Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-17

1982. október 8-án, pénteken 1018 1017 Az országgyűlés 17. ülése, tartják. Általában igen, de egyesek — és mintha nőne a számuk — a közlekedés rendjét, a társadalomban érvényes, törvényes együttélési szabályokat nem akarják megtartani, úgy veszik, mintha rájuk nem vonatkoznának, vagy más normák szerint igyekeznek élni. Felülbírálják a jelzőtáblákat, erőszakosan előnyöket követelnek maguknak, megbontják az utca rendjét stb., stb. Ezek veszedelmes törekvések, mert az élet normális ritmusát zavarják, azt az érzést keltik az emberekben, hogy nincs biztonság, nincs rend az országban. A bizottsági ülésen egyetértés volt abban, hogy keményebb pénz és egyéb büntetésekkel kell ezek ellen fellépni a többség jogos érdekeinek védelmében és azt kérjük, hogy a hatóságok alkalmazzák bátran például a jogosítványok elvonását vagy egyéb büntetéseket. Aki nem tud kultúrált ember módjára viselkedni a volán mellett, az ne vezessen járművet. Ügy gondolom, a jogos hatósági intézkedéseken túl, nagy feladatok hárulnak az egész társadalomra ebben a kérdésben. Kell hogy legyen erőnk és meggyőződésem, hogy van is arra, hogy megfékezzük a garázdákat, a hetvenkedőket, a munkakerülőket, a családjukat romlásba döntőket, és ebben valamennyiünknek tennünk kell a szocialista társadalom érdekében. A másik kérdés az alkoholizmus, amely persze nem elhatárolható az előzőektől. A bűncselekmények jelentős részében közrejátszik az alkohol és — úgy érzem —, itt is tehetünk sokat. Hányszor előfordul, hogy a környezet cinkosán elnézi, sőt segíti, hogy egyesek elveszítsék a talajt a talpuk alól. Amikor valaki ittasan ül a volán mellé, vagy garázdálkodik, az már rendőrségi ügy, de amíg odajut, az ne legyen közömbös számunkra, ne legyen közömbös a társadalom számára. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Említettem, hogy bizottsági munkánk során többször is tanulmányoztuk a belügyi munka különböző területeit. Tapasztalataink egyértelműen azt mutatják, hogy az állomány jól felkészült és nagy hivatástudattal látja el a feladatát. Rég letűnt az az idő, amikor a regényekből ismert mesterdetektív oldotta meg a rejtélyt. Összehangolt, kollektív munka hozza az eredményeket, és akik ezt a munkát végzik, nem nézik az órát, hogy mikor telik le a munkaidő. Életüket is nem egyszer kockára téve, egész életpályájukat a hivatásnak szentelve dolgoznak országunk, társadalmunk, közrendünk védelméért. Sokszor jóleső érzéssel tapasztaljuk, hogy pontosan, udvariasan, türelmesen intézik az emberek ügyes-bajos dolgait. Persze, van olyan eset is, amikor nem így történik. Ott is emberek dolgoznak, tévedhetnek, s nem kapnak dicséretet ezért a tévedésért. Még a napirend kapcsán anynyit mondhatnék el, hogy évente rendszeresen tárgyaljuk a Belügyminisztérium költségvetését. A tisztelt Országgyűlés előtt ismert, szerény eszközökkel gazdálkodik a minisztérium; véleményünk az, hogy hozzáértéssel, takarékosan használják fel azt, amit mi itt jó szívvel megszavazunk rendünk őrzői számára. A belügyminiszter elvtárs jelentésével egyetértek, tolmácsolom a Honvédelmi Bizottság egyetértését, a jelentést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Dobos József né képviselőtársunk. DOBOS JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak ! A bűnözés, a bűncselekmények elkövetése kétségtelenül az egyik legfontosabb kérdése, következésképpen az egyik legfontosabb mutatója a közrendnek és a közbiztonságnak. A kérdés fontossága miatt nagyon időszerűnek tartom hogy az Országgyűlés napirendre tűzte, megtárgyalja, és ezáltal az ország állampolgárai is betekintést nyerhetnek a közrend és a közbiztonság alakulásába. A közrend és a közbiztonság aligha szemlélhető, illetve ítélhető meg reálisan kizárólag a bűnözés, a bűnelkövetések kérdéseként, mert az egyéb társadalomellenes cselekmények, szabálysértések és egyéb jogsértések, sőt önmagukban a szocialista társadalmi rendszerünktől idegen jelenségek is sértik a közrendet, a közbiztonságot. A közrendnek és a közbiztonságnak van egy alapvető politikai feltétele: pártunk lenini politikája, társadalmunk demokratikus rendje, a szocialista törvényesség politikai, társadalmi igenlése és igénylése. Az ötvenes évek torzulásai, törvénysértései lassan már a történelmi múlt homályába vesznek. Fájdalmas tanulságul, örök figyelmeztetésként kell, hogy szolgáljanak szocialista jelenünk és jövőnk nemzedékei számára. Mindazok, akik átélték ezt az időszakot, mint történelmi vívmányra tekintenek, a szocialista törvényesség, a közrend és a közbiztonság megszilárdítására. így kell, hogy emlékezzenek azok a fiatalok is, akik csak könyvekből, filmekből, elbeszélésekből ismerik a törvénysértések időszakát. A Magyar Szocialista Munkáspárt erőfeszítéseit a törvényesség, a közrend és a közbiztonság helyreállítására, megszilárdítására, a nyugodt emberi lét és alkotómunka e feltételeinek megteremtésére fordította. Pártunk lenini irányvonala töretlen, társadalmunk demokratikus rendje, a szocialista demokrácia tovább erősödik. Bizonyos mértékig természetes is, hogy az állampolgárok ilyen politikai és társadalmi körülmények között sokkal inkább foglalkoznak a közrend és közbiztonság más kérdéseivel, mindenekelőtt a bűnözéssel, illetve az egyes bűnelkövetésekkel. Tisztelt Országgyűlés! A bűnözés évezredek óta kísérője, jelképesen szólva, üldözött útitársa az emberiségnek, az egyes társadalmaknak; igaz, nem azonos terjedelemben, s nem azonos veszélyt jelentve az egyénekre, és közösségekre. Minden erőfeszítés, minden ígéret ellenére sem következett be az a remélt és rég vágyott korszak, amelyben az emberek bűnözéstől és bűncselekményektől mentesen élnének, harmóniában, nyugalomban, biztonságban. Sőt, mintha tovább romlott volna a helyzet. Híreket, megállapításokat hallhatunk a rádióban, a televízióban, olvashatunk az újságokban a bűnözés eddig még nem látott terjedéséről, növekedésének világméretűségéről, az emberi életet és értékeket semmibe vevő bűncselekmények s a korrupció gyakoriságáról, a politika s a bűnözés összefonó-