Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-17

1026 Az országgyűlés 17. ülése, bűnüldöző szerveinknek. Ez arra kötelez ben­nünket, hogy résen legyünk és a bűnözés elleni küzdelmet, a megelőző tevékenységünket fokoz­zuk. A bűnüldöző és igazságszolgáltatási szer­veknek minden rendelkezésükre álló eszközzel és a társadalom erőinek teljes támogatásával kell küzdeni a bűncselekmények számának növeke­dése ellen. A bűnözés elleni harc és a bűncselekmények megelőzése — ugyanis —, csak akkor lehet ered­ményes, ha az maradéktalanul össztársadalmi feladattá válik. Az eredményes megelőzés elő­feltétele a bűnözés okainak felkutatása és felis­merése. Ezen a téren az elmúlt években további fejlődés volt tapasztalható. A bűnözés elleni harcban azonban gyors si­kerekre nem számíthatunk. Évekig tartó és apró­lékos munkára van szükség, még a részeredmé­nyek eléréséhez is. Az említett cél érdekében te­hát erőinket valamennyi bűncselekmény vonat­kozásában a megelőzés időszerű feladataira kell összpontosítani. Most nem térhetek ki minden bűncselek­mény-kategóriára és minden fontos kérdésre, de szeretném aláhúzottan kiemelni a következőket: A társadalmi tulajdon védelme mindenki számára elsődleges kötelesség. Nem engedhetjük meg, hogy a közöny, a hanyagság, a nemtörő­dömség lehetőséget teremtsen egyes fosztogató elemeknek arra, hogy a társadalmi tulajdon el­len támadva, szocialista gazdaságunk bázisában kárt okozzanak. A szükség által világszerte pa­rancsolt takarékossági követelmények mellett, nem nézhetjük el a társadalmi vagyon egyes fe­lelőtlen kezelőinek pazarlásait, bűnös hanyagsá­gait sem. Amikor azon dolgozunk, hogy gazdál­kodásunk fő szervező erejévé a végzett munká­nak megfelelő díjazást tegyük, nem engedhe­tünk teret annak, hogy egyesek ügyeskedéssel, korrupcióval, csúszópénzekkel tegyenek szert munka nélküli jövedelemre. A társadalmi tulajdon elleni bűncselekmé­nyek számának alakulása azt mutatja, hogy e te­rületen eredményesen tudunk fellépni az irányí­tás és az ellenőrzés fokozásával. A kormány szá­mos intézkedése, a gazdálkodó szervek nagyobb gondossága és a bűnüldöző szervek hatékonyabb tevékenysége, együttesen a társadalmi tulajdon­nak a külső támadásokkal szembeni megnyug­tató védettségét eredményezte. Sajnos, az előfor­duló bűncselekményeket többségükben nem kül­ső személyek, hanem a társadalmi vagyon egyes kezelői követik el. Az elkövetési módok sokat fi­nomultak, és ezáltal veszélyesebbekké váltak: növekedett továbbá az okozott károk összege is. A társadalmi vagyon kezelői közül egy sze­mélynek önállóan ritkán van lehetősége folya­matosan nagyobb kárt okozni. Az azonos szán­dékúak azonban esetenként elég hamar egymás­ra találnak, összejátszanak, és együttműködésük gyakran szervezett jelleget ölt. Ez arra figyel­meztet, hogy a gazdálkodó, az irányító és ellen­őrző szerveknek az ilyen cselekmények megaka­dályozására az eddigieknél többet kell tennie. A megelőző munkába és a visszaélések gyors leleplezésébe a felettes szerveknek is erőtelje­sebben kell bekapcsolódnia. A bűncselekmények megelőzése, a vagyonvédelem biztosítása, ennek megszervezése és ellenőrzése ugyanis, a felettes 1982. október 8-án, pénteken 1026 szerveknek fontos kötelessége. Nagyobb részt kell vállalniuk a bűncselekmények okainak ku­tatásában is. Tisztelt Országgyűlés! Az utóbbi években azt is tapasztaljuk, hogy a bűnöző elemek érdek­lődése egyre nagyobb mértékben fordul a sze­mélyi tulajdon felé. E területen a bűnös cselek­mények legtöbbször kisebb ellenállásba ütköz­nek, és az elkövetés kisebb kockázata vonzza a könnyelmű haszonszerzésre törekvő elemeket. A személyi tulajdon összvolumene országosan az elmúlt években hatalmas mértékben megnöve­kedett. Autók, hétvégi házak sokasága, a magán­lakásokban elhelyezett értékek, gyűjtemények a korábbiaknál nagyobb vonzó hatást gyakorol­nak azokra, akik felismerik, hogy ezek megszer­zésével könnyebben juthatnak nagyobb és jól mobilizálható értékekhez, mint a társadalmi tu­lajdon fosztogatásával. Itt említem meg, hogy az elmúlt időszakban némileg emelkedett a rablá­sok száma. Beszélt erről a belügyminiszter elv­társ is. E bűncselekményfajta nagyon felzaklatja a közhangulatot, különösképpen akkor, ha azt véd­telen személy, gyerek, magányos nő, elesett idős ember sérelmére, sokszor mindössze néhány fo­rintért követik el. A rablásoknál vagy a szemé­lyek javai ellen irányuló más jellegű támadások­nál nehéz a megelőzés; hiszen ezekben az esetek­ben általában tisztességes állampolgárok telje­sen véletlenül esnek áldozatul. Mégsem szabad lemondani e területen sem a megelőzést hatéko­nyan szolgáló lehetőségek kereséséről. Ebben je­lentős segítséget nyújthatnak az állampolgárok. Nem szabad, hogy könnyelművé tegye őket az a jóleső érzés, hogy hazánkban a tisztességes em­berek biztonságban érezhetik magukat. Állam­polgárainknak nagyobb gondot kell fordítaniuk ezért értékeik biztonságos őrzésére, és tartózkod­ni kell a kétes értékű alkalmi ismeretségektől. Tapasztalataink szerint ugyanis, a sértetti ma­gatartás néha szinte kínálja a lehetőséget a lo­pásra vagy a rablásra. Állampolgáraink sokat tehetnek egymásért is, ha a rendellenes körülmények mellett nem mennek el közönyösen. A bűnüldöző és igazság­szolgáltatási szervek természetesen a maguk esz­közeivel törekednek a bűncselekmények vissza­szorítására, a jó állampolgári közérzet biztosítá­sára. Ennek egyik módja, hogy biztosítsák a bűn­elkövetők gyors felelősségre vonását, és azt, hogy velük szemben a megfelelő, differenciált szigor érvényesüljön. Az eddigieknél is többet kell ten­nünk annak érdekében, hogy a bűnelkövetést a lehető legrövidebb időn belül kövesse a felelős­ségre vonás, és mihamarabb szülessen meg a jog­erős bírói határozat. Ügyészi tapasztalataink is igazolják, ezért egyetértek a belügyminiszter elvtárs azon véle­ményével, amit a munkakerülőkkel, a csavargó életmódot folytatókkal, a foglalkozásnélküliek­kel kapcsolatban elmondott. E viszonylag nem nagy réteg alkotmányunk legalapvetőbb tételét semmibe véve nem dolgozik, foglalkozás nélkül él, munkakerülő életmódot folytat, mely szük­ségszerűen a bűnözéshez vezet. 1981-ben 7818 olyan bűnelkövetőt regisztrál­tunk, akiknek nem volt munkahelye a bűncse­lekmény elköyetésekor. Számuk az utolsó négy

Next

/
Thumbnails
Contents