Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-17

1982. október 8-án, pénteken 1016 1015 Az országgyűlés 17. ülése, közbiztonsága, minden állampolgárt érdekel. Hiszen az élet minőségének jellemző, markáns meghatározója egy országban. De jellemző az is, hogy a Belügyminisztérium munkájáról így lehet beszélni, nyíltan, világosan és őszintén. Nincsenek félmondatok, ki nem mondott gondolatok, és nincs misztikum, legyen az külső vagy belső ellenség, köztörvényes bűnözők elleni harc, vagy a határőrizet kérdése. Ez a szellem hatotta át a honvédelmi bizottság múlt heti ülését, ahol előzetesen meghallgattuk a belügyminiszter elvtárs beszámolóját, és megvitattuk. A szó igazi értelmében vitattuk meg, hiszen jelentős számban vettek részt nem bizottsági tagok is, élve jogukkal és 15-en szóltak hozzá vagy tettek fel kérdést. A bizottságban zajló vita, az a sok tapasztalat, amelyet az évek során tagjaink szereztek a belügyi munka egyes részterületeinek tanulmányozása és ellenőrzése során, megerősítette a beszámolót. Mindezek alapján jelenthetem a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy egyetértünk a belügyminiszter elvtárs mai beszámolójával, illetve a helyzet értékelésével. Elvtársaim! A közrend és közbiztonság állapota és annak változásai mindig szoros kölcsönhatásban voltak a lakosság közérzetével, a közhangulattal. Abban, hogy ma nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk: országunkban a politikai hangulat kiegyensúlyozott és kedvező a feszítettebb feladatok végrehajtására is, nagy szerepe van annak, hogy lakosságunkban bizalom van a párt politikája iránt. A munkások, a mezőgazdasági nagyüzemek parasztsága, az alkotó értelmiség együttes munkálkodásának kézzel fogható eredményei igazolják a párt szövetségi politikáját. Mindehhez pedig jelentősen hozzájárult az a megítélés, amelyet a jelentés is tükröz, hogy nálunk összességében a közrend és közbiztonság szilárd, az emberek nyugodt körülmények között élhetnek és dolgozhatnak. Ennek a politikai hangulatnak fedezete van, amelyet népünk több évtizedes szorgalmas munkával teremtett meg. Ha tapasztalunk is időnként aggódást és féltést, az abból adódik, hogy valóban van mit féltenünk. Tapasztalataink alapján úgy látszik, hogy néha talán jobban is kellene félteni és őrizni mindazt, amit létrehoztunk és alkottunk, valamennyiünknek a szocializmus építése során létrejött anyagi, műszaki és szellemi értéket kell megvédenünk a mi nemzedékünk és a jövő generáció számára. Természetesen jól tudjuk, hogy sem a jó politikai hangulat, sem a szilárd közbiztonság nem jön létre magától. Megtartásán és javításán naponta kell fáradozni, és ez nem egy tárca, nemcsak a rendőrség feladata, hanem az egész társadalom jól felfogott érdeke, s ezért a társadalomnak is egyre többet kell tennie. Az is tény, hogy vannak még országunkban szép számmal olyanok, akik alkalomszerűen vagy rendszeresen megsértik törvényeinket, vagy éppen a nyugodt alkotómunkát, a rendet igyekeznek megzavarni. Sajnálatosan gyarapodott azok száma, akik munka nélkül, vagy munkájukkal nem arányosan szeretnének részesülni a köztulajdonból, vagy általában az anyagi javakból. Nagy felelősséget jelent, hogy kinek-kinek a cselekményét hogyan ítéljük meg. örömmel tapasztaljuk, hogy közvéleményünk spontán reagálása, igazságérzete egyre inkább azonosul a bűnüldöző szervek intézkedéseivel és a bíróságok ítéleteivel. Jellemző, hogy ez még a bizottsági vitában is tapasztalható volt, hogy inkább a türelmetlenség, az úgynevezett kemény kéz iránti igény jelentkezik gyakran nálunk. Ez szerencsére a bűnüldöző szervek munkáját nem befolyásolja, s továbbra is a szilárd törvényesség talaján állnak. Az embernek olyan érzése is van néha, hogy a társadalom egy része a saját felelősségét szívesen áthárítaná a rendőrségre. A Belügyminisztérium munkájában megkülönböztetett jelentősége van a társadalom segítőkészségének, a társadalmi kontrollnak és az önkéntes segítők jelentős számú részvételének. Mindez biztos alapot jelent a bűnüldöző szervek munkája számára. Az a fokozott segítőkészség, amelyet napról napra tapasztalunk, kifejezi a lakosság, közvéleményünk elismerését a szocialista rendőrség, a rend védelmében intézkedő rendőr munkája iránt. Gondolom, van még tennivaló azon a téren is. hogy ne csak és kizárólagosan rendőri feladatnak tartsa lakosságunk a közrend és a közbiztonság fenntartását, hanem az élet mindennapi gyakorlata, a nevelés és a társadalom határozott és egyértelmű fellépése a megelőzést, a rend védelmét, és ha már a bűn megtörtént, gyors és gondos felderítését segítse. Tapasztalható társadalmunkban, hogy néha a legjobb szándékot és törekvést is megkérdőjelezik, mintegy rossz beidegződésként eleve gyanúsan néznek bizonyos új intézkedéseket, új formákat. Például alighogy megjelentek az első kis vállalkozások, máris egyesek részéről a túlzott aggódás jelentkezett, hogy az ügyeskedők, szélhámosok alá adunk újabb lovat, nekik biztosítunk nagyobb életteret. Sokan emlékszünk még arra, hogy hasonló megjegyzések kísérték évekkel ezelőtt a termelőszövetkezetek ipari vállalkozásait, melléküzemek létrehozását. Tény, hogy voltak és vannak, akik a jogszabályi rendezetlenségeket kihasználják jogtalan haszonszerzésre, de ezek elenyésző száma nem kérdőjelezheti meg az egész ország számára hasznos dolgot, az életünk minőségi javítását szolgáló döntések végrehajtását. Kedves Elvtársak! A bizottsági vitában többen is felvetették, vannak emberek, akik munkakerülésből élnek — hogy finoman fogalmazzak —, nem dolgoznak, nincs munkahelyük, vagy csak nagyon esetlegesen. Tudom, itt más a közvélemény megítélése, mint a jogi szabályozás, mégis úgy gondolom és a bizottság javasolja az illetékeseknek, hogy érdemes újra áttekinteni a kérdést, hátha akad e téren igazítani való. Tisztelt Országgyűlés! Van két kérdés, amelyet külön is szeretnék megemlíteni, mert az egyébként pozitív képben romlást mutat. Azért is, mert nem kizárólag, sőt nem is elsősorban rendőrségi feladatot jelent. Az egyik a fegyelem kérdése. A magyar társadalom egészében a kérdés tulajdonképpen rendben van. Az állampolgárok fegyelmezetten dolgoznak, egymást és a törvényeket tiszteletben