Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-17

1982. október 8-án, pénteken 1018 1017 Az országgyűlés 17. ülése, tartják. Általában igen, de egyesek — és mintha nőne a számuk — a közlekedés rendjét, a társa­dalomban érvényes, törvényes együttélési sza­bályokat nem akarják megtartani, úgy veszik, mintha rájuk nem vonatkoznának, vagy más normák szerint igyekeznek élni. Felülbírálják a jelzőtáblákat, erőszakosan előnyöket követelnek maguknak, megbontják az utca rendjét stb., stb. Ezek veszedelmes törekvések, mert az élet normális ritmusát zavarják, azt az érzést keltik az emberekben, hogy nincs biztonság, nincs rend az országban. A bizottsági ülésen egyetértés volt abban, hogy keményebb pénz és egyéb büntetésekkel kell ezek ellen fellépni a többség jogos érdekei­nek védelmében és azt kérjük, hogy a hatóságok alkalmazzák bátran például a jogosítványok el­vonását vagy egyéb büntetéseket. Aki nem tud kultúrált ember módjára viselkedni a volán mel­lett, az ne vezessen járművet. Ügy gondolom, a jogos hatósági intézkedése­ken túl, nagy feladatok hárulnak az egész társa­dalomra ebben a kérdésben. Kell hogy legyen erőnk és meggyőződésem, hogy van is arra, hogy megfékezzük a garázdákat, a hetvenkedőket, a munkakerülőket, a családjukat romlásba döntő­ket, és ebben valamennyiünknek tennünk kell a szocialista társadalom érdekében. A másik kérdés az alkoholizmus, amely per­sze nem elhatárolható az előzőektől. A bűncse­lekmények jelentős részében közrejátszik az al­kohol és — úgy érzem —, itt is tehetünk sokat. Hányszor előfordul, hogy a környezet cinkosán elnézi, sőt segíti, hogy egyesek elveszítsék a ta­lajt a talpuk alól. Amikor valaki ittasan ül a vo­lán mellé, vagy garázdálkodik, az már rendőr­ségi ügy, de amíg odajut, az ne legyen közöm­bös számunkra, ne legyen közömbös a társada­lom számára. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Említettem, hogy bizottsági munkánk során többször is tanulmányoztuk a belügyi munka különböző területeit. Tapasztalataink egyértel­műen azt mutatják, hogy az állomány jól felké­szült és nagy hivatástudattal látja el a felada­tát. Rég letűnt az az idő, amikor a regényekből ismert mesterdetektív oldotta meg a rejtélyt. Összehangolt, kollektív munka hozza az eredmé­nyeket, és akik ezt a munkát végzik, nem nézik az órát, hogy mikor telik le a munkaidő. Életü­ket is nem egyszer kockára téve, egész életpá­lyájukat a hivatásnak szentelve dolgoznak orszá­gunk, társadalmunk, közrendünk védelméért. Sokszor jóleső érzéssel tapasztaljuk, hogy pontosan, udvariasan, türelmesen intézik az em­berek ügyes-bajos dolgait. Persze, van olyan eset is, amikor nem így történik. Ott is emberek dol­goznak, tévedhetnek, s nem kapnak dicséretet ezért a tévedésért. Még a napirend kapcsán any­nyit mondhatnék el, hogy évente rendszeresen tárgyaljuk a Belügyminisztérium költségvetését. A tisztelt Országgyűlés előtt ismert, szerény esz­közökkel gazdálkodik a minisztérium; vélemé­nyünk az, hogy hozzáértéssel, takarékosan hasz­nálják fel azt, amit mi itt jó szívvel megszava­zunk rendünk őrzői számára. A belügyminiszter elvtárs jelentésével egyet­értek, tolmácsolom a Honvédelmi Bizottság egyetértését, a jelentést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Dobos József ­né képviselőtársunk. DOBOS JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak ! A bűnözés, a bűncselekmények elkövetése kétségtelenül az egyik legfontosabb kérdése, kö­vetkezésképpen az egyik legfontosabb mutatója a közrendnek és a közbiztonságnak. A kérdés fontossága miatt nagyon időszerűnek tartom hogy az Országgyűlés napirendre tűzte, megtár­gyalja, és ezáltal az ország állampolgárai is be­tekintést nyerhetnek a közrend és a közbizton­ság alakulásába. A közrend és a közbiztonság aligha szemlél­hető, illetve ítélhető meg reálisan kizárólag a bű­nözés, a bűnelkövetések kérdéseként, mert az egyéb társadalomellenes cselekmények, szabály­sértések és egyéb jogsértések, sőt önmagukban a szocialista társadalmi rendszerünktől idegen jelenségek is sértik a közrendet, a közbiztonsá­got. A közrendnek és a közbiztonságnak van egy alapvető politikai feltétele: pártunk lenini poli­tikája, társadalmunk demokratikus rendje, a szocialista törvényesség politikai, társadalmi igenlése és igénylése. Az ötvenes évek torzulá­sai, törvénysértései lassan már a történelmi múlt homályába vesznek. Fájdalmas tanulságul, örök figyelmeztetésként kell, hogy szolgáljanak szo­cialista jelenünk és jövőnk nemzedékei számára. Mindazok, akik átélték ezt az időszakot, mint történelmi vívmányra tekintenek, a szocialista törvényesség, a közrend és a közbiztonság meg­szilárdítására. így kell, hogy emlékezzenek azok a fiatalok is, akik csak könyvekből, filmekből, elbeszélé­sekből ismerik a törvénysértések időszakát. A Magyar Szocialista Munkáspárt erőfeszítéseit a törvényesség, a közrend és a közbiztonság hely­reállítására, megszilárdítására, a nyugodt embe­ri lét és alkotómunka e feltételeinek megterem­tésére fordította. Pártunk lenini irányvonala töretlen, társa­dalmunk demokratikus rendje, a szocialista de­mokrácia tovább erősödik. Bizonyos mértékig természetes is, hogy az állampolgárok ilyen poli­tikai és társadalmi körülmények között sokkal inkább foglalkoznak a közrend és közbiztonság más kérdéseivel, mindenekelőtt a bűnözéssel, il­letve az egyes bűnelkövetésekkel. Tisztelt Országgyűlés! A bűnözés évezredek óta kísérője, jelképe­sen szólva, üldözött útitársa az emberiségnek, az egyes társadalmaknak; igaz, nem azonos terje­delemben, s nem azonos veszélyt jelentve az egyénekre, és közösségekre. Minden erőfeszítés, minden ígéret ellenére sem következett be az a remélt és rég vágyott korszak, amelyben az emberek bűnözéstől és bűncselekményektől mentesen élnének, harmó­niában, nyugalomban, biztonságban. Sőt, mint­ha tovább romlott volna a helyzet. Híreket, meg­állapításokat hallhatunk a rádióban, a televízió­ban, olvashatunk az újságokban a bűnözés eddig még nem látott terjedéséről, növekedésének vi­lágméretűségéről, az emberi életet és értékeket semmibe vevő bűncselekmények s a korrupció gyakoriságáról, a politika s a bűnözés összefonó-

Next

/
Thumbnails
Contents