Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.
Ülésnapok - 1980-17
1982. október 8-án, pénteken 1052 1051 Az országgyűlés 17. ülése, vízellátásuk jobb összehangolási lehetőségét. Másutt a bányaművelés bővülésével és mélyebb szintekbe való hatolásával egyre nagyobb menynyiségű ivóvíz minőségű vizet kell kiemelnünk. Ennek egy részét bányavidékeken és a kapcsolódó területeken már ma is hasznosítjuk, de még mindig sok felhasználás nélkül folyik el, pedig bizonyosan volna rá igény. Ugyancsak elhangzott, hogy jobban össze kell hangolnunk a bel- és külterületek vízrendezését. Főként a síkvidéki településeink belterületén a vezetékes vízellátással megnőtt vízhasználat következtében jelentősen emelkedett a talajvíz szintje. Az így kialakuló .,vízhalom" kedvezőtlen hatása csak a település környezetének vízrendezésével együtt szüntethető meg biztonságosan és gazdaságosan. Kedves Képviselőtársak! Legnagyobb természeti kincsünk a föld. Dr. Varga János Győr megyei képviselőtársunk a bizottsági vitában az író Veres Pétert idézte, aki annak idején azt mondta: nemcsak az a fontos, amit a földből kiveszünk, hanem az is, ami benne marad. Nem véletlen, hogy mostani ötéves tervünkben a mezőgazdaság egyik legnagyobb beruházása a melioráció, a talajjavítás és a vízrendezés. Miközben e téren jelentős lépést teszünk előre, sajnos a kiegészítő vízellátás, az öntözés növekvő problémákkal küzd. öntözhető területünk különösen a felszabadulást követően, majd később a 60-as évek első felében nagy lendülettel növekedett és az 1970-es évek végére már megközelítette a félmillió hektárt. A fejlődés azonban azután megtorpant, sőt visszaesett, s ma az üzemek a korábbinál 35—40 százalékkal kisebb területre igényelnek vizet. Ennek oka, hogy az öntözés költsége a népgazdaság és a mezőgazdaság más területeihez képest is sokkal nagyobb mértékben nőtt. Az új helyzetben természetesen keressük a víz hatékonyabb felhasználásának lehetőségeit és feltételeit. Emellett azonban népgazdasági és üzemi szempontból az öntözés egészének újraértékelését is szükségesnek tartjuk, hogy élelmiszerprogramunk megvalósításához a nagy áldozattal létesült Öntözőkapacitások is hasznosuljanak. Űgy véljük, hogy e téren a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás mellett valamennyi érdekeltnek, így főként az öntözőberendezéseket fejlesztő és gyártó ágazatoknak is jelentős feladatai vannak. Tisztelt Országgyűlés! A vízhasználatok sokrétűsége, növekvő igényeink jövőbeni kielégítése kapcsán felvetődött a tervezett vízügyi nagylétesítményeink sorsa. Megértjük, hogy ma inkább csak ezek fenntartására és a fejlesztés jövőbeni előkészítésére gondolhatunk. De miközben a távlatban nem mondunk le az általuk nyújtott lehetőségekről, megvalósításukig is meg kell ragadnunk azokat a kisebb adottságokat, amelyekkel helyi víztározást valósíthatunk meg. Ezek ivóvíznek, mezőgazdasági vagy ipari célra hasznos vízforrást jelentenek, mint azt Baranyában vagy Borsodban láthatjuk. Esetenként — idézőjelben mondva — csak az üdülést, a hétvégi pihenést, a szebb és egészségesebb környezetet szolgálják, amelyek jelentőségét egyre inkább értékeljük. Erre példát Hajdú-Bihar vagy Pest megye több helységében találhatunk. Kedves Képviselőtársak! Befejezésül szeretném még egyszer hangsúlyozni azt a szemléletet, amely a vitában, annak hangvételében és sokrétűségében megmutatkozott, és többen meg is fogalmazták. A víz nemcsak egy ágazat felelőssége, hanem mindannyiunk ügye. Sőt, ezen túlmenően azt is kimondhatjuk, hogy vízügyi problémáinkat eredményesen csak a szomszéd országokkal együtt oldhatjuk meg. Hazánk a Duna vízrendszeréhez tartozik, s azon belül az önálló vízrajzi egységet alkotó Kárpát-medencében, annak is a mélyebb részein helyezkedik el. Itt vesszük át, használjuk és adjuk tovább a Duna és mellékfolyói, s vele a Kárpát-medence csaknem teljes vízkészletét. A felszínen és a felszín alatt mozgó víz tehát összeköt bennünket, és a használat, a védekezés, a fejlesztés minden vonatkozásával Összehangolt munkára, közös tevékenységre késztet. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakkal kívántam jellemezni kibővített bizottságunk vitáját, amely jónak és hasznosnak ítélte az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolóját. Képviselőtársaim felhatalmaztak arra, hogy azt itt az országgyűlésen az ő nevükben elfogadjam és elfogadásra javasoljam. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Vadkerti Miklósné képviselőtársunk. VADKERTI MIKLÓSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke által előterjesztett beszámoló újra olyan napirendet jelent, amely valamennyiünk választóit, az egész ország lakosságát érdekli. Olyan tevékenységről van szó, amelynek hatásával, avagy mulasztásával nap mint nap találkozunk, és legyünk őszinték: az eredményeit természetesnek vesszük, a hibáin, például néhány órás vízhiányon is a kelleténél többet bosszankodunk. Tisztelt Képviselőtársak! Az Országos Vízügyi Hivatal közreadott tájékoztatójából is kitűnik, hogy a vízgazdálkodás az élet és a gazdaság túlnyomó részében milyen jelentőssé vált. Olyan ágazattá alakult, amely egyrészről a lakosság életfeltételeit, az élet milyenségét és minőségét, másrészről a mezőgazdasági, az ipari termelés fejlesztési lehetőségeit szabályozza, azon túlmenően, hogy az elöntés elleni biztonsággal azok működését, a települések életlehetőségét is meghatározza. Űgy gondolom, hogy az ágazat fontossága az elkövetkezendő években még inkább növekedni fog. Ezen belül a lakosság jó ivóvízzel való ellátása, a szennyvízelvezetés és tisztítás megoldása a falu és a város közötti különbség feloldásának elengedhetetlen eszköze. Megoldása alapvető életszínvonal-politikai célkitűzésünk, megvalósítása rendkívül jelentős politikai tudatformáló eszközünk, amely a falusi életkörülmények javításán túl a falu népességmegtartó képességének növelésével segíti túlnépesedő városaink alapvető gondjainak megoldását. Hiszen a városiasodás feszítő gondjait jelentős részben a legkisebb anyagi terhet vállalva a városkörnyéki és falusi települések fejlesztésével
