Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.
Ülésnapok - 1980-17
1982. október 8-án, pénteken 1004 1003 Az országgyűlés 17. ülése, belpolitikai helyzetben tudunk foglalkozni az életünket befolyásoló kérdésekkel. Méghozzá azért, mert bár a nemzetközi helyzet különböző feszültségei nyugtalanítóak, és aggodalomra adnak okot, a magyar nép nem gondok nélkül ugyan, de szilárd belső békében él. Elsősorban a megromlott nemzetközi gazdasági viszonyok miatt nehéz és nehezen megoldható próbatételek elé kerültünk. Mégis bizakodó légkörben élünk. Mert, amikor számba vesszük belső helyzetünket, hogy erőt merítsünk és irányjelzőt találjunk, történelmi jelentőségű vívmányokra támaszkodhatunk. Az elmúlt évtizedek alatt olykor súlyos megpróbáltatásokon túljutva, otthonos világot teremtettünk magunknak. A Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye megnövekedett. Ez örömmel tölti el barátainkat, értékelik partnereink, és gondot okoz ellenfeleinknek. Az országban a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma szilárd. Nemzetünk szocialista egysége erős alapokra épült. Szocialista jogrendszerünk betűje és szelleme egyre átfogóbban érvényesül. Az újat teremtő, alkotómunka révén gazdagabbak lettünk anyagiakban, szellemiekben és emberi kapcsolatainkban egyaránt. Társadalmunk, amely az igazságosság szellemében az egyének, az egyéni képességek kibontakoztatásának táguló lehetőségeit teremtette meg, bár még nem mindenki számára és nem korlátlanul, egyúttal olyan közösségi társadalom is, amely a fejlődés érdekében biztosítja a szükséges szervezettséget és a rendet. Az emberek életviszonyait olyan normák szabályozzák, amelyek mértékül szolgálnak a gondolkodás és a cselekvés számára, amelyek egyetemes emberi értékeket, a rendszerünk szocialista céljait, a közösség és az egyén érdekeit egyaránt kifejezik. A szükséges szervezettség pedig céljainknak megfelelően nem más, mint a szocialista elvek szerint élni akaró közösségnek nagy költőnk szavával kifejezve, gyönyörű képessége, a rend. Életünket nem tilalomfák erdeje veszi körül, nem parancsolgatás, nem fenyegetés szabályozza, hanem az előrehaladás fő medrét politikánk és céljaink elfogadása, normáink önkéntes követése alakítja. A társadalmi rend, a belső béke, a nyugalom és a biztonság legfőképpen a jó politikán és a megvalósítását szolgáló módszereinken nyugszik. Ezek teremtettek olyan légkört országunkban a párt politikája és a tömegek közötti kölcsönös bizalomra építve, amely népünk, szocialista viszonyaink egyik legnagyobb értéke. Ez az érték most különösen országhatárainkon túltekintve mutatja meg igazi lényegét. Gondjaink, amelyekkel idehaza küzdünk, nálunk is hagynak nyomokat, ezt hiba volna nem észrevenni. De a közös dolgainkban, az előrejutás szándékában való megegyezés belső szilárdságunk erőt és önbizalmat ad a nehéz feladatok megoldásához. Ilyen nemzetközi és hazai hatások láttán bizonyára egyetértenek velem, ha nemcsak hivatalomnál fogva féltenivaló, megóvandó szocialista értékeink közé sorolom országunk szilárd közrendjét és közbiztonságát. Ilyen körülmények között társadalmunk életében még nagyobb lett annak az értéke, hogy országunkban a közrend és a közbiztonság, túlzás nélkül mondhatom, hosszú évek óta kiegyensúlyozott, közállapotaink mentesek a bűnözési hullámtól, a terrorizmustól. Nálunk nem robbannak bombák, és továbbra sincs szervezett bűnöző alvilág. A mi virágoskertjeink fölé — egy tekintélyes nyugati lapnak kissé patetikus szóhasználatát idézve — nem borul a bűnözés árnyéka. Bizonyára megértik, hogy nem az önmegnyugtatás szándékával szólok erről, hiszen azt is tudjuk, tapasztaljuk, hogy a társadalom és az egyének békéjét, a közrendet, együttélési szabályainkat bizony sokszor éri sérelem. És az is igaz, hogy a korábbi években szokatlan nemzetközi és hazai feltételek közbiztonsági viszonyainknak manapság nemcsak az értékeit tették szembetűnőbbé, hanem a negatív jelenségekre is most élénkebb a lakosság reagálása. így tehát a mértéktartó minősítés közrendünk és közbiztonságunk szilárdságáról az igazat tartalmazza. Ez az igazmondás azt jelenti, hogy a pozitívumok láttán nem lelkendezünk gondtalanul, a negatívumokat tapasztalva pedig nem támad bennünk lehangoló elkeseredés. A végletes és a nem jó tanácsokat adó reagálástól az óv meg bennünket, hogy az alapjaiban egészséges társadalmunknak működik az az intézményrendszere, amely az együttélési szabályok betartására ösztönzi és kötelezi azokat, akik azt vétkesen megszegik. A közrend és a közbiztonság tehát nemcsak társadalmi életünk kiegyensúlyozottságára, belpolitikai stabilitásunkra épül, hanem egyúttal arra a készségünkre és képességünkre is, hogy a rendet a megsértőivel szemben védelmezzük. Együttélési szabályaink védelme, megőrzése nem puszta védekezés. Ellenkezőleg: ez dinamikus cselekvést igényel. A belügy, az ügyészi és a bírósági szervek az ország alkotmányos jogrendje alapján döntő szerepet töltenek be a közrend és a közbiztonság védelmében. E szervek a törvények, a rendelkezések előírásainak megfelelően végzik feladataikat. Gondoskodnak az állam- és közbiztonság, az állami tulajdon, a személyek élete, jogai és javai védelméről. Teljesítik azt a hivatásukat, hogy a közösség és az egyének elleni bűnös támadásokat megelőzzék, elkövetőiket felderítsék és felelősségre vonják. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Már utaltam arra, hogy a társadalom és az egyének biztonsága persze sok-sok objektív és szubjektív tényező hatására nálunk sem háborítatlan. A tudatos és vétkes támadások között vannak olyanok, amelyekről nap mint nap és mindenütt, minden alkalommal nem beszélünk, mert hatásuk a lakosság tömegéig nem jut el, és a közvélemény nyugalmát nem zavarják. A belügyi és más bűnüldöző szervek ugyanakkor éber figyelmet fordítanak minden ellenséges próbálkozásra. Az ilyen ügyekben azt hiszem, ez a jobbik eset, és ez így is van rendjén. A nemzetközi helyzet feszültebbé válása, államunk belső biztonsága szempontjából sem hagyható figyelmen kívül. Az imperialista speciális szolgálatok, ellenséges propagandaszervek hazánk elleni tevékenységének intenzitása, módszere mindenkor igazodott az adott helyzethez. A szélsőséges imperialista körök, természetük-