Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.
Ülésnapok - 1980-17
1071 Az országgyűlés 17. ülése, 1982. október 8-án, pénteken 1072 mondást, de ezek nem mindig felelnek meg a követelményeknek. Javíthatna a helyzeten, ha széles körben ismertetnénk és alkalmaznánk a megnyugtató megoldást ígérő típusterveket. Megyénk mezőgazdaságának egy hektáron elért bruttó hozama a rossz természeti adottságok miatt — főleg az ár- és belvizek miatt — a nagyon intenzív kultúrában termesztett alma. dohány, burgonya gyakran kiemelkedő hozamai ellenére is elmarad az országos átlagtól. Mivel még ma is vannak foglalkoztatási gondjaink, különösen fontos feladatunk mezőgazdasági üzemeink eredményeinek, ezáltal foglalkoztató- és eltartóképességének javítása. Ezt szolgálja megyénk két térségében — Felső-Szabolcsban és a Tisza—Szamos közben — elkezdett komplex melioráció is. Az eddigi munka során kialakult és összehangolódott a térségi tervekben megfogalmazott és jóváhagyott feladatok szervezése, a tervezés és kivitelezés egységes térségi szemlélete, valamint a vízrendezésnek mint az itt folyó melioráció egyik lényegének főművi, társulati és üzemi fejlesztése. A kivitelezési munka a tervekben meghatározott ütemben halad, bár néhány ellentmondás gátolja zavartalanságát. Ezek közül is kiemelkedik a dréncső hiánya. Ebben az évben a tervezett 440 kilométer dréncsőhálózat helyett csak 250 kilométer épülhet megyénkben. Szükségesnek látszik ezért a koordinációt a dréncső gyártására is kiterjeszteni, esetleg új gyártókapacitást létrehozni a megyénkben. Gondot okoz továbbá, hogy a meliorációhoz nyújtható állami támogatás mértéke az egy főre jutó jövedelemtől függ, ezért nagyobb mértékben veszi igénybe az üzemek saját fejlesztési alapját, mint ahogyan azzal a pályázat elkészítésekor számoltak. Ezért megnőtt az üzemek hiteligénye, de szabad hitelkeret hiányában ennek kielégítésére nincs lehetőség, így csak az állami támogatás növelésével helyettesíthető a hiányzó saját erő, különben a komplexitás elve sérül. Miközben a kiemelt területek több mint 1 milliárd forint állami támogatással oldhatják meg gondjaikat, nehéz helyzet alakul ki a térségen kívül esedékes melioráció esetében. Megyénkben ilyen célokra mindössze 4 millió forintot fordíthattunk ebben az évben, ami legégetőbb gondjaink megoldásához is kevésnek bizonyult. Nehezíti a helyzetet, hogy a belvizes területeken gazdálkodó — és ezért mérleghiányos — üzemek nem tudják a szükséges mértékű saját erőt előállítani. Minthogy fontos érdekünk fűződik a térségen kívüli területek termőképességének a fokozásához is, ilyen gondjaink orvoslására is találnunk kell elfogadható megoldást. Ez ugyanolyan fontos érdekünk, mint a kiemelt területek meliorálása. Az utóbbi éveken mind nagyobb területeken károsító belvizek kialakulásának objektív okai — a területek mély fekvése, az átlagosnál több csapadék, alacsonyabb átlaghőmérséklet, kevesebb napfényes óra és mások — mellett, azt is megállapíthatjuk, hogy a csapadékvíz elvezetése terén korábban általánosan tapasztalható gondosságunkat a nagyüzemi táblák kialakulása utáni időszakban nem minden területen kamatoztatjuk. A belvizektől veszélyeztetett területeken élők és nálam is korosabbak bizonyára emlékeznek arra, hogy a kapa nemcsak a gyomirtásnak, hanem a felesleges vizek elvezetésének is eszköze volt. Más szavakkal: hogy a melioráció bizonyos elemei már régen beépültek a termesztési folyamatba. Meggyőződésem, hogy hajdani gondosságunk életre keltésével, a ma már minden üzem rendelkezésére álló korszerű eszközökkel, az üzemek vagy szocialista brigádjaik aktív tevékenységével enyhíthetők lennének belvizes gondjaink. A károk megelőzésére, illetve mérséklésére irányuló törekvésünk nem vonna le semmit abból a hosszabb távon érvényesíthető célkitűzésünkből, hogy talajaink vízháztartásának átfogó szabályozására törekszünk. A belvízlevezető rendszerek hatékonyságát, mint ahogyan arról a beszámoló is szólt, az üzemi, üzemközi és főművek összehangolt fejlesztése, karbantartása és üzemeltetése biztosíthatja a térségen kívüli területeken is. A hatékonyság fokozása érdekében szükségesnek látjuk a vízügyi szervek illetékességét és felelősségét mindezen területekre kiterjeszteni. Az öntözött területek nagysága, az országos tendenciához hasonlóan, megyénkben is csökkent. Okát részben az utóbbi évek csapadékosabb időjárásában, részben az öntözési költségek növekedésében látjuk. A kialakult helyzetnek azonban mindenképpen következménye, hogy le kell mondanunk az öntözés hatására várt terméktöbbletnek egy részéről, ami jelentős népgazdasági kár. A helyzet lényeges javulására — sok ismert körülmény miatt —, nem számíthatunk, sőt nagyobb a valószínűsége az öntözött területek további csökkenésének. Elfogadjuk azt az alapelvet, amely szerint az öntözés érdekeit szolgáló beruházások költségeinek az öntözéssel létrehozott eredménytöbbletből kell megtérülni. Minthogy azonban ez a forrás csak a létesítmények célszerűbb kihasználása útján képződhet — és ez jelenleg csupán 50 százalékra tehető —, javasoljuk az érdekeltségi rendszer felülvizsgálatát, illetve olyan feltételek mielőbbi kialakítását, amelyek lehetővé teszik a rendelkezésünkre álló eszközök maradéktalan kihasználását, elősegítik az öntözés fejlesztését. örömmel mondhatom el, hogy az árvizektől oly gyakran veszélyeztetett megyénk árvízvédelmi töltéseinek kiépítettsége az utóbbi években sokat javult. A legveszélyesebb szakaszokon elkészült és folyamatosan halad a Szamos gátjainak felújítása, megtörtént a Szamos gerebesi és a Tisza tiszaszalkai veszélyes kanyarulatainak átvágása, folyamatban van Tokaj—Komoró között a Tisza szabályozása. Országunk és megyénk gazdag vízhálózatára tekintettel, mi is aktuális feladatnak látjuk a vízi utak kiépítését előkészítő tervezőmunka beindítását. Tisztelt Országgyűlés! A megemlített néhány kérdésben inkább gondjainkról szóltam. Elhatározásunk, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy előrehaladásunk a nagyon jelentős területen is töretlen legyen. Munkánkban számítunk megyénk lakosságának megértésére, aktív támogatására.
