Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1111 Az országgyűlés 18. ülése, 1982 belpolitikai viszonyokat figyelembe véve csak ennyire vállalkozhatunk, amit egy mértéktartó, őszinte és a realitásokon alapuló törvényjavaslatnak tartok. Ügy érzem, hogy az eddig elért eredmények, valamint népünk cselekvő támogatása 1983-ban is kedvező feltételeket nyújt e terv és költségvetés megvalósításához. Éppen ezért a Hajdú-Bihar megyei képviselőcsoport nevében azt elfogadom, és elfogadásra ajánlom. Arra vállalkozunk, hogy ezt a költségvetést, amelyet ma tárgyalunk, támogatjuk, és mindent megteszünk annak végrehajtása érdekében. Meggyőződésem, hogy e törvényjavaslat az adott körülményeknek megfelelően reális célkitűzéseket tartalmaz, amelyeket jó minőségi munkával, felelősségteljes magatartással, észszerűbb takarékossággal teljesíteni is lehet. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Nyerges Károly képviselőtársunk felszólalása következik. NYERGES KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az 1983-as évi költségvetés törvényjavaslata 26 millió tonna szén kitermelésében fogalmazta meg a szénbányászattal szemben támasztott népgazdasági igényt. A feladat nehézségét úgy érzékelhetjük jobban, ha visszapillantunk röviden az V. ötéves terv időszakára. A megváltozott energiahelyzetre a magyar népgazdaság késéssel reagált. Ez megmutatkozott abban is, hogy a szén felé a visszafordulás akadozva indult meg. A szénigények becslése nem volt megfelelő, ezért a termelés a népgazdasági tervben előírtat 5,9 millió tonnával haladta meg a tervidőszakban. Mivel késett a fejlesztési források biztosítása, és a kapacitások megteremtése, a többlettermelés 60 százalékát csak szabadnapi termeléssel lehetett biztosítani. Növelte még a nehézséget, hogy a lakossági, általában az igényesebb fogyasztók minőségi szénnel való kielégítése nem volt megfelelő, mennyiségben és választékban sok kívánnivalót hagyott maga után, annak ellenére, hogy az 1980-ra eredetileg tervezett 3,7 millió tonna hazai szén- és brikett-termeléssel szemben a tényleges teljesítés 4,9 millió tonna volt a lakosság számára. A VI. ötéves tervben nem változott lényegesen a helyzet, bár a tervek közelebb állnak a tényleges igényhez, de még így is előállt az a helyzet, hogy amíg a népgazdasági terv csak 1985-re írta elő a 26 millió tonna termelési szintet, arra már 1981-ben és 1982ben is szükség volt. Az év közbeni termelési mélypontból kikerülve, a szénbányászat 1982-ben is nagy valószínűséggel teljesíti a 26 millió tonnát, ezen belül a lakossági ellátásra tervezett 5,1 millió tonna szén- és brikett-termelést, de így is egyes megyékben — mint ahogy ezt az előző képviselőtársam is említette — komoly szénhiány mutatkozik, amely a lakossági fogyasztás alábecsüléséből származik. A megnövekedett szénigények többletfeladataiból jelentős részt vállalt a Borsodi Szénbányák Vállalat. A tudatos technikai fejlesztés és a koncentráció az 1960-as évek végén indult 25 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ december 16-án, csütörtökön 1112 meg. A termelés még 44 bányában folyt, és az egy aknára eső napi termelés 350 tonnát alig érte el. Ez az érték 1982-re 12 aknára és 1500 napi termelésre módosult aknánként. Ebben az időszakban fejlődött Lyukóbánya az 1,2 millió éves termelési szintre, és ezért különösen jelentős volt a fejlődés a fejtések korszerűsítésénél. Amíg 1975-ben az összes széntermelés egyharmada származott komplex gépesítésű frontfejtésekből, addig 1982-ben több mint háromnegyede. A gépesítés, a műszerezettség és az automatizálás fejlődése, a nagy termelési koncentrációk működésének alapfeltételeit jelentő megfelelő bányaállapot, jó bányaklíma ténylegesen csökkentette a fizikai terhelést, javította a bányabiztonságot és a munkakörülményeket. Az ötödik ötéves tervben másfél millió tonna többlettermelést biztosított a Borsodi Szénbányák a népgazdaság számára. A nagymértékű túltermelés egy részét biztosította a gépesítésből, a koncentrációból adódó" nagyobb kapacitások kihasználása, másik része azonban a bányászok, a bányák túlzott igénybevételéből származik. A bányák technikai, technológiai korszerűsítése elsősorban a fejtési munkahelyek komplex gépesítésére irányult, a vágathajtások és a kiszolgáló munkafolyamatok gépesítésében az előrehaladás nem volt megfelelő. Jellemző, hogy a komplex gépesítésű frontfejtések és a föld alatti szállítás műszakigénye az elmúlt öt év alatt jelentősen, 15—20 százalékkal csökkent, addig a vágathajtások, az egyéb föld alatti munkák és a különböző külszíni tevékenységek műszakigénye gyakorlatilag semmit sem változott. Ez a fŐ oka annak, hogy a közel világszínvonalú fronti teljesítmények az összüzemi teljesítményekben szinte teljesen eltűnnek. Ezért rendkívül fontos, hogy a gépesített vágathajtási technológiák és a kiszolgáló munkafolyamatok korszerűsítése a mostani tervidőszakban jelentős fejlődést érjenek el. A Borsodi Szénbányáknak ez évben rendkívüli nehézségeket kellett leküzdenie. A nem várt geológiai nehézségek, vízbetörések akadályozták több aknánk termelését. A felhalmozódott termeléskiesést üzemeink szabadnapi termelésekkel csökkentették. Bányásztársaim megértették, hogy a lakossági kommunális szénellátás közel 50 százalékát biztosító borsodi szén termelési lemaradása a lakossági ellátást veszélyezteti, ezért ennek csökkentése érdekében önként vállalták a szabadnapi munkát. Az országos és a borsodi tapasztalatok arra hívják fel a figyelmet, hogy fokozottan törekedni kell a várható szénigény reális felmérésére, a bányászatot pedig a szénigények kielégítésére kell felkészíteni. A feltételek biztosítása esetén a bányászok mindig készek a széntermelési terv teljesítésére. Kérdéses azonban, hogy az eddigi igénybe vett és rendelkezésre álló erőforrások a jövőben elégségesnek bizonyulnak-e a szénbányászat előtt álló feladatok teljesítéséhez. A kőolajimport növelésével járó súlyos terhek elkerülése érdekében elengedhetetlenek olyan további intézkedések, amelyek lehetővé teszik az előre látható hiányok pótlását, és ezzel a fogyasztók zavartalan ellátását hazai szén-