Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-17

1982. október 8-án, pénteken 1006 1005 Az országgyűlés 17. ülése, bői adódóan, az enyhülés legígéretesebb időszakában is folytattak ellenünk titkos háborút, propaganda kampányokat. A nemzetközi feszültség fokozására tett lépéseikkel egyidejűleg speciális szolgálataik tevékenysége aktívabbá, agresszívabbá, arrogánsabbá vált. Számunkra ez nem meglepetés, kellő éberséget és határozottságot tanúsítunk ezekkel szemben. Kedves Elvtársak! Az utóbbi időben azt is tapasztaljuk, hogy a nemzetközi viszonyok éleződésének hatására és a fejlődésünk útján keletkezett, és bizony nem kevés gondunkat kihasználva, idehaza is mostanában aktivizálódtak olyan személyek, néhány kisebb laza csoportosulás is, akik különböző indítékoktól vezérelve, a szocializmussal szembefordultak, a nemzetközi méretű osztályharcban az imperializmus oldalán állnak, és az elvakult, veszedelmes, hidegháborús erők szövetségesei lettek. Számuk nem jelentős. Társadalmi bázisuk és hatásuk nem számottevő. Személyes szándékaikat általában eltitkolják. Megtévesztő módszerekkel próbálják befolyásukat kiterjeszteni politikailag tapasztalatlan, vagy olyan személyekre, akiket őszintén aggasztanak szocialista fejlődésünk újratermelődő ellentmondásai. Az ellenséges személyek és csoportok elleni harcban elveink és gyakorlatunk már több mint 25 éve bevált. Különbséget teszünk azok között, akikkel politikai, eszmei vitát kell folytatni, és azok között, akik ellenséges belpolitikai elképzeléseiket összekapcsolják a törvényeinkbe ütköző, a szocialista rend ellen irányuló, büntetendő tevékenységgel. Jól tudjuk, hogy a politikánkat támogató emberek megnyerésében milyen nélkülözhetetlen szerepet játszik a szélesedő szocialista demokrácia, a szabad és nyílt légkör, az érdekegyeztetések bonyolult útján az előrevivő vita. Ezért nálunk senkinek nem jut eszébe ellenséget látni a vitákban részt vevő partnerekben, vagy akik az eszmeileg heterogén társadalmunkban másként gondolkodnak. Tehát nem a jobbítani akarókról van szó, hanem azokról, akik hosszú évek óta arra várnak, hogy majd a szocializmusnak Magyarországon is lesz „rossz lap járása". Arról a pár tucat emberről van szó, aki arra vár ábrándozva, hogy a többi tízmillió magyarnak nehezebb legyen a sorsa. Ez a nem nagyszámú társaság, miközben a demokrácia korlátlan érvényesülését követeli, a tárgyszerű, nyílt vitát nagy ívben elkerüli. A nyílt fórumokon folyó viták elől kitérnek. Problémáink megoldását szolgáló konstruktív elképzeléseik nincsenek. Sőt, ilyen cselekvés nem is áll szándékukban. Arról és azokról van tehát szó, akiknek igazi gondolat helyett csak a zavart keltő demagógia van a tarsolyukban. Amikor ilyenfajta ügyekkel foglalkozunk, szem előtt tartjuk azt a minden bűnüldöző számára szóló legfőbb vezérlő elvet, hogy elsődleges feladat a megelőzés. Ha büntetendő cselekményt követnek el, akkor az eljárásokban nagyfokú differenciáltság érvényesül. A megtévesztetteket és a tudatos ellenséget gondosan meg kell különböztetni. Ezek az elvek azt is félreérthetetlenül kifejezik, hogy mi nem keresünk gyanakvóan ellenséget, nem célunk ellenséget csinálni vagy kinevezni egyeseket annak. Mi nem akarunk konfliktusokat előidézni vagy kiélezni. Mi nem akarunk a kenyerétől megfosztani senkit, nem akarunk mindenáron börtönbe zárni embereket, és nem akarunk senkit sem elüldözni a hazájából, akinek ez tényleg a hazája és nem átutazóban él ebben az országban. Ez a felfogásunk konszolidált viszonyaink erejének, magabiztosságának a jele. Mi jobb szocialista gyakorlatot és további előrehaladást akarunk. Úgy érzem, ezt a gyakorlatot egyetértéssel támogatja és helyesli az ország lakossága. Ellenfeleink közül egyesek ezt félreértik. Tudniuk kell, az állam szerveiben van megfelelő éberség, kellő türelem és szükséges határozottság is, hogy a törvény minden eszközével fellépjenek azok ellen, akik társadalmunk alapvető érdekeit és törvényeit sértik, akik veszélyeztetik szocialista vívmányainkat. Tisztelt Országgyűlés! A közrend és közbiztonság helyzetéről részletesebben szólva, az öszszes körülményeket figyelembe véve azt mondhatom, hogy hazánkban biztonságban élhetnek, dolgozhatnak, pihenhetnek állampolgáraink és az ide látogató külföldiek. Az itt tapasztalható személy- és vagyonbiztonságot pedig számos ország okkal megirigyelheti. A félelem, a kiszolgáltatottság, az ököljog, a védtelenség nem jellemző országunkra. A hatóságainkra is szigorúan kötelező törvényesség alapvető garanciát ad arra, hogy aki tiszteletben tartja a törvényeinket, az nyugodtan éljen, fölösleges zaklatástól ne tartson, ártatlanul ne hurcolják meg. Mindamellett — ahogyan a Tisztelt Országgyűlés elé terjesztett írásos jelentés is kendőzetlenül megmutatja —, az előforduló bűncselekmények miatt állapotaink azért nem annyira harmonikusuk, hogy önfeledten sütkérezhetünk a napon. Ott például, ahol egy szatír hosszabb ideig zaklatta az embereket, ahol a közismert, Magyarországon egyébként évtizedek óta az egyetlen gyermekrablás történt, vagy ahol az emlékezetes rendőrgyilkosságot elkövették, hiábavaló a nemzetközi vagy a felszabadulás előtti magyarországi, kétségtelenül ijesztő adatokra hivatkozni, mert az adott időszakban az emberek a saját napi tapasztalataik miatt nyugtalankodnak. Annak, akire esetleg világos nappal rátámadnak, vagy akit netán meglopnak, valószínű hiába idézzük az amerikai rendőri statisztika közismert adatait. A közrend és a közbiztonság elleni támadások legsúlyosabb formája a bűnözés. Az utóbbi években nálunk is tapasztalható néhány százalékos, kismértékű növekedés a bűncselekmények számában. A bűnözés belső struktúrájában bekövetkezett változásoknak pedig vannak olyan elemei, amik nyugtalanítók lehetnek az állampolgárok, de a bűnüldöző szervek számára is. Milyen okok játszanak szerepet ebben? Társadalmunknak és valamennyi érdekelt szervnek szembe kell néznie azokkal a változásokkal, amelyek sok-sok kedvező és pozitív hatásuk mellett nem kívánatos jelenségek hordozói is lehetnek. Az intenzív iparosítás, a gyors ütemű urbanizáció, a motorizálódás berobbanása, a nagyarányú idegenforgalom vagy a személyi javak körének és értékének örvendetes növekedése, az élet-