Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1123 Az országgyűlés 18. ülése, 1982. december 16-án, csütörtökön 1124 életszínvonal megőrzése és az életkörülmények javítása. Ezzel összhangban dolgoztuk ki a VI. ötéves tervet, amely a külgazdasági egyensúlyi helyzet fokozatos javításával és a jelenleginél dinamikusabb fejlődéssel számolt. Már akkor is világos volt számunkra, hogy az egyensúly elérésének és az életszínvonal megőrzésének együttes követelménye csak a gazdaság telesítményének lényeges növelésével elégíthető ki. Ez a feladat még az 1978-foan ismert és előrelátható feltételek között is figyelemre méltó vállalkozás volt, és még inkább azzá tették azok a fejlemények, amelyek a világgazdaságban és a nemzetközi politikában 1979 óta bekövetkeztek. A nemzetközi politikai viszonyok — 1979től nemegyszer drámai módon — kiéleződtek. Az 1975-ös helsinki szellemet, az enyhülés időszakát ismét a hidegháborús időkre emlékeztető évek követték. A leszerelést a fegyverkezési verseny újabb fordulói, a párbeszédet és a tárgyalásokat a konfrontáció váltotta fel. Mi akkor kezdtünk egyensúlyi törekvéseink erőteljesebb megvalósításához, amikor például a NATO elhatározta a középhatósugarú amerikai rakéták Nyugat-Európába való telepítését, amikor ismételten felvetődött a neutronbomba gyár^ tásának és a korlátozott európai nukleáris háború őrült gondolata. A nemzetközi feszültség fokozására törekvő erők az afganisztáni és a lengyelországi eseményeket is felhasználták a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió elleni támadásra, a konfrontáció kiszélesítésére. A külső körülmények változásai közül utalni szeretnék az 1979 őszén bekövetkezett második kőolajár-robbanásra is, amely mértékében, tovagyűrűző hatásaiban az elsőnél sokkal nagyobb próbatétel elé állította még a legfejlettebb országokat is. Ennek nem kis szerepe volt abban, hogy a tőkés világgazdaságban a várt lassú fellendülés helyett tartós recesszió, egyes ágazatokban — például a kohászatban, a vegyipar bizonyos területein — elmélyülő válság vált uralkodóvá. Elsősorban gazdasági, de a politikában megjelenő hatásai miatt is említeném, hogy a nálunk jóval gazdagabb és fejlettebb tőkés országok gazdasági teljesítményei az utóbbi három-négy évben alig nőttek, vagy stagnáltak. Több országban — így Belgiumban, Hollandiában, Angliában — a korábbi gazdasági növekedést visszaesés váltotta fel. A gazdasági válság leginkább a fejlett tőkés országok iparát érintette, amely 1982-ben 2—3 százalékkal termelt kevesebbet, mint 1979-ben. Ez év őszén az Egyesült Államokban az ipari termelés 10 százalékkal, Kanadában 14 százalékkal elmaradt a tavalyitól. Nem kevésbé súlyosak a gazdasági krízis társadalmi következményei. Jelenleg a tőkés országok egészében minden kilencedik-tizedik felnőtt munkavállaló nem talál, illetve nem kap munkát. A megközelítően 30 milliós munkanélküliséget a kis egzisztenciák, kisebb vállalkozások, vállalatok tömeges tönkremenetele kíséri. Annak ellenére, hogy az elmúlt években a fogyasztói árak növekedése — főleg a legfejlettebb országokban — mérséklődötten, még most is számos országot találunk, ahol az infláció kétszámjegyű. Az utóbbi két-három évben a legtöbb tőkés országban stagnált vagy csökkent a lakosság fogyasztása, veszélybe került több korábban kiharcolt szociális vívmány. Nem meglepő tehát a megélhetésükben veszélyeztetett tömegek bizalmának megingása, a kormányok egész sorának bukása, a kormánykoalíciók felbomlása, a szakszervezetek és a tőkések közötti szokatlan kompromisszumok, aoniről az utóbbi években egyre gyakrabban olvasunk és hallgatunk. Mindezek együttes hatására a világkereskedelem lényegében stagnál, az árupiacok rendkívül kedvezőtlenek, a kereslet lanyha. Ebben az évben kifejezetten kereslethiány éreztette hatását egyes vaskohászati termékek, növényvédő szerek, bútorok, fémtömegcikkek iránt. Eléggé közismertek gondjaink a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeink tőkés piaci értékesítésében is. A válság néhány ipari ágazatot — például a kohászatot, vegyipart, könnyűipart — az átlagosnál jóval erőteljesebben sújt. Ez számunkra nagyfokú hátrányt jelent, mivel a tőkés piacokra irányuló kivitelünkben a fontos szerepet játszó árucsoportok közül nem kevés ezen ágazatokból kerül ki, például a hengerelt áru, az alumínium, a PVC, a műtrágya, vagy a konfekcióipar bizonyos termékei. Ilyen körülmények között eladásaink fokozása, sőt fenntartása is — ha egyáltalán van rá mód — csak romló értékesítési feltételekkel, zömmel csökkenő árakon lehetséges. Számítások szerint 1981—82-ben az árak esése a nem rubelelszámolású kivitelünkben 7—800 millió dollár devizabevétel-kiesést okozott, s ezen belül az élelmiszeripari termékek árcsökkenése 150— 170 millió dollárt tett ki. Az elhúzódó gazdasági válság több tőkés országot importkorlátozó intézkedések bevezetésére, a szocialista országok exportjával szembeni diszkrimináció erősítésére késztetett. Bizonytalan piaci helyzetet teremtve, ezek a korlátozások éreztetik hatásukat a magyar kivitelben is. Az 1981 második felétől új helyzet állt elő a nemzetközi pénz- és hitelpiacon is. A múlt év közepétől a számítottnál jóval kisebb öszszegben, a szükségesnél később és kedvezőtlenebb feltételekkel jutottunk hitelhez. Mindez párosult a nálunk elhelyezett külföldi betétek nagy részének visszavonásával. Egyidejűleg megnőttek a szocialista országok gazdasági nehézségei is. Az intenzív gazdasági fejlődésre való áttérésiből fakadó gondok, a külső és belső egyensúlyi problémák, a gazdasági növekedés lassulásához vezettek. Ilyen körülmények között a kölcsönös forgalom bővítésének lehetőségei beszűkültek. Tisztelt Országgyűlés ! A számunkra nagy veszteséget okozó külső környezetváltozásra és kihívásra a magyar gazdaság adottságainak és felkészültségének megfelelően igyekezett válaszolni. A külgazdasági egyensúly javítása érdekében különös gondot fordítottunk a kivitel foko-