Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-2

szeptember 25-én, csütörtökön 86 85 Az Országgyűlés 2. ülése, 1980 szunk, s arról szóljunk, ami az egyes emberekre tartozik. Pártunk negyedszázados politikája bevésődött az emberek tudatába, azonosulnak vele, részkérdésekben azonban esetenként vannak nézetkülönbségek, amelyekre oda kell figyelnünk, s a napi munkánk során feloldanunk. Ha élhetek egy hasonlattal, akkor azt mondom, a mi társadalmunk a mai helyzetben olyan, mint a jól megmunkált termékeny föld, amely kész befogadni a magot, és most konkrétan ezt a magot kell belevetni mindenkinek a számára kijelölt barázdába. Meg vagyok róla győződve, hogy ez sikerülni fog és gazdag lesz a termés. A kezdeményezőkészség, a konkrétabb munka, a jobb szervezés és főként takarékosság már eddig is új erőforrásokat tárt föl, a települések fejlesztésével például Földesen ezzel a módszerrel éltünk, ahol leégett a művelődési ház és könyvtár, de hiányzott egy iskola is, így egyszerre három jogos igény jelentkezett. Ezek beruházási költsége külön-külön építve 35—40 millió forint lett volna, az ésszerű takarékosság elvét figyelembe véve ezeket az intézményeket egy épületben helyeztük el, így a beruházási költség csak közel a felébe került. A tapasztalatok alapján már kidolgoztuk, és a közeli napokban fogadtuk el megyénkben a komplex intézményhálózat-fejlesztés VI. ötéves tervét. Ezzel kapcsolatban van azonban egy megoldásra váró feladat: az ilyen jellegű intézmények egy hagyományos általános iskola ügyrendje szerint működnek, indokoltnak látszik tehát, hogy a Művelődési Minisztérium az érdekelt szaktárcákkal együttműködve gyorsítsa meg a komplex intézmények munkáltatói jogkörével, gazdálkodásával foglalkozó jogszabályok korszerűsítését, mert ami van, nagyon régi, elavult és nem biztosítja a működést. Tisztelt Országgyűlés ! Befejezésül, hasonlóan a többi felszólalóhoz, a kormányprogramot én is reálisnak, cselekvésre serkentőnek tartom. A mennyiségi növekedés ütemét tekintve, mindannyian tudjuk, volt már látványosabb programunk is. Ügy gondolom azonban, hogy a jelenlegi nemzetközi és hazai gazdasági helyzetet figyelembe véve, nem a látványosságra, hanem a népgazdaság valóságos lehetőségeivel számoló tervre van szükség, olyanra, amilyet megismertünk. A program legfőbb erénye, hogy a dolgozó emberek érdekeltségére, aktív cselekvőkészségére épít. Olyan intézkedéseket, feladatokat fogalmaz meg, amelyek minden magyar állampolgárt személyes boldogulásában is érintenek. A programban kifejeződik pártunk szilárd és folyamatos elvi politikája, a XII. pártkongresszus szelleme, amellyel népünk azonosulni tudott. Meggyőződésem, hogy a kormány munkaprogramja Hajdú-Bihar megyében is tovább erősíti a szocialista egységet és növeli a cselekvésre kész állampolgárok számát. Az előterjesztéssel a magam és választóim nevében egyetértek, s a magunk területén ebből cselekvő részt vállalunk. Bízom benne, hogy a minőség és hatékonyság jegyében együttesen meg is tudjuk valósítani. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Nies János képviselőtársunk felszólalása következik: NICS JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Megyénk képviselőcsoportja is megtárgyalta a Minisztertanács elnökének írásban kiküldött beszédvázlatát, azt jónak tartja. Az ülésen elhangzott expozé még inkább megerősítette azt a meggyőződésünket, hogy a kormányprogram reálisan számol a belső változások pozitív hatásaival és még megoldandó feladatainkkal, azzal a külső világgazdasági helyzettel, amelyben ezt végre kell hajtani. Ezért képviselőcsoportunk elfogadja a beterjesztett kormányprogramot, s mivel itt megerősítették többen a képviselőtársak, mi is kimondjuk, hogy kormánypártiak vagyunk, annak végrehajtását munkánk javításával cselekvően segítjük elő. Tisztelt Országgyűlés! Ezt különben nem azért mondtam, mert Cservenka elvtársnő említette a kormánypártiságot és a megyénk szomszédos egy részen Pest megyével, hanem azért, mert valóban az ember azt érzi, hogy a fölszólalók mindegyike kormánypárti. De most szeretném azt mondani tisztelt képviselőtársak, kijelenteni, hogy kormánypártiak vagyunk, ez igen egyszerű és könnyű. A kormányprogramban tömören és érthetően megfogalmazott célok végrehajtásában cselekvően részt venni, a leírtakat megvalósítani, azt az irányt, amit kijelöltek, azt tartani, a megszokottság ellen fellépni, új látásmódot és sokszor kockázatvállalást is jelent. Az elmúlt év gazdálkodásáról szóló törvényjavaslat és az OT jelentése számokkal is igazolja, az út helyes, még akkor is, ha a gazdálkodás nem minden területén sikerült az elvárásoknak megfelelő egyértelmű eredményt elérni. A szigorúbb gazdálkodás feltételei, a vállalatok fegyelmezett alkalmazkodása a központi elvárásokhoz teremtette meg, hogy legfontosabb társadalompolitikai céljaink megvalósulhattak, gyarapodtunk lakásban, kórházi ágyban, gyermekintézményi férőhelyekben, iskolai tantermekben, tornatermekben, bővült a művelődési és üzlethálózatunk és az intézmények is működtek minden területen. A megye területén működő vállalatok, szövetkezetek és intézményeknél talajra találtak az agitatív módszerek megyénkben. Ézt nem véletlenül mondom. Nem a parancsolgatás, hanem az együtt gondolkodás, a jobbat akarásért. A cselekvési programok végrehajtásának rendszeres ellenőrzése, annak a tudatnak általánossá tétele, hogy nemcsak akkor és annyit kell tennünk, amit számunkra fentről előírnak, vagy amire ösztönzést kapunk, hanem a lehetőségeinket figyelembe véve kell cselekednünk. Hogy ne máshoz mérjük magunkat, hanem önmagunkhoz és ne más megyékhez, hogy mit léptünk előre, mert a feltételek nem egyformák. Az ország belpolitikai eseményei az alapszervi választástól a kongresszusig az általános választások ideje alatt igazi párbeszéd volt és a tenniakarás, a cselekvő bizalom megnyilvánulása. Itt szeretném elmondani, hogy eszembe jutott, épp az alapszervi választásunkon az egyik hozzászóló, aki röviden, tömören azt mondta, nem kell itt mást tenni, csak nagy tanítónk, Lenin mondását elővenni és azt csinálni: „Mennél kevesebb ünnepi frázist és mennél több hétköznapi tettet, és minden rendbe jön." Azt hiszem azért mondtam ezt az idézetet, mert sze-