Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-17

1982. október 8-án, pénteken 1004 1003 Az országgyűlés 17. ülése, belpolitikai helyzetben tudunk foglalkozni az életünket befolyásoló kérdésekkel. Méghozzá azért, mert bár a nemzetközi helyzet különböző feszültségei nyugtalanítóak, és aggodalomra ad­nak okot, a magyar nép nem gondok nélkül ugyan, de szilárd belső békében él. Elsősorban a megromlott nemzetközi gazdasági viszonyok miatt nehéz és nehezen megoldható próbatéte­lek elé kerültünk. Mégis bizakodó légkörben élünk. Mert, amikor számba vesszük belső hely­zetünket, hogy erőt merítsünk és irányjelzőt ta­láljunk, történelmi jelentőségű vívmányokra támaszkodhatunk. Az elmúlt évtizedek alatt olykor súlyos megpróbáltatásokon túljutva, otthonos világot teremtettünk magunknak. A Magyar Népköz­társaság nemzetközi tekintélye megnövekedett. Ez örömmel tölti el barátainkat, értékelik part­nereink, és gondot okoz ellenfeleinknek. Az országban a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma szilárd. Nemzetünk szocialista egy­sége erős alapokra épült. Szocialista jogrendsze­rünk betűje és szelleme egyre átfogóbban érvé­nyesül. Az újat teremtő, alkotómunka révén gazdagabbak lettünk anyagiakban, szellemiek­ben és emberi kapcsolatainkban egyaránt. Társadalmunk, amely az igazságosság szel­lemében az egyének, az egyéni képességek ki­bontakoztatásának táguló lehetőségeit teremtet­te meg, bár még nem mindenki számára és nem korlátlanul, egyúttal olyan közösségi társadalom is, amely a fejlődés érdekében biztosítja a szük­séges szervezettséget és a rendet. Az emberek életviszonyait olyan normák szabályozzák, ame­lyek mértékül szolgálnak a gondolkodás és a cselekvés számára, amelyek egyetemes emberi értékeket, a rendszerünk szocialista céljait, a kö­zösség és az egyén érdekeit egyaránt kifejezik. A szükséges szervezettség pedig céljainknak megfelelően nem más, mint a szocialista elvek szerint élni akaró közösségnek nagy költőnk szavával kifejezve, gyönyörű képessége, a rend. Életünket nem tilalomfák erdeje veszi körül, nem parancsolgatás, nem fenyegetés szabályoz­za, hanem az előrehaladás fő medrét politikánk és céljaink elfogadása, normáink önkéntes kö­vetése alakítja. A társadalmi rend, a belső béke, a nyuga­lom és a biztonság legfőképpen a jó politikán és a megvalósítását szolgáló módszereinken nyug­szik. Ezek teremtettek olyan légkört országunk­ban a párt politikája és a tömegek közötti köl­csönös bizalomra építve, amely népünk, szocia­lista viszonyaink egyik legnagyobb értéke. Ez az érték most különösen országhatárainkon túl­tekintve mutatja meg igazi lényegét. Gondjaink, amelyekkel idehaza küzdünk, nálunk is hagy­nak nyomokat, ezt hiba volna nem észrevenni. De a közös dolgainkban, az előrejutás szándé­kában való megegyezés belső szilárdságunk erőt és önbizalmat ad a nehéz feladatok megoldásá­hoz. Ilyen nemzetközi és hazai hatások láttán bizonyára egyetértenek velem, ha nemcsak hi­vatalomnál fogva féltenivaló, megóvandó szo­cialista értékeink közé sorolom országunk szi­lárd közrendjét és közbiztonságát. Ilyen körül­mények között társadalmunk életében még na­gyobb lett annak az értéke, hogy országunkban a közrend és a közbiztonság, túlzás nélkül mondhatom, hosszú évek óta kiegyensúlyozott, közállapotaink mentesek a bűnözési hullámtól, a terrorizmustól. Nálunk nem robbannak bom­bák, és továbbra sincs szervezett bűnöző alvi­lág. A mi virágoskertjeink fölé — egy tekinté­lyes nyugati lapnak kissé patetikus szóhaszná­latát idézve — nem borul a bűnözés árnyéka. Bizonyára megértik, hogy nem az önmeg­nyugtatás szándékával szólok erről, hiszen azt is tudjuk, tapasztaljuk, hogy a társadalom és az egyének békéjét, a közrendet, együttélési sza­bályainkat bizony sokszor éri sérelem. És az is igaz, hogy a korábbi években szokatlan nemzet­közi és hazai feltételek közbiztonsági viszonya­inknak manapság nemcsak az értékeit tették szembetűnőbbé, hanem a negatív jelenségekre is most élénkebb a lakosság reagálása. így tehát a mértéktartó minősítés közren­dünk és közbiztonságunk szilárdságáról az iga­zat tartalmazza. Ez az igazmondás azt jelenti, hogy a pozitívumok láttán nem lelkendezünk gondtalanul, a negatívumokat tapasztalva pedig nem támad bennünk lehangoló elkeseredés. A végletes és a nem jó tanácsokat adó rea­gálástól az óv meg bennünket, hogy az alapjai­ban egészséges társadalmunknak működik az az intézményrendszere, amely az együttélési sza­bályok betartására ösztönzi és kötelezi azokat, akik azt vétkesen megszegik. A közrend és a közbiztonság tehát nemcsak társadalmi életünk kiegyensúlyozottságára, belpolitikai stabilitá­sunkra épül, hanem egyúttal arra a készségünk­re és képességünkre is, hogy a rendet a megsér­tőivel szemben védelmezzük. Együttélési szabályaink védelme, megőrzése nem puszta védekezés. Ellenkezőleg: ez dinami­kus cselekvést igényel. A belügy, az ügyészi és a bírósági szervek az ország alkotmányos jog­rendje alapján döntő szerepet töltenek be a köz­rend és a közbiztonság védelmében. E szervek a törvények, a rendelkezések előírásainak meg­felelően végzik feladataikat. Gondoskodnak az állam- és közbiztonság, az állami tulajdon, a személyek élete, jogai és javai védelméről. Teljesítik azt a hivatásukat, hogy a közös­ség és az egyének elleni bűnös támadásokat megelőzzék, elkövetőiket felderítsék és felelős­ségre vonják. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Már utaltam arra, hogy a társadalom és az egyének bizton­sága persze sok-sok objektív és szubjektív té­nyező hatására nálunk sem háborítatlan. A tu­datos és vétkes támadások között vannak olya­nok, amelyekről nap mint nap és mindenütt, minden alkalommal nem beszélünk, mert hatá­suk a lakosság tömegéig nem jut el, és a köz­vélemény nyugalmát nem zavarják. A belügyi és más bűnüldöző szervek ugyan­akkor éber figyelmet fordítanak minden ellen­séges próbálkozásra. Az ilyen ügyekben azt hi­szem, ez a jobbik eset, és ez így is van rendjén. A nemzetközi helyzet feszültebbé válása, államunk belső biztonsága szempontjából sem hagyható figyelmen kívül. Az imperialista spe­ciális szolgálatok, ellenséges propagandaszervek hazánk elleni tevékenységének intenzitása, mód­szere mindenkor igazodott az adott helyzethez. A szélsőséges imperialista körök, természetük-

Next

/
Thumbnails
Contents