Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1105 Az országgyűlés 18. ülése, 1982. december 16-án, csütörtökön 1106 ellátó funkciójának fejlesztésével elérhetjük azt, hogy a városokba a beáramlás csökkenjen, és az aprófalvak lakói a megfelelő ellátást biztosító központokkal kerüljenek szorosabb kapcsolatba. Tudom, hogy a kérdésben a legtöbbet nekünk helyben, megyében élőknek kell tenni, tesszük is. De munkánk, törekvéseink, úgy érzem, a kormány orientációjával eredményesebb lehetne. E gondolatok 'jegyében, az 1983. évi költségvetést elfogadom, és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet után — 12.13-tól) Elnök: PÉTER JÁNOS. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik Szépvölgyi Zoltán képviselőtársunk. SZÉPVÖLGYI ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselőtársaim! Az írásbeli előterjesztésből és a szóbeli beszámolóból is kitűnik, hogy 1982-ben a kongresszusi határozatban és a népgazdasági tervben megfogalmazott két fő gazdaságpolitikai célt a feltételezettnél nehezebb és kedvezőtlenebb körülmények ellenére sikerült elérni. Bármilyen nagyok is gondjaink és nehézségeink, mégis meg kell mondani, hogy ez mindenképpen jelentős és elismerésre méltó eredmény. Meggyőződéssel állíthatom, hogy az idei évben az életkörülmények sokirányú javulásához a főváros is hozzájárult, és hozzájárul azzal, hogy jelentős városfejlesztési céljainkat, a lakás-, a bölcsőde- és óvodaépítést, a kórházi ágyfejlesztést, az általános iskolai tanteremépítést, a kereskedelmi és szolgáltató hálózat bővítését, a közlekedés fejlesztését és még számos más feladatot ugyan nagy nehézségek árán, és a lakásépítés kismértékű elmaradásával is számolva, alapvetően teljesíteni fogjuk. A népgazdaság helyzete és lehetőségeink ismeretében egyetértek azzal, hogy az 1983. évi népgazdasági terv fő feladata — vállalva ennek minden gondját és nehézségeit is — a nemzetközi fizetőképesség megőrzése, az aktív külkereskedelmi mérleg elérése legyen, mivel nincs más választásunk. Igaz, hogy ennek teljesítésétől függ a népgazdaság fejlődése, a lakosság életszínvonalának, életkörülményeinek alakulása, nemcsak 1983-ban, hanem hosszabb távon is. Ezért is fontos, hogy a beszámolóban elhangzottaknak megfelelően, még nagyobb figyelmet fordítsunk az üzemekre, helyzetükre, a termelésre, mert döntően itt lehet megteremteni a jövőnk, a gondokból való kilábalás, a fejlődés, az életszínvonal megőrzése, illetőleg növelése feltételeit. Nagyon fontos feladat a műszaki-technikai fejlődés gyorsítása. Az ehhez szükséges eszközök részbeni előteremtése érdekében is megfontoltan, de gyorsabban kellene a nem megfelelő hatékonysággal vagy gazdaságtalanul működő vállalatok helyzetét felülvizsgálni és elősegíteni, hogy ezektől eszközök és létszám csoportosuljon át azokhoz a vállalatokhoz, amelyek gazdaságosan termelnek, és hatékonyan hozzájárulhatnak* a népgazdaság gondjainak megoldásához, örömmel hallottam Hetényi elvtárs beszámolójában, hogy az ez irányú munkát meggyorsítják. A leírtak és a Hetényi elvtárs beszámolójában elhangzottak is meggyőzően indokolják, hogy 1983-ban — 1982-höz képest — kényszerű és elkerülhetetlen intézkedés az életszínvonal kismértékű mérséklése. Ez azonban a fővárosban az érintettek száma miatt az országos átlagnál nagyobb gondot fog okozni. Ezért ennek indokoltságára, okainak megismertetésére és megértésére a továbbiakban is nagy figyelmet kell fordítani. Nyilvánvaló, hogy az új helyzetben fokozott jelentősége van a lakosság széles értelemben vett megfelelő ellátásának, az életkörülmények alakulásának. A fővárosi tanács feladata, felelőssége a lakosság ellátásában más tanácsokhoz hasonlóan általában is jelentős, de csökkent fejlesztési és költségvetési lehetőségeink miatt ez még tovább fokozódik. Elkészítettük a fővárosi tanács 1983. évi terv- és költségi javaslatát. A VI. ötéves tervben 1983-ra előirányzotthoz és 1982-höz képest is csökkentett fejlesztési összegekkel számolhatunk. Ennek ellenére is csak elismeréssel és köszönettel szólhatok arról, hogy a népgazdaság nehezebb helyzetében is lényegében az előre meghatározott irányban folytathatjuk a főváros fejlesztését, javíthatjuk a lakosság ellátását. Ügy rangsoroltuk jövő évi feladatainkat, hogy eszközeinket a társadalompolitikailag is legfontosabbnak tartott célokra használjuk fel. Ennek megfelelően a lakásépítést és -fenntartást, az általános iskolai tanteremépítést, valamint a kórházi ágyfejlesztést helyezzük előtérbe. Jövőre — nehezebb helyzetünk ellenére is — 17 ezer lakás, 278 iskolai tanterem és 490 kórházi ágyférőhely, a kereskedelmi és szolgáltató hálózatban pedig 36—38 ezer négyzetméter építésével számolunk. Fővárosi szinten bölcsődéinkben valamenynyi igényt ki tudjuk majd elégíteni, az óvodai igényekből pedig kevesebbet kell visszautasítani. Még tovább is folytathatnám a várható eredmények felsorolását, de úgy vélem, ezek is meggyőzően bizonyítják, hogy a lakosság ellátásának és életkörülményeinek javulásával jövőre is számolhatunk. Ugyanakkor azt sem hallgathatom el, hogy a költségvetési gondok miatt még a legtakarékosabb gazdálkodással sem tudjuk az ellátást, a költségvetésből gazdálkodó ágazatban, minden intézménynél és vállalatnál az eddig elért szinten tartani. A szűken értelmezett alapellátásból a fekvőbeteg-ellátás és az általános iskolai oktatás elért színvonalának megőrzését tartjuk elsődlegesnek, és e célra részben más területekről vonunk el eszközöket. Ugyanakkor több irányú intézkedéssel és fokozott ellenőrzéssel minden intézményünknél el kívánjuk érni a korábbinál hatékonyabb és