Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-17

1007 Az országgyűlés 17. ülése, 1982. október 8-án, pénteken 1008 mód- és szokásváltozások, bizonyos gazdasági lépések — mind-mind előhívhatnak negatív, bár nem elháríthatatlan jelenségeket, feszültségeket is, amelyek időlegesen befolyásolják statisztikánkat és közfelfogásunkat is. A hazai bűnözés számadatai, azt gondolom, önmagukban sem nem elkeserítőek, sem nem lelkesítők, de tanulságosak, jelzik a változásokat. A stagnálás mellett egyes bűncselekményfajták csökkenését, mások emelkedését — s jól mutatják, hogy milyen irányokban kell kiterjedtebbé, széles körűbbé tenni a biztonsági intézkedéseinket, igazítani, javítani a munkát. A legnagyobb számban, az összbűnözés csaknem 60 százalékában vagyon elleni bűncselekményeket követnek el hazánkban. E cselekmények kétharmada az állampolgárok tulajdonát, egyharmada a társadalmi tulajdont károsítja. Elsősorban a lopások, betöréses lopások elkövetése vált gyakoribbá, és nyugtalanító, hogy az utóbbi években növekedett a szervezetten, csoportosan elkövetett és jelentős kárral járó bűncselekmények száma. Miért következhetett be ez a növekedés? Népgzadaságunk és az életszínvonal fejlődésével jelentősen bővült a személyi és a társadalmi tulajdonban álló javaknak, vagyontárgyaknak a köre és az értéke. Ugyanakkor a vagyontárgyak, például a lakások, hétvégi házak, különféle vagyontárgyak őrzése, a társadalmi fegyelem erősödése, a biztonságtechnika, a felelősség és a gondosság nem tart még lépést a megváltozott viszonyokkal. A társadalmi szemlélet is lemaradt. Mert a legtöbben még mindig csak rendőrségi ügynek tekintik a bűnüldözést. Pedig a rendőrség önmagában kevés a vagyonbiztonság hatékony védelméhez. Ha a tulajdonos és az állami vagyon felelős kezelői nem csökkentik a csábító alkalmakat, ha nem tesznek eleget a legelemibb őrzési, biztonsági követelményeknek, akkor sokszor — szó szerint — bottal üthetjük az elkövetőknek a nyomát. A társadalmi tulajdont károsító bűncselekményeknek az elkövetését gyakran az teszi lehetővé, hogy a vállalatok, az intézmények a gazdálkodás fontos területeit szabályozás nélkül hagyják, illetve helyenként a jó szabályozás ellenére sem biztosítják az előírások érvényesülését. Néha az áruszállítás hiányosságai játszanak közre. Tapasztalható az irányító, ellenőrző szervek hiányos, hatástalan vagy felületes munkájának a közrehatása is. A bűnözési okok elemzése világosan mutatja, hogy a vagyon elleni és a gazdasági bűncselekmények elkövetőinél nem a munkaalkalom, a kenyér hiánya, nem a megélhetés gondjai játszanak szerepet, hanem a harácsoló életszemlélet, a pénzsóvárgás, a luxusigények kielégítésére való törekvés, a dologtalan, lumpen életmód. A szigorúbb vagyonvédelmi rend kialakításához a bűnüldöző hatósági tevékenységen túl az érintettek részéről is jobb közreműködés szükséges. Nagyobb következetességgel kell érvényesülnie annak az elvnek, hogy a vagyonvédelemről elsősorban az gondoskodjon, akié a vagyontárgy, vagy akire annak kezelését rábízták. A gazdasági életben a normák bonyolultsága, gyors változásai, a gazdálkodási önállóság, felelősség és kockázatvállalás lehetősége miatt nagy gondossággal kell megvonnunk a hibák, mulasztások, gondtalanság és a szándékos ártó cselekményeknek a határait. Különösen fontos figyelemmel lennünk arra, hogy intézkedéseink ne keresztezzék a társadalom javát szolgáló észszerű kockázatot, a kezdeményezés érvényesülését. Kedves Elvtársak! Talán az előzőeknél is jobban szem előtt van mindaz, ami az utcán, köztereken, parkokban történik. Nem kívánom részletesen elemezni azokat a jelenségeket, amelyekkel hazai sajtónk is meglehetősen sokat foglalkozik, a helyenként megnyilvánuló vandalizmust, az erőszakosságot, a rongálást. Ezek az általános viselkedési kultúra körébe is tartoznak. Rendőri szemmel nézve, ha nem is vagyunk elégedettek, azt mondhatom, hazánkban a közterületek biztonsága megfelelő. Mint, ahogy utaltam is rá, emellett előfordulnak — különösen a városokban — a lakosság nem tetszését, jogos megbotránkozását kiváltó jelenségek. Az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények különösen az utóbbi időben súlyosabbak, durvább az elkövetés módja, s ezek alkalmasak a köznyugalom megzavarására. Nyugtalanítónak ítéljük a rablások számának növekedését még akkor is, ha brutális, súlyosabb sérülést okozó esetek viszonylag ritkábban fordulnak elő. Az élet elleni támadások nagy része családokon belül történik, és főként a megromlott házastársi, rokoni kapcsolatok következménye. Gyakori motiváló körülmény a mértéktelen és rendszeres alkoholfogyasztás is. Az emberölések elenyésző részében tapasztalható a kiterveltség, az anyagi haszonszerzésre való törekvés és a különös kegyetlenség. Tisztelt Országgyűlés! A közrend és közbiztonság állapotának megítélésében egyre nagyobb nyomatékkal veszi figyelembe mindenki a közlekedés biztonságával kapcsolatos tapasztalatokat. Egy-másfél évtizeddel ezelőtt a robbanásszerűen kibontakozó hazai motorizáció leküzdhetetlennek tűnő nehézségeknek az árnyképét vetítette elénk. És bár igaz, hogy politikai értelemben mi mind a mai napig a gyalogosok pártján állunk, és ott is maradunk, kétségtelen tény az is, hogy ma közútjainkon közel 2 millió magyar gépjármű mellett évente hosszabb-rövidebb időszakokban 3 millió külföldi gépjármű közlekedik, és jelentős a motorkerékpárok, valamint — különösen a vidéki forgalomban — a kerékpárok és a fogatolt járműveknek a száma. Mégsem azoknak lett igazuk, akik azt mondták, hogy a gépjárműpark növekedésével járó elháríthatatlan csapás a balesetek számának növekedése, hanem azoknak, akik sokoldalú társadalmi és hatósági összefogással, az utak korszerűsítésével, az indokolt szabványmódosításokkal, sebességkorlátozással, a biztonsági öv, az ellenőrzés új technikai eszközeinek a bevezetésével — és így tovább —, harcot indítottak a káros hatások megszüntetése, a feltételek javítása érdekében, és bíztak a társadalmi cselekvés eredményt hozó erejében. Jóleső érzéssel mondhatom, hogy emellett a dinamikusan növekvő forgalom mellett a személyi sérüléses közúti közlekedési balesetek száma nem növekszik. Különösen kedvező, hogy a