Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-2

91 Az Országgyűlés 2. ülése, 1980. szeptember 25-én, csütörtökön 92 Azzal szeretném befejezni tisztelt képviselő­társak, hogy a dolgozó embereknek, akikkel együtt dolgozunk, az a véleményük, hogy a lát­ván vos munkákról, és a látványos tevékenysé­gekről egy kicsit le kell szokni, a napi apró munkát kell nekünk nagyon becsületesen, szor­galmasan elvégezni. Azt is mondták, mondjam meg, hogy nem 400, meg 500 embert kell egy­szerre elbocsátani, mert nem máról holnapra váltak feleslegessé, hanem úgy kellene csinálni, hogy nem is kellene még propagálni se, vagy nem is lenne szabad észrevenni. Aztán még egyet mondtak, hogy mondjam meg, nem a minisztériumok ellen és nem az ad­minisztratív létszám ellen beszélek itt, mert aki­re szükség van, arra szükség van, hanem arról a siserehadról, amely akkorára nőtt, hogy kín­lódnak vele az intézmények, meg nem tudom micsodák. Az egyik munkatársam azt mondta, hogy ülj le a tv elé egy hétig, és nézd meg, hogy micsoda emberek, és micsoda beosztásban vannak. Ezek bosszantják az embereket. Kimu­tatást kérnek, meg információt kérnek, meg egyebeket a vállalatoktól. Szabó Kálmán is er­ről szólt a bizottságban, azt mondta, hogy van­nak olyanok, akiket azért kéne fizetni, hogy ne­hogy dolgozzanak. (Derültség.) Ezeknek haza kéne küldeni a fizetésüket, jobban járna az or­szág. Aztán szemléletünkben a látványosságokról le kell szoknunk. Meg kell óvni az értékeket és nemcsak a naturális értékekről, hanem azokról az értékekről is beszélek, amiket elértünk, a szo­cialista demokráciáról, hogy valóban úgy le­gyen, hogy az szólhasson, aki a kötelességét tel­jesítette. Nálunk már ez van az üzemben lent és nyílt a jutalmazás, meg a premizálás, meg az értékelés. Nyílttá kell tenni, hogy susmus ne le­gyen, mert azért, ha jutalomról van szó, meg le­hetne nézni, hogy a jutalmak aztán hova kerül­nek, és miért kerülnek oda, valóban azt a célt szolgálják-e, amit éppenséggel kell. Nagy tisztelettel szólunk arról, hogy me­gyénk műszaki fejlettsége igen magas. Az újon­nan belépő vállalatok és beruházások szintén magas szintű és szakképzett munkásokat igé­nyelnek, és ezért a megye legfőbb törekvése az volt ebben az ötéves tervben, hogy az egy mű­szakos oktatás feltételeit megteremtse az általá­nos iskolákban. Csak annyit szeretnék mondani, hogy az általános iskola általánosan tanítson, ott a tehetségeket ne vonjuk össze külön tagozatok­ba. Azokat szakkörökben foglalkoztassuk, mert megvan rá a lehetőség. Nem is arra gondolt azt hiszem, Lázár elvtárs, amikor azt mondta, hogy a gimnáziumban kell nekünk ezeket a tehetsé­geket kiemelnünk, és foglalkoznunk velük. Azért az egy műszakos oktatás megvalósítása újabb gondot jelent. Az egy műszakos oktatásra való áttérés lehetőséget teremt a napközi otthonok új formáinak a megvalósítására, hogy a szoros napköziből valóban napközi otthon alakuljon. Végezetül engedjék meg tisztelt képviselő­társak, azt hiszem, a kormány elnöke, nagyon jól feladta a leckét. A leckét tanuljuk, úgy nyi­latkozott kormányelnökünk, és ez számunkra is megnyugtató, mert mi is érezzük, hogy a lec­ketanulás közepette kiderül, hogy ki az, aki ki­válóan tanul, ki az, aki jól, ki az, aki gyengén, és ki az akit esetenként korrepetálni kell, gon­dolok itt átmeneti hitelekre és egyebekre. Az az érzésem, hogy mégis úgy kell fogalmaznunk, hogy amit mi létrehoztunk és megalkottunk, ha korrepetálni kell, meg ha egy kicsit szeplős is, meg ha egy kicsit kajla is a füle, de a mi gye­rekünk. És megnyugtató, amit Lázár elvtárs mondott arról, hogy a meggondoltság, a meg­fontoltság, nem a kapkodás, hanem a tervszerű­ség, hogy a lehetőség megteremtése azok szá­mára, hogy bizonyítsanak, javítsanak a pótvizs­gán, vagy tudnak terméket váltani, amire en­nek az országnak szüksége van, vagy nem. Egy biztos, és azt támogatjuk, amit Lázár elvtárs mond, mert ez találkozik a dolgozók igazságérzetével, hogy ebben az országban egyet­len gazdasági egység sem élhet meg az állam tá­mogatásából, hogy abból még jutalmat is meg nyereségrészesedést is fizessen. Ezt a leckét megtanuljuk, ezt a leckét igyekszünk úgy föl­mondani, hogy választóink előtt is mindig úgy állhassunk föl, hogy ezeket a leckéket a lehető­ségünkhöz képest jól megtanultuk. Elnézést ké­rek a Minisztertanács elnökétől, hogy néhány olyan dolgot mondtam, amire azt szokták mon­dani, hogy nem jó, de az az érzésem, nem azért vetjük föl, emberi adottságunk is azt diktálja, hogy mi nem a jót akarjuk megváltoztatni. Mi a jót azt akarjuk, hogy az gyarapodjon, hogy a jó az stabil legyen, hogy a jó az erős legyen, mi azért szólunk néha a negatívumokról, és ha így is szólunk, hogy mi azt szeretnénk megváltoz­tatni valamennyiünk, mindnyájunk javára. Ezért a kormányprogramot elfogadom és annak végre­hajtását is segítem. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Andrikó Miklós képviselőtársunk. ANDRIKÓ MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács Lázár György elvtárs által előterjesztett munkaprogramja országunk soron levő feladatait, a kormányzati munka teendőit célirányosan és sokoldalúan fogalmazta meg. A programtervezet jól megfelel társadalmi ren­deltetésének, alkalmas pártunk XII. kongresszu­sán elfogadott, a választópolgárok által egyönte­tűen támogatott politikánk kormányzati végre­hajtására. Alkotó módon járul hozzá a Hazafias Népfront választási felhívásában közzétett össz­nemzeti célok megvalósításához. A munkaprog­ramból világosan kitűnik, hogy a fejlett szocia­lista társadalom építésének döntő területe a kö­vetkező években, sokoldalú kapcsolataiban a gazdaság marad. Felszólalásomban, az ismertetett program gazdaságpolitikai részéhez kapcsolódóan is, szól­ni kívánok annak néhány területi és helyi kér­déséről. A tapasztalatok birtokában támogatom a gazdaság versenyképessége érdekében eddig tett és tervezett intézkedéseket. 1979-től e munka eredményességét megyénkben is tapasztaltuk. A magasabb követelményekhez való felzárkózás megkezdődött. Ennek ösztönzése, serkentése, sőt gazdasági kikényszerítése továbbra is fontos teendőnk. A gazdasági fejlődés minőségi ténye­zőjének kibontakozásával, a termelés nemzet­közi versenyképességét fokozva javíthatjuk tar-

Next

/
Thumbnails
Contents