési intézkedéseket, az érdekeltségi viszonyok igazítását, a régi megszokással való szakítást, szemléletformáló, mozgósító munkát. Megkülönböztetett figyelmet kívánunk fordítani a nyersanyag- és energiatakarékosságra. Ez akkor válhat valóban társadalmi üggyé, ha sikerülne a kampány jelleget megszüntetni, és a törekvéseknek megfelelő magatartást tömegméretekben kialakítani. A takarékosságról szóló ilyen szavainkat imindenütt le kell hozni a földre, és a tömegek napi gyakorlatává kell változtatnunk. Az a sokirányú szervező és mozgósító munka, amelyet a szakszervezetek a gazdálkodás területén kifejtenek, nem öncélú, hanem a dolgozó nép anyagi javainak gyarapítását szolgálja. Tisztelt Országgyűlés! Az életszínvonal-politika fontos elemének tartjuk azt a célkitűzést — amelyet a törvényjavaslat tartalmaz —, hogy a lakossági ellátás színvonalát megőrizzük. A tapasztalatok azt jelzik, hogy a lakosság közérzetét az ellátás ma érzékenyen befolyásolja. Figyelmeztető jel, hogy kisebb áruhiány esetén is indokolatlan felvásárlások történtek. A jövőben tervszerűbb és összehangoltabb munkával, az ellenőrzés fokozásával biztosítani kell a kiegyensúlyozott árukínálatot. Ahhoz, hogy az előirány-