Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-2

103 Az Országgyűlés 2. ülése, 1980. törekvés, hogy a meglevő lehetőségeink jobb kihasználására kell törekedni, felvetődik ez többek között a Dunának, mint vízi útnak az igénybevételénél, mely a személyszállításon kívül belföldi áruszállításra egyáltalán nincs hasznosítva. A Duna menti államok tőlünk nyugatra és délre egyaránt sokkal jobban élnek ezzel a természet által adott szállítási lehetőséggel. Ügy gondolom, hogy akármilyen szerények is a lehetőségeink, az olcsóbb keresése a kormányprogramnak a végrehajtása érdekében feltétlenül szükséges. Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy a kormányprogram megvalósítása azon is fog múlni, hogyan fogunk dolgozni végrehajtása érdekében. Meggyőződésem, hogy a kormány érezni fogja a Bács-Kiskun megyei képviselők és a megye egész lakosságának tevékeny részvételét a program végrehajtásában. A kormányprogramot elfogadom, és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Pál József képviselőtársunk felszólalása következik. PÁL JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés jelen ülése nagyon fontos kérdésekben foglalt állást, amikor a Minisztertanács által beterjesztett kormányprogramot tárgyaljuk. A miniszterelnök elvtárs részletes jelentést adott az ország jelenlegi helyzetéről és a jövő feladatairól. Én a mondanivalómat megpróbálom a munkás oldaláról megközelíteni, bár napjainkban az ország egész lakossága munkásból, parasztból, értelmiségiből hozzáértő gazdasági szakemberré alakult át. Munkába járás közben, családi körben, brigádértekezleten is központi téma, hogyan is állunk. Nagyon hasznos tanácsokkal látjuk el egymást arra vonatkozóan, hogyan lehetne másoknak jobban dolgozniuk, kritizáljuk a boltokban megvásárolható árukat, és mérlegeljük, hogy menynyi munkabefektetéssel, mennyi energiával, mennyi adminisztrációval, és mennyi pazarlással állítottuk elő ezeket a termékeket. Kevesebbet beszélünk arról, hogy mi mit tudnánk javítani, és még kevesebbet arról, hogy mit teszünk érte. A kormányprogram tartalmazza, hogy a teljes foglalkoztatottság és a termelés gyorsabb szerkezeti átalakulása a munkaerő eddiginél erőteljesebb mozgása mellett lehetséges. Rendszerünk nagy vívmánya, hogy nincs létbizonytalanság, mindenkinek van munkája, aki dolgozni akar. Mi munkások megértjük, hogy az olyan ország, mint a miénk, amelynek a nemzeti jövedelméből csaknem 50 százalék a világpiacon realizálódik, nem hagyhatja figyelmen kívül a felvevő piac igényeit. Az élet adta példák bizonyítják, hogy ezek a piaci igények igen gyorsan változhatnak. E piaci igények egyre jobb kielégítésében a korszerűség mellett a minőség a legfőbb feltétel. Ügy gondoljuk, e téren még sokat kell tennünk. Fel kell számolni minden lazaságot, elnézést, beletörődést és ügyeskedést, hogy termékeink valóban versenyképesek legyenek. A gyár, ahol dolgozom, az ország egyik legjobb nevű vállalata. Feladatait az elmúlt évben magas szinten teljesítette, jelentős termékszer- I szeptember 25-én, csütörtökön 104 kezet-váltást hajtott végre, és termékei a legigényesebb piacokon is megállják a helyüket. Népgazdaságunk részére is — mint ismert —, különböző rendeltetésű jelentős gépeket gyárt. Mi, vagongyári munkások úgy érezzük, a feladatok végrehajtása során az ország gazdasági helyzetének javítása érdekében sokat tettünk. A termékszerkezet-váltás minket, munkásokat is nagyon érzékenyen érintett. Az elmúlt évben munkatársaim zöme, 1979-től brigádom, és jó magam is vasúti alkatrészek eddig történt gyártásáról áttértünk más feladatok végrehajtására. Munkatársaim zöme ma már korszerű gépeken, berendezéseken nagy sorozatban gyárt futóműveket minden piacra. Az átállás nem volt könnyű: 20—30 éves munka után új szakmát tanulni, kézi munkáról gépi munkára áttérni olyan helyen, ahol a gép diktálja az ütemet és a ritmust, de megértettük, hogy nincs más választás, mert a népgazdaság ezt kívánja tőlünk. Gyárunk azt termel, amit a piacon jövedelmezően el lehet adni, és ami gazdaságtalan, annak gyártását le kell állítani. Világosan éreztük, hogy ez a gond a gyár gondja, gyáron belül a mi gondunk, a munkások gondja is. Tudjuk, ha úgy akarunk élni a jövőben is, mint eddig, vagy annál is jobban, akkor nekünk is többet kell tennünk a vállalat fejlődésével, gondjaival járó feladatok megoldásáért. Ügy érzem, hogy hazánkban a vezetőknek és a munkásoknak is szakítaniuk kellene a még mindig meglevő konzervativizmussal, vállalniuk kell az újat és az előbbrevivőt akkor is, ha az nehézségekkel, többletbefektetéssel, vagy újra és újra tanulással jár. Általában a gazdasági életben meglevő problémák okaiként a piaci anyag- és energiaárváltozásokat jelöljük meg. Ügy gondolom, hogy. egyik alapvető okként ez mindenképpen elfogadható, de semmiképpen sem egyedüli ok. Mi magunk is látjuk, hogy véget kell vetni mindennemű kényelmességnek, önmagunknak is be kell tartani a szigorúbb, következetesebb munkafegyelmet. Vállalatunknál az elmúlt évben a gazdaságban eddig szokatlan intézkedéseket hajtottak végre. Az egész gyári létszámot a feladatok oldaláról megközelítve, a gazdasági vezetők és mozgalmi szervek értékelték, és a nem kellő munkafegyelemmel dolgozókat, illetve azokat, akikre a feladatok teljesítéséhez nem volt szükség, a vállalattól még el is bocsátották. Az igaz, hogy ennek során a végrehajtás módja nem tetszett mindenkinek. Nem alaptalanul. De ma már tudjuk, hogy a vállalat érdekeinek és a népgazdaság érdekeinek mi felelt meg. Azóta mind a vállalatunknál és városunkban lemérhetően javult a munkafegyelem. Az a véleményem, hogy ha a hatékonyság fokozása érdekében egy jól szervezett vállalat ilyen lépéseket mer tenni, akkor az országban sok-sok vállalatnál hasonló intézkedéseket kellene tenni, amire van is példa. Mert igaz az, hogy még inkább a növekedésnek forrása a fegyelmezett munka. Arra kell fordítani erőnket, hogy ez mindinkább tudatossá váljék, és szakítsunk végre az olyan szemlélettel, amely a kevés munkát, a kiügyeskedett bért. ismeri el. Olyan