Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-17

1069 Az országgyűlés 17. ülése, 1982. október 8-án, pénteken 1070 és hasznosítása 483 hektáron folyik, amelyben szántó- és nyárfás területek, valamint szűrőmező található. Az 1977. és 1981. évek között kísérleti jelleggel folytak a vizsgálatok és az üzemelés. Ez idő alatt 9 207 000 köbméter szennyvizet helyeztek el ártalommentesen. Az eredmények azt mutatják, hogy az alkalmazott technológia bevált, alkalmas közepes nagyságú városok csatornázott szennyvizeinek egész évi fogadására és a szennyvíz egy részének mezőgazdasági hasznosítására. A kedvező tapasztalatok alapján indokolt lenne más települések szennyvizeinek hasonló módon történő elhelyezése, reális érdekeltségi viszonyok megteremtésével. Képviselőcsoportunk a vízgazdálkodás helyzetének tárgyalásakor külön foglalkozott a vízi szállításban rejlő lehetőségekkel. Ez a kérdés megyénkben különösen fontos, hiszen a gazdálkodásunkat döntően meghatározó mezőgazdasági termelés és szállítási költségei indokolttá teszik a vízi szállítás tartalékainak feltárását. Megyénket a Duna 123, a Tisza 30 kilométer hosszúságban határolja. A Duna teljes magyarországi szakasza állandóan hajózható, a hajózási időszak évente körülbelül 330 nap. A jelenlegi körülmények között mintegy 250 millió tonna áru szállítását tenné lehetővé a hajóút. Ezzel szemben a tényleges forgalom 20 millió tonna, amiből hazánk részesedése 11,4 millió tonna. Ez az érték az átlagosnál is jobb adottságú, a két folyóval határolt Bács-Kiskun megyében nem éri el a fél százalékot. Megyénkben jelenleg Hartán, Kalocsán és Baján folyik rendszeresen rakodás. Ezek a rakodók — a bajai ÁTI-rakodót kivéve, amely a Duna tengeri áruforgalom egyik tranzit raktára is — korszerűtlenek, gépesítettségük minimális vagy nincs, a bejáró utak hiányoznak vagy rosszak. A közelmúlt felmérései alapján az évi átlagos áruforgalom az említett három rakodóhelyen a következő: Érkezett áru összesen: kb. 700—800 ezer tonna Berakott áru összesen: kb. 900—950 ezer tonna A meglevő berendezésekkel és a gépesítettség minimális fejlesztésével a jelenlegi rakodóhelyek forgalmát három-ötszörösére lehetne növelni. A Tiszán ma a vízi közlekedés zömét a folyószabályozáshoz használt anyagok szállítása adja. A folyó áruszállítás és -rakodás szempontjából gyakorlatilag kihasználatlan. A Tisza hajóúttá történő fejlesztése megkezdődött. Jelenleg a Dunán 21, a Tiszán 4 olyan partszakaszunk van, amely további rakodók kialakítására alkalmas. Az előzetes felmérés alapján gabona, cukorrépa, ipari alapanyagok (kavics, kő, kohósalak, cement és műtrágya) vízi úton történő szállítására lenne igény, melynek kielégítése érdekében egy pályázati rendszer létrehozását javaslom. A helyi erőforrások — központi támogatással kiegészítve — elősegítenék a rakodók fejlesztését, amelyek létrehozása nemcsak a megye gazdasági eredményeinek további fejlődését biztosítaná. A beszámolót elfogadom, képviselőtársaim nevében is elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Harmath László képviselőtársunk következik szólásra. DR. HARMAT LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársaim! Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének a vízgazdálkodás időszerű kérdéseiről szóló beszámolóját a SzabolcsSzatmár megyei képviselőcsoport is megvitatta. Különös gonddal mérlegelte a megyében kialakult helyzetet, eredményeinket, s gondjainkat. Az elhangzottak közül — képviselőtársaim javaslatait is figyelembe véve — csupán néhány kérdést emelek ki. A víz életünk alapeleme, ezért a rendelkezésünkre álló készletek minőségének megóvása, ésszerű felhasználása, a települések egészséges ivóvízzel való ellátása, az ár- és belvizek elleni védekezés okkal tart társadalmunk érdeklődésére számot. Megyénk lakosságát mindenekelőtt a lakóterületek vezetékes ivóvízzel történő ellátása foglalkoztatja, ezért annak az V. ötéves tervben fokozott ütemű fejlesztését valósítottuk meg. Ennek eredményeként a közüzemi vízhálózatba bekapcsolt települések száma huszonkilenccel emelkedett, a tervidőszak végén lakosságunk 52 százaléka részesült közműves vízellátásban. Az átlagosnál nagyobb ütemű felesztéssel — amelyből a lakosság igen nagy anyagi áldozatokat vállalt — sem sikerült felszámolni hátrányos helyzetünket. Mint ahogyan a beszámolóban is elhangzott, legnagyobb erőfeszítéseink ellenére megyénk e téren ma is a leggyengébben ellátottak egyike. Célunk ezért továbbra is a lakosság anyagi erejének mind nagyobb arányú bevonásával, újabb vízműtársulatok szervezésével csökkenteni az ellátatlan területeket. Törekszünk arra is, hogy a termelőszövetkezetek, a vállalatok és az intézmények vízellátó berendezéseinek kihasználatlan kapacitását is a lakossági vízellátás szolgálatába állítsuk. Lakosságunk őszinte örömére 1983 nyarára elkészül a 600 milliós beruházással épülő Nyíregyháza III. jelű, napi 10 ezer köbméter parti szűrésű ivóvizet szolgáltató beruházás, amely a rohamosan fejlődő város és a vezeték nyomvonalán fekvő községek gondjait megoldja. Megyénk csatornahálózatának kapacitása — sajnos —, még nagyobb mértékben elmaradt, mind az igényektől, mind az országos átlagtól. Bár hossza az utóbbi öt évben több mint másfélszeresére nőtt, fejlődésének üteme lassúbb, mint a vízellátásé, ezért az aránytalanság fokozódik. A VI. ötéves terv időszakában sincs reális reményünk a helyzet kedvezőbbé tételére, bár igyekszünk — a lakosság megértésére és tehervállalására is egyre nagyobb mértékben számítva —, újabb csatornázási munkálatokat a rendelkezésünkre álló eszközökkel támogatni. Ügy látjuk, hogy míg a vezetékes vízellátás ügyének jelentőségét megfelelően hangsúlyozzuk, nem fordítunk kellő figyelmet a szennyvizek tisztításának, elvezetésének feladataira, jóllehet a szűk kapacitás potenciális veszélyforrás, több településünkön már ma is égető gond. A lakosság derítők építésével enyhítette ezt az ellent-