Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1103 Az országgyűlés 18. ülése, 1982 de következtetéseink hézagosak lesznek. Nem elég ugyanis kimondanunk, hogy növeljük a nem városi települések népességmegtartó képességét, mert ez az egyébként is szűkre szabott fejlesztési források jelentős elaprózására vezet. Inkább vizsgáljuk meg a másik lehetőséget^ az urbanizációs folyamat területi kiterjesztését. Ez úgy lenne lehetséges, hogy kialakítunk egy urbanizáltabb, kistérségi központrendszert, amely hatással lehet a környező településekre. Történeti fejlődésük során a munkamegosztás révén kialakult kistérségi központok területük életében fontos szerepet töltöttek be. Az elmúlt évtizedekben a vidéki ipartelepítés is általában ezeken a helyeken történt. Többek között Somogy megyében is, ahol a megyének 1968-ig csupán egy városa volt, a megyeszékhely. Az ipartelepítés által meggyorsított urbanizációs folyamat eredményeképpen városaink száma ötre nőtt, melyből négy kisváros középfokú központ szerepkörrel bír. A várossá alakulás megnövelte a helység fontosságát a térségben, kisugárzó hatását fejleszteni kell, és térben kiszélesíteni indokolt. Fő feladatnak kell tekintenünk a vonzáskörzetre kiterjedő ellátási funkciók erősítését, ami foglalkoztatási, közlekedési, kereskedelmi, szolgáltatási feltételek fejlesztésével el lehet érni. A falun élők közérzetét, hangulatát nagymértékben az alapellátás befolyásolja. A szövetkezeti bolt állapota, választéka, a napi cikkek megérkezése, vagy éppen meg nem érkezése, az óvodai és az általános iskolai oktatás, a körzeti orvos tevékenysége, az utak, a járdák, a közvilágítás kiépítettsége, mind-mind alapvetően meghatározó. A feltételeknek a községekben meg kell lenniük, ezeket fejleszteni kell. Az ezzel kapcsolatos gondok felvetése és a megoldás sürgetése napjainkban is folyik a népes, legtöbb esetben kritikus hangvételű falugyűléseken, ahol a felszólalók, a résztvevők jobbító szándékukat, tenniakarásukat is kifejezik. Találkoztam azonban kedvezőtlen jelenségekkel is az alapellátás terén. Például nincs betöltve a körzeti orvosi állás, későn érkezik és kifogásolható minőségben a kenyér, ilyenkor az okokat rendszerint a falu határán kívül kell keresnünk, legtöbb esetben a járási székhely kisvárosában. A kenyérgyárban folyó munka minősége és a szállítás megszervezése dönti el, hogy húsz-harmincezer lakos asztalára milyen kenyér kerül, és ezáltal milyen vélemény alakul ki. A falusi ember ülhet vonatra, autóbuszra, vagy használnia kell kocsiját, hogy megvehesse azokat a cikkeket, amelyeket lakóhelyén nem kap. Az utazási költségek és a benzinárak megemelkedéséből következően nem mindegy számára azonban, hogy a megyeszékhelyen, vagy valamelyik nagyvárosban kell vásárolnia, vagy megteheti ezt a közeli kisvárosban is. Itt is választékot és minőséget vár, hasonlót, mint egy nagyobb városban, amit sajnos, nem minden kisváros tud nyújtani, mert az üzletek kicsik, elavultak, a raktározási lehetőségek korlátozottak. december 16~án, csütörtökön 1104 A kereskedelemhez hasonló a szolgáltatás is. A legfontosabb és legszükségesebb munkát elvégzik a helyben élő kisiparosok, de a szolgáltatás iránti megnövekedett igényeknek a községekben nem tudunk eleget tenni. Ez megnöveli ar kistérségi központ szerepét, a helyi szervek felelősségét az infrastruktúra alakításában. A motorizáció mai fokán szinte elképzelhetetlen a város modern eszközökkel rendelkező autószerviz nélkül. A rohamosan növekvő számú és bonyolult szerkezetű háztartási gépek, vagy a színes televíziók javításának ipari háttere a vonzáskörzet központjában adott. A szolgáltatóipar fejlesztésében és működtetésében az egybehangolt fejlesztés nélkülözhetetlen. A falu—város kapcsolatában jelentős a közlekedés helyzete. A kistelepülésekből sok esetben nehéz megközelíteni a várost, mert van olyan falu, ahonnan egyszeri vagy többszöri átszállással lehet az alig húsz kilométerre levő városba jutni. Azok, akik eljárnak dolgozni, naponta több órát töltenek utazással. Ezt sokan nem vállalják, és beköltöznek a városba. A közlekedési vállalat pedig utasszámlálást végez, felméri az igényeket és levonja a következtetést, hogy az aprófalvak közlekedés javítása nem indokolt, mert az autóbuszok kihasználatlanul közlekednek, ezért a gyér sűrűségű járatok csökkentésére törekszik. Az ilyen közlekedési helyzet nem növeli a községek vonzerejét. Pedig úgy gondolom, hogy a néhány száz lelket számláló falu lakóinak is joga és szüksége van arra, hogy az élettel a közlekedés révén kapcsolatba kerüljenek, még akkor is, ha a buszt nem töltik meg. Hozzáteszem, hogy mindezek a hatások azokat a falusi kisközségekben élőket érintik, ahol zömében a legalacsonyabb nyugdíjjal bíró emberek élnek. Mindezeket azért vetem így fel, mert különösen az utóbbi időben az a tapasztalatom, hogy az egyes, a falusi lakosság alapellátásában érintett ellátó, termelő és szolgáltató vállalatok intézkedései kedvezőtlenül érintik a falusi lakosságot. A gazdasági háttérhez szorosan hozzátartozik a foglalkoztatás. Ebben jelentős szerepet töltenek be a vidéki, falusi kisüzemek, amelyek többsége a mezőgazdasági szövetkezetek segédés melléküzemágaként tevékenykedik. Sajnos, itt sincs biztonság, mert ha a kisüzemet telepítő vállalatnak bármilyen gazdaságossági vagy értékesítési gondja akad, a kisüzemhez nyúl, vagy úgy, hogy megszünteti, vagy úgy, hogy a normát szorítja, kevesebb bért ad. Bizony, egyre gyakrabban hangzik el, hogy „miért vagyunk mi, falusiak, harmadrendű állampolgárok?" Ezen tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy a vállalatok szabályozóit úgy kellene kialakítani a gazdaságosság megkövetelése mellett, hogy a kormány központi igényként várja el azt is, hogy a falusi lakosság alapellátásában közvetlenül érintettek ne hárítsanak át minden költséget a falusi lakosságra. Az urbanizálódó falusi életvitel és életmód igénye nem szétválasztja, hanem mindinkább szorosabbra zárja a településcsoportot. A falvak alapellátásának biztosításával és a kisvárosok