Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1101 Az országgyűlés 18. ülése, 1982 tézményeink, szocializmust építő hazánk jelene és jövője a minden lehetőséget okosabban és jobban kihasználó munkánktól függ. Gyengeségeink okozói az ország gondjainak. Ezen nekünk kell, és biztosak vagyunk abban, hogy tudunk is változtatni. Tisztelt Országgyűlés ! Képviselőtársaim ! Munkám során, de hozzászólásra való

1 készülődés miatt is, az elmúlt két hétben sok emberrel, vezetővel, beosztottal, munkással és paraszttal beszélgettem. A pártünk Központi Bizottsága december 1-i üléséről kiadott közlemény alapján mindegyikük ismeri a terv és a költségvetés javasolt céljait. Felhatalmaztak arra, hogy az országgyűlés színe előtt nevükben is mondhassam, hogy a célokat a körülmények ismeretében helyesnek tartják, és bár tudják, hogy a valóra váltás nagy erőfeszítéseket, a fent említett gyengeségeink csökkentését igényli, teljesíthetőnek tartják, illetve okosabb, hatékonyabb munkával teljesíteni akarják. Tisztelt Országgyűlés ! Képviselőtársaim ! Mi tudjuk, elismerjük és köszönjük azokat a nagy erőfeszítéseket, kezdeményezéseket, amit népünk szolgálatában kormányunk ebben az évben tett. A munka további javítása érdekében, illetve, hogy támogassam a kormány ilyen irányú erőfeszítését, engedjék meg tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány javaslatot tegyek. Megyénkben az elmúlt években, évtizedekben végzett munka eredményeként nagyszámban vannak olyan gazdasági egységek, amelyek hosszú évek óta növelik, és nem fogyasztják a nemzeti jövedelmet. Ezek a vállalatok a bér- és keresetszabályozásról elfogadott irányelveket helyesnek tartják, még akkor is, ha a jelenlegi értékelés alapján viszonylag alacsony bérfejlesztési lehetőség látszik elérhetőnek. Azért értenek egyet, mert úgy látják, hogy most a tartalékok feltárásában nagyobbat lépők számára van több fejlesztési lehetőség, és nem azoknak, akik elmaradnak. Ugyanakkor ezen gazdasági egységek vezetői, dolgozói úgy érzik, hogy nem érvényesül megfelelően a tartósan, jól dolgozók erkölcsi megbecsülése. Munkájuk fokozottabb erkölcsi elismerését kérik, és nem azt, amit hallanak, hogy tudniillik, örüljetek, hogy veletek nem foglalkozunk, mert nagyobb baj nincs nálatok. Meggyőződésünk, hogy a jó munkahelyi légkör egyik forrása lehet az irányító állami szervek e vállalatok felé irányuló elismerése. Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi világgazdasági helyzetben is talpon maradni tudó ipari vállalataink kifejezik aggodalmukat fejlesztési lehetőségük szűkülése miatt. Attól félnek, ha ez a helyzet tartóssá válik, elszürkülnek, s a ma még eladható termékeik fejlesztését, új piac által igényelt termékek gyártását kevésbé tudják megoldani. Tudják, hogy a nem, vagy kevésbé hatékony vállalatokat csak a nemzeti jövedelmet növelő gazdaságok anyagi eszközeivel lehet segíteni. De az a véleményük, amivel én is egyetértek, ez nem járhat a fejlettebbek visszafogásával. A fejlesztéshez nem nemzeti ajándékot kérnek, hanem saját maguk által megtermelt értékekből a szükséges méretű lehetőséget. december 16-án, csütörtökön 1102 Véleményem szerint a jelen és a jövő nagy feladata, hogy a mai helyzetben is hatékony munkát végző vállalatok fejlődését biztosítsuk. Minden helyzetben, de a jelenlegi körülmények között különösen nagy fontosságú a takarékosság, különösen a Nyugat-irányzatú import, gazdaságos exportot nem akadályozó csökkentése. Tudom és tudjuk, hogy a kormány a helyzet alapos ismeretében hozta meg intézkedéseit e kérdésben. Örülünk annak, hogy 1983-ra számos üzemünk importkeretet kapott. Ez vezetőink szerint, még ha szűkös is, de lehetőséget ad számukra vállalati manőverezésre. Ugyanakkor kérjük, hogy amennyiben a vállalattaink további exportnövelést képesek produkálni, ami bizonyos importvonzattal is jár, kormányzatunk hasson oda, hogy az illetékes szervek gyorsan reagáljanak és döntsenek. Mi csak olyan importnövelést tartunk helyesnek és támogatunk, ami az üzem mellett a népgazdaságnak is haszonnal jár. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! Pártunk több évtizedes nevelőmunkája eredményeképpen népünk, dolgozóink gondolkodásmódjukban szélesebb, átfogóbb ismeretek, tulajdonságok hordozóivá váltak. Egyre szélesebb az a felismerés, hogy az egyéni sorsok és szocialista hazánk helyzete egymástól elválaszthatatlan. Biztos vagyok abban, hogy országgyűlésünk mai munkája, az 1982-es év értékelése, az 1983. évi terv és költségvetés indoklása és vitája a párt és a nép, a nép és kormánya közötti kapcsolatot erősíti, és a döntés egyetértő támogatásra talál. Az előterjesztést, Hetényi elvtárs referátumát elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Némethné Kapcár Rozália képviselőtársunk felszólalása következik. NÉMETHNÉ KAPCÁR ROZÁLIA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A kormány részéről előterjesztett költségvetés, az abban megfogalmazottak nem érintettek váratlanul bennünket, hisz a kormány tagjai, felelős országos vezetők az év során a várható gazdasági helyzetünkről, azok indokairól rendszeresen és őszintén szóltak. Az évközi korlátozó intézkedéseknek, az áremeléseknek nem örült senki. De most, az összegzésnél úgy tűnik, hogy ahhoz, hogy a kitűzött célt elérjük, hogy 1983-ra az előterjesztésnek megfelelő helyzetet biztosítani tudjuk, ezekre az intézkedésekre szükség volt. Választott tisztségünkből adódóan, a népgazdaság egészéért felelősséget érezve, mégis úgy gondolom, hogy a költségvetést mindenki úgy is tanulmányozta, hogy mit jelent munkahelye, választókerülete szempontjából. Ezt tettem én is, és így jutottam arra az elhatározásra, hogy néhány gondolatot elmondjak, illetve javasoljak a terv végrehajtásánál és a későbbi tervezéssel kapcsolatban. Felszólalásomban én a településcsoportok, vonzáskörzetek népességmegtartó erejével kívánok foglalkozni, mert Somogy megye olyan választókerületének vagyok a képviselője, amely aprófalvas terület, és ennek központja egy kisváros. Az aprófalvas településszerkezetű megyék esetében falvaink helyzetét, az ott élők élet- és munkakörülményeit önmagában, a településcsoporttól elszakítva vizsgálni lehet ugyan,