Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-17

1982. október 8-án, pénteken 1006 1005 Az országgyűlés 17. ülése, bői adódóan, az enyhülés legígéretesebb idősza­kában is folytattak ellenünk titkos háborút, propaganda kampányokat. A nemzetközi feszültség fokozására tett lé­péseikkel egyidejűleg speciális szolgálataik tevé­kenysége aktívabbá, agresszívabbá, arrogánsab­bá vált. Számunkra ez nem meglepetés, kellő éberséget és határozottságot tanúsítunk ezekkel szemben. Kedves Elvtársak! Az utóbbi időben azt is tapasztaljuk, hogy a nemzetközi viszonyok éle­ződésének hatására és a fejlődésünk útján ke­letkezett, és bizony nem kevés gondunkat ki­használva, idehaza is mostanában aktivizálód­tak olyan személyek, néhány kisebb laza cso­portosulás is, akik különböző indítékoktól ve­zérelve, a szocializmussal szembefordultak, a nemzetközi méretű osztályharcban az imperia­lizmus oldalán állnak, és az elvakult, veszedel­mes, hidegháborús erők szövetségesei lettek. Számuk nem jelentős. Társadalmi bázisuk és hatásuk nem számottevő. Személyes szándé­kaikat általában eltitkolják. Megtévesztő mód­szerekkel próbálják befolyásukat kiterjeszteni politikailag tapasztalatlan, vagy olyan szemé­lyekre, akiket őszintén aggasztanak szocialista fejlődésünk újratermelődő ellentmondásai. Az ellenséges személyek és csoportok elleni harc­ban elveink és gyakorlatunk már több mint 25 éve bevált. Különbséget teszünk azok között, akikkel politikai, eszmei vitát kell folytatni, és azok között, akik ellenséges belpolitikai elkép­zeléseiket összekapcsolják a törvényeinkbe üt­köző, a szocialista rend ellen irányuló, bünte­tendő tevékenységgel. Jól tudjuk, hogy a poli­tikánkat támogató emberek megnyerésében mi­lyen nélkülözhetetlen szerepet játszik a széle­sedő szocialista demokrácia, a szabad és nyílt légkör, az érdekegyeztetések bonyolult útján az előrevivő vita. Ezért nálunk senkinek nem jut eszébe ellenséget látni a vitákban részt vevő partnerekben, vagy akik az eszmeileg heterogén társadalmunkban másként gondolkodnak. Te­hát nem a jobbítani akarókról van szó, hanem azokról, akik hosszú évek óta arra várnak, hogy majd a szocializmusnak Magyarországon is lesz „rossz lap járása". Arról a pár tucat emberről van szó, aki arra vár ábrándozva, hogy a többi tízmillió magyarnak nehezebb legyen a sorsa. Ez a nem nagyszámú társaság, miközben a de­mokrácia korlátlan érvényesülését követeli, a tárgyszerű, nyílt vitát nagy ívben elkerüli. A nyílt fórumokon folyó viták elől kitérnek. Prob­lémáink megoldását szolgáló konstruktív elkép­zeléseik nincsenek. Sőt, ilyen cselekvés nem is áll szándékukban. Arról és azokról van tehát szó, akiknek iga­zi gondolat helyett csak a zavart keltő dema­gógia van a tarsolyukban. Amikor ilyenfajta ügyekkel foglalkozunk, szem előtt tartjuk azt a minden bűnüldöző számára szóló legfőbb vezér­lő elvet, hogy elsődleges feladat a megelőzés. Ha büntetendő cselekményt követnek el, ak­kor az eljárásokban nagyfokú differenciáltság érvényesül. A megtévesztetteket és a tudatos el­lenséget gondosan meg kell különböztetni. Ezek az elvek azt is félreérthetetlenül kifejezik, hogy mi nem keresünk gyanakvóan ellenséget, nem célunk ellenséget csinálni vagy kinevezni egye­seket annak. Mi nem akarunk konfliktusokat előidézni vagy kiélezni. Mi nem akarunk a ke­nyerétől megfosztani senkit, nem akarunk min­denáron börtönbe zárni embereket, és nem aka­runk senkit sem elüldözni a hazájából, akinek ez tényleg a hazája és nem átutazóban él ebben az országban. Ez a felfogásunk konszolidált viszonyaink erejének, magabiztosságának a jele. Mi jobb szo­cialista gyakorlatot és további előrehaladást aka­runk. Úgy érzem, ezt a gyakorlatot egyetértéssel támogatja és helyesli az ország lakossága. Ellenfeleink közül egyesek ezt félreértik. Tudniuk kell, az állam szerveiben van megfelelő éberség, kellő türelem és szükséges határozott­ság is, hogy a törvény minden eszközével fellép­jenek azok ellen, akik társadalmunk alapvető érdekeit és törvényeit sértik, akik veszélyeztetik szocialista vívmányainkat. Tisztelt Országgyűlés! A közrend és közbiz­tonság helyzetéről részletesebben szólva, az ösz­szes körülményeket figyelembe véve azt mond­hatom, hogy hazánkban biztonságban élhetnek, dolgozhatnak, pihenhetnek állampolgáraink és az ide látogató külföldiek. Az itt tapasztalható személy- és vagyonbiztonságot pedig számos or­szág okkal megirigyelheti. A félelem, a kiszol­gáltatottság, az ököljog, a védtelenség nem jel­lemző országunkra. A hatóságainkra is szigorúan kötelező törvényesség alapvető garanciát ad ar­ra, hogy aki tiszteletben tartja a törvényeinket, az nyugodtan éljen, fölösleges zaklatástól ne tartson, ártatlanul ne hurcolják meg. Mindamellett — ahogyan a Tisztelt Ország­gyűlés elé terjesztett írásos jelentés is kendőzet­lenül megmutatja —, az előforduló bűncselek­mények miatt állapotaink azért nem annyira harmonikusuk, hogy önfeledten sütkérezhetünk a napon. Ott például, ahol egy szatír hosszabb ideig zaklatta az embereket, ahol a közismert, Magyarországon egyébként évtizedek óta az egyetlen gyermekrablás történt, vagy ahol az emlékezetes rendőrgyilkosságot elkövették, hiá­bavaló a nemzetközi vagy a felszabadulás előtti magyarországi, kétségtelenül ijesztő adatokra hivatkozni, mert az adott időszakban az emberek a saját napi tapasztalataik miatt nyugtalankod­nak. Annak, akire esetleg világos nappal rátá­madnak, vagy akit netán meglopnak, valószínű hiába idézzük az amerikai rendőri statisztika közismert adatait. A közrend és a közbiztonság elleni támadá­sok legsúlyosabb formája a bűnözés. Az utóbbi években nálunk is tapasztalható néhány százalé­kos, kismértékű növekedés a bűncselekmények számában. A bűnözés belső struktúrájában bekö­vetkezett változásoknak pedig vannak olyan ele­mei, amik nyugtalanítók lehetnek az állampol­gárok, de a bűnüldöző szervek számára is. Milyen okok játszanak szerepet ebben? Tár­sadalmunknak és valamennyi érdekelt szervnek szembe kell néznie azokkal a változásokkal, ame­lyek sok-sok kedvező és pozitív hatásuk mellett nem kívánatos jelenségek hordozói is lehetnek. Az intenzív iparosítás, a gyors ütemű urbanizá­ció, a motorizálódás berobbanása, a nagyarányú idegenforgalom vagy a személyi javak körének és értékének örvendetes növekedése, az élet-

Next

/
Thumbnails
Contents