Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-17

1019 Az országgyűlés 17. ülése, 1982. október 8-án, pénteken 1020 dásúról a nyugati világban, különösen pedig a fejlett tőkés országokban. Szinte nap mint nap hallhatunk, olvashatunk a bűnözés nemzetközi vonásainak erősödéséről, továbbá arról, hogy a polgárok biztonságérzete megrendült, bizalma egyre jobban hanyatlik ezekben az országokban. Több nagyobb város polgárai elkerülik a parkokat, az átjárókat, sőt még az egyes közlekedési útvonalakat is, mert azok nem biztonságosak. Hallhatjuk, olvashatjuk, hogy külön iparág jött létre az önvédelmi eszközök gyártására, amely óriási haszonra tesz szert, kihasználva az emberek félelemérzetét. Igaz, a szocialista országok, köztük hazánk sem mondhat le a bűnözés elleni szervezett küzdelemről, a közrend és a közbiztonság intézményes biztosításáról, erősítéséről. A bűnözés azonban nem lelt, illetve nem lel olyan társadalmi, gazdasági táptalajra ezekben az országokban, mint a tőkés világban. Talán ezzel magyarázható elsősorban a bűnözés lényegesen kedvezőbb alakulása, stagnálása, illetve lassú emelkedése, valamint a kisebb súlyú, a közrendet és közbiztonságot kevésbé sértő, az alkotómunkát, társadalompolitikai célkitűzéseink megvalósítását nem veszélyeztető bűncselekmények száma. Ez talán az elsődleges oka annak, hogy a bűnözés nem növekszik drámai mértékben, s nem fajul el. Tudjuk, hogy a bűnözés elleni küzdelemben elévülhetetlen érdemeket szereztek és szereznek nap mint nap a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek dolgozói, a rendőrök, ügyészek és a bírák, mellettük és velük közösen a vám- és pénzügyőrök, a tanácsok és az egyéb állami szervek dolgozói. Köszönettel és az elismerés hangján szólhatunk munkájukról, erőfeszítéseikről, miként azoknak az állampolgároknak a munkájáról is, akik önkéntesen segítik a szervek munkáját a bűnözés elleni küzdelemben. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Korábban, ismét csak a régmúltban az a felfogás járta, hogy a bűnözés automatikusan megszűnik szocialista társadalmi viszonyaink között. A valóság azonban rácáfolt erre a felfogásra. Félreérthetetlenül megmutatta, hogy sem ráolvasással, sem ördögűzéssel, sem pedig kizárólag adminisztratív intézkedésekkel nem megyünk lényegesen előbbre, vagy legalábbis nem sokra a bűnözés elleni küzdelemben. Gyakori vélemény, ha valaki bűncselekményt követ el, ott a rendőr, az ügyész és a bíró, hogy érvényesítse vele szemben a büntetőjogot. Kétségtelen, hogy nem kevesen még napjainkban is így vélekednek. Sőt, vannak olyanok is, akik mindent és kizárólag a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szerveken kérnek számon, mindent tőlük várnak. Még olyanokat is, hogy miért nincsenek bezárva a lépcsőházak, hogy egyesek miért tépik le a virágokat, miért tapossák le a parkok pázsitját, s hogy miért sok a veszélyeztetett gyermek és fiatalkorú. S folytathatnám tovább a sort még további hasonló kérdésekkel. Miközben kérdeznek, számon kérnek ezek az emberek, önmaguk talán semmit vagy legalábbis nem sokat tesznek kényelemből, közömbösségből, esetleg az állami szervek mindenhatóságába vetett hitükből. Az emberek, a kollektívák nem ülhetnek ölbe tett kézzel, nem helyezkedhetnek várakozó álláspontra, mondván: valakik majd csak megmondják, hogy mit kell tenni. Szükség van kezdeményezésre, öntevékenységre is. Számos, ha nem is elégséges példája van annak, hogy az emberek, munkahelyi és lakóhelyi közösségek miként lépnek fel öntevékenyen és törvényesen a bűnelkövetések ellen. Tisztelt Országgyűlés! Heves megyében és szűkebb hazámban, Gyöngyös városban, miként az országban, a közrend és a közbiztonság szilárd. Az emberek valóban biztonságban érezhetik, és érzik is magukat, ténylegesen meggyőződhetnek a törvényesség alapvető érvényesüléséről. Heves megye állami és társadalmi szervei, a rendőr-főkapitányság és szervei már eddig is sokat tettek a bűncselekmények megelőzéséért, a társadalom összefogásának erősítéséért. Sokat, de még többet kell hogy tegyenek. Heves megye hosszú idő óta az egyik legkedvezőbb helyet foglalja a bűnügyi statisztikában. Erre joggal vagyunk büszkék. Megelégedettek, még kevésbé önelégültek és elbizakodottak azonban mégsem vagyunk. A bűnözés, ha lassan is, Heves megyében is emelkedik. Nem sikerült elérni a visszaszorítását, a bűncselekmények számának tartós csökkenését. A bűnözés alakulására továbbra is a vagyon elleni, a közlekedési, valamint az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények túlsúlya jellemző. A bűncselekmények elkövetését kiváltó, illetve lehetővé tevő, megkönnyítő okok közül változatlanul a jogtalan nyerészkedési törekvések, a szocialista tulajdonosi szemlélet hiánya, az ellenőrzés lazaságai, a vagyonvédelem fogyatékosságai, a számviteli és bizonylati rend hiányosságai, a túlzott alkoholfogyasztás, az állampolgárok egy részének közömbössége hat a legerőteljesebben. A tisztességes, jó szándékú emberek különösen érzékenyen reagálnak azokra az esetekre, amikor egyes társadalmi tulajdon elleni vagy korrupciós jellegű bűncselekmények fényt derítenek a tényleges ellenőrzések hiányára. Az emberek tudják, hogy valamennyi állami és társadalmi szerv, gazdasági egység végez ellenőrzéseket, és szinte érthetetlenül állnak az előtt a jelenség előtt, hogy mégis előfordulnak, s főleg nem is kis számban a társadalmi tulajdont károsító, a közélet tisztaságát károsan befolyásoló bűncselekmények. Egyre erőteljesebben fogalmazzák meg, hogy hatékony ellenőrzésekkel útját kellene állni a szocializmustól idegen jelenségek terjedésének, különösen a jogtalan nyerészkedési törekvéseknek. A másik ok, amely ugyancsak érzékenyen érinti az embereket, a túlzott alkoholfogyasztás és az alkoholizmus. Ezekből fakadnak jórészt a köznyugalmat megzavaró erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények. A családok széthullása, gyermekek és fiatalkorúak veszélyeztetettsége számtalan esetben ugyancsak az alkoholizmusra, illetve az alkoholfogyasztásra vezethető vissza.