Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-16

991 Az országgyűlés 16. ülése, j szolgáló éttermek, mert ezek bonyolítják le a forgalom túlnyomó részét. Nem véletlenül szóltam én a beszámolóban arról, hogy miközben ezt a korszerűsítést a kisüzleteknél csináljuk —, tehát a szerződéses és a bérleti rendezés — a mi fő vonalunk, fő tevékenységünk az kell hogy legyen, hogy az áruellátás szempontjából döntő területen, a mi nagyüzemeinkben teremtsünk olyan munkafeltételeket, vezetői érdekeltséget, ami a jobb munkát és ezen keresztül a jobb áruellátást lehetővé teszi, illetve segíti. A negyedik ilyen kérdéscsoport amit érintenék, az idegenforgalom. Örülök annak, hogy hangot kapott és egybecsengett a vélemény azzal, ami úgy gondolom az írásos anyagban is benne volt, meg a szóbeli beszámolóban is elhangzott, hogy mi az idegenforgalom fejlesztését fontosnak tartjuk. Mert ez egy olyan ágazat, amely gazdaságilag is fontos, de fontos számunkra az idegenforgalom politikailag is, mert nyitott, idegenforgalom-politikát akarunk folytatni a jövőben is. Én itt szóltam róla és alá szeretném húzni, hogy mi az idegenforgalmat a magyar lakosság érdekeinek figyelembevételével akarjuk fejleszteni. Nem lehet és nem szabad az idegenforgalmat úgy fejlesztenünk, hogy annak a magyar lakosság a kárát lássa. Hanem igen is előnyeit élvezze ő is. Élvezze a külföldi utazási lehetőségekben, élvezze abban, hogy az itthoni körülmények is normálisak, beleértve az áruellátást, a vásárlási körülményeket is, és élvezze a tekintetben is, amit a belföldi turizmus területén a két szabadnappal öszszefüggésben nekünk a jövőt illetően tennünk kell. En nagyon helyeslem és egyetértek azokkal a képviselői véleményekkel, amik itt többek részéről elhangzottak, hogy bár sok gondunk van, bár Magyarországon az idegenforgalom kulcsterülete a Balaton és Budapest, de emellett sok egyéb értékünk is van az ország más tájain. És ezeket az értékeket, szép tájakat is jobban be kell kapcsolnunk a jövőben az idegenforgalom munkájába. Végezetül megköszönöm szinte valamennyi képviselő elvtárs hozzászólásában azokat a szavakat, amiket a kereskedelemben dolgozók munkájáról mondtak. Annak elismerését, hogy a mi ágazatunkban a dolgozóink többsége nagyon becsületes munkát végez, áldozatosan végzi a munkáját, hogy az 5 napos munkahét bevezetése bár vívmány a kereskedelemben is, de azért itt mi a többi szolgáltatóágazatokhoz hasonlóan ennek sok gondját kell, hogy vállaljuk a jövőt illetően is, mert a lakosság, a 10 millió érdekét fontosabbnak tartjuk. Azt kérem és képviselem is, hogy — és ebben a kormány egyetértését, a SZOT egyetértését is bírom még, több megbecsülést kapjanak társadalmilag, erkölcsileg és ha majd a lehetőségeink engedik, akkor anyagilag is. Elismerni mindazt a munkát, amit a kereskedelemben végeznek. Ezek voltak, amiket mondani szerettem volna zárszóként. Arra kérem a képviselő elvtársakat, hogy a szóbeli beszámolómat, az ehhez kapcsolódó kereskedelmi bizottsági kiegészítést, amit Hosszú elvtárs terjesztett elő, amivel teljes egészében egyetértek, és a zárszavamban foglaltakat elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm szépen. (Taps) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérdem az Országgyűlést, hogy a belkereskedelmi miniszter beszámolóját, valamint a '982. június 18-án, pénteken 992 felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul veszi-e. Aki igen, kérem szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki? (Nem.) Kimondom a határozatot. Az Országgyűlés a belkereskedelmi miniszter beszámolóját, a belkereskedelem és az idegenforgalom helyzetéről, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint áttérünk az interpellációkra. Dr. Schnitzler József képviselőtársunk interpellál az igazságügyi miniszterhez a környezetvédelmi szabályok ellen vétők következetesebb felelősségrevonása tárgyában. Dr. Schnitzler József képviselőtársunkat illeti a szó. DR. SCHNITZLER JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Markója elvtárs! A környezet védelméről szóló törvény 43—47 §-a bevezette a környezetvédelmi bűntett fogalmát is. Különösen a környezetet nagyon súlyosan sértő cselekmények esetében. A környezet ellen vétők másik részének cselekménye az pusztán vétség jellegű. A módosított büntetőtörvénykönyv is megerősítette a törvény ezen rendelkezését, de gyakorlatban mégis azt észleljük, hogy a felelősségrevonás aránylag ritka. Ennek oka nem a cselekmények hiányában van, hanem esetleg abban, hogy a végrehajtás rendelkezései a különböző törvényességi cselekmények esetében nem körvonalazzák kellőképpen, hogy milyen jogi felelősségre vonást vonnak maguk után. A felelősségre vonás egyéb hiányosságairól a miniszter elvtárs bizonyára többet tud. Felmerülhet az a kérdés is, hogy miért interpellálok. Az ország széles közvéleménye — választópolgáraim is — gyakran tesznek fel olyan kérdést, hogy törvényünk értelmében a különböző üzemeknek, gyáraknak a bírságolása rendben van. Nem fognak bírságot fizetni, ha lesz majd elég pénzük, és kijavítják a környezetszennyezéssel járó mechanizmusukat. De az egyéni felelősségre vonásról van szó, ez interpellációm egyik fő kérdése is. Kérdezem miniszter elvtársat, milyen intézkedéseket tart szükségesnek azért, hogy a különböző törvénysértő esetekben a felelősségre vonás hathatósabb legyen. ELNÖK : Dr. Markója Imre igazságügyminiszter elvtárs válaszol. DR. MARKÓJA IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Schnitzler József képviselő elvtárs interpellációjára az ügyben érintett és érdekelt állami szervek vezetőivel egyetértésben a következőket válaszolhatom : A parlament tavaly őszi ülésszakán tárgyalta a környezet- és a természetvédelem valóban igen fontos ügyét. Ez alkalomból a képviselő elvtársak helyeselték a kormánynak azt a törekvését, amely az emberi környezet és a természeti értékek hatékonyabb védelmére, az ezt szolgáló tevékenység fejlesztésére irányul. Az országgyűlési vitának egyik leglényegesebb megállapítása az volt, hogy az emberi környezet és a természeti értékek védelmét össztársadalmi üggyé kell tenni, és ebben a felvilágosító-nevelő munkának, a megfelelő gazdasági ösztönzésnek, a színvonalas jogi szabályozásnak és a