Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-2

99 Az Országgyűlés 2. ülése, 1980. ket a lehető legjobban osztjuk el a termelésben, a szociálpolitikában, a kulturális területen. Ha nincs mindenre elég pénz, márpedig nincs, akkor néhány dolgot szükségszerűen ki kell emelni, hogy arra koncentrálva érezhetőbb legyen az előrehaladás. Ez a felfogás tükröződik a kormány programjában a hatodik ötéves terv kapcsán elmondottakban. Én ezt a felfogást szeretném tovább erősíteni. Mindenekelőtt a lakásról van szó. A tervezett megépítendő új lakások száma 370— 390 ezer, nem kevés. Mégis úgy gondolom, nem kellene kizárni annak lehetőségét, sőt törekedni kellene arra, hogy ennél több épüljön. Nem kell részletesen ecsetelni, mekkora probléma ma Magyarországon a lakáshelyzet, kiváltképp a fiatalok, az első lakásra várók körében. Olyan feszültség forrása ez, amelynek mihamarabbi megoldása még talán azt is megérné, hogy esetleg más, önmagában indokolt, fontos teendők rovására tegyünk további erőfeszítést. De nem ez a lényeg, és én nem is azt akarom javasolni, hogy még több pénzt költsünk lakásépítésre. Sokkal inkább azt, hogy más formákban, más konstrukciókban is használjuk fel a tervezett összegeket. Számoljunk egyszerűbb, olcsóbb lakásokkal is. Próbáljuk ki nagyobb tömegben azt a megoldást, aminek az a lényege, hogy indulásként is szerényebb lakásmagot adnak át félkész formában, azt a beköltözők készre munkálják, majd később anyagi lehetőségeik és szükségleteik szerint továbbépítik hagyományos eljárással. Segítsük elő jobban, ahogyan a kormányprogramban is van, a kisebb településeken, falvakban a lakásépítést, ami önmagában is csökkentheti a nagyvárosok feszítő lakásgondjait. Vizsgáljuk meg annak lehetőségeit is, hogyan lehet a fiatal házasok esetében a kezdő években a törlesztési összegeket csökkenteni és esetleg későbbiekben növelni. Nem azzal a szándékkal említem ezeket a példákat, hogy ezek és ezek az egyedüli lehetséges és jó megoldások. Hanem azzal a szándékkal, hogy érdemes minden lehetőséget megvizsgálni, felkutatni, és ezek együttesen eredményezhetik azt, hogy nagyobb lakásszámot teljesítsünk. De legalább ilyen fontos hogy a lakásgazdálkodás javításával, a meglevő tartalékok feltárásával csökkentsük a lakásigénylők számát. Amit ugyancsak szeretnék kiemelni a kormányprogramban foglaltakkal egyetértve, az a gyermeknevelés költségeinek mérséklése, amit az ifjúsági szövetség messzemenően támogat. A lakás is, és a gyermeknevelés feltételei is az ifjúságot közelről érintő kérdések, de nemcsak szűken vett ifjúságpolitikai érdekeket szolgálnak. És végül, de nem utolsósorban annyiban is több és előremutatóbb lehet a programunk, amennyiben a társadalom közérzetét nem egyszerűen csak az anyagi javak mennyisége és minősége határozza meg, hanem a társadalmi, politikai, az emberi viszonyok összessége is. Ma már minden gondunk, problémánk, megoldandó és sürgető feladatunk ellenére az ország lakosságának többsége olyan körülmények között él, hogy egyre nagyobb hányaduk inkább előnyben részesít egy jó munkahelyi légkört, egy jó kollektívát, értelmes követelményt támasztó deszeptember 25-én, csütörtökön 100 mokratikus vezetést, mint néhány száz, esetleg több száz forinttal magasabb fizetést. Nem az anyagi ösztönzés szerepének lebecsülése mondatja ezt velem, már csak azért sem, mert abban sem egyszerűen az összeg nagysága, abszolút nagysága a döntő, hanem viszonylagos nagysága. Hogy valóban az kapja a több pénzt, aki a jobb munkát végzi. Mint ahogy az is sokat számít közérzetünk szempontjából, hogy milyen a közoktatás, a kulturális élet, jók-e a filmek, jó-e a televízió műsora, igényes, színvonalas-e a tájékoztatás, és így tovább a felsorolást lehetne folytatni. Mindezt együttvéve tehát állítom azt és mondom azt, hogy lényegesen több a lehetőségünk, mintha csak szűken a jelenlegi gazdasági helyzet nézőpontjából ítélnénk meg perspektívánkat. Használjuk ki ezt a lehetőséget, azt a többletet, amit egyedül a szocialista társadalom nyújthat azzal, hogy nem kis létszámú csoportok érdekei mozgatják a társadalmat, hogy a gazdaságot nem célnak, hanem eszköznek tekinti, azzal, hogy nem a véletlenre bízza a dolgok alakulását, hanem tudatosan rangsorol, ösztönözzük még jobban a kezdeményezési készséget és készüljünk fel arra, hogy minél bonyolultabbak a feladatok, annál változatosabb, annál többféle jó megoldás létezik. A lényeg nemannyira az, hogy egyszerre és egyformán lépjünk, sokkal inkább az, hogy egyfelé menjünk. A kormány programjának összeállítása és méginkább megvalósítása nemcsak azért nehéz, felelősségteljes feladat, mert nehezek és bonyolultak a körülmények, hanem azért is, mert az összetett társadalmi érdekviszonyok eltérő érdekek figyelembevételével és lehetséges legjobb összehangolásával kell előrejutnunk. Ehhez jól működő érdekképviseleti mechanizmusra van szükség, amelyben fontos szerep hárul a társadalmi és tömegszervezetekre, ezek sorában a Kommunista Ifjúsági Szövetségre is. Tisztelt Országgyűlés! A KISZ eddigi tevékenysége gyakorlata alapján mondhatom, hogy az ifjúsági szövetség, általában az ifjúság kész részt vállalni a nehezebb feladatok megoldásából is. Nem idegen tőle a munka, minden értelmes célra, feladatra mozgósítható. A munkaversenyben, az építőtáborokban, az őszi betakarítási munkákban vagy éppen az árvízkárok felszámolásában mindennapi munkáján túli feladatokat is vállal, van benne készség a közös vállalkozásra. Erre is alapozhatunk akkor, amikor jövőnkről gondolkodunk a kormányprogram kapcsán. Tisztelettel javaslom az Országgyűlésnek a beterjesztett program elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Ispánovits Márton képviselőtársunk következik szólásra. ISPÁNOVITS MÁRTON: Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogramhoz való hozzászólásomban mindjárt az elején, ha nem is szó szerint, de ismétlem az előttem szóló képviselőtársaimnak, amikor azt mondom, hogy a kormány által beterjesztett munkaprogram hazánk társadalmi építésének mai helyzetére alapozva számba veszi a XII. kongresszus határozataiból