Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-2

83 Az Országgyűlés 2. ülése, 1980. szeptember 25-én, csütörtökön 84 pen a tanácsi munka hatásfokának és minőségének fejlesztésében a konkrétságot, ami a jó közérzet fenntartásának fontos eszköze. Mit jelent ez a gyakorlatban? Például azt, hogy a lakosság ügyes-bajos dolgait nem intézgetnünk, hanem elintéznünk kell. Ma már arra van szükség, hogy a köz szolgálatában álló dolgozók ne várják meg, amíg valamiből ügy lesz, hanem előzzék meg előrelátó közigazgatásszervező, meggyőző, felvilágosító munkával. Ez a fajta ügyintézés elősegíti a szocialista demokratizmus magasabb szintű kibontakoztatását is. így válik a tanácsi munka a helyi demokratizmus fokmérőjévé is. Ma már az állampolgárok, a dolgozó emberek a szocialista demokrácia érvényesülését nemcsak a nagy, országos események alkalmával kérik számon, hanem a demokrácia adta lehetőségekkel a munkahelyükön, a lakóhelyükön, a mindennapi élet során élni akarnak. Megvalósulását abban is mérik, ahogyan a munkahelyi és a lakossági tisztségviselők, főként a vezetők viszonyulnak hozzájuk, ahogyan válaszolnak kérdéseikre, ahogyan kikérik véleményüket, képviselik és intézik dolgaikat. Azt hiszem, az esetek túlnyomó részét tekintve a tanácsi vezetők alapvetően megfelelnek ennek az igénynek. Az is igaz viszont, hogy még nem használtuk ki eléggé a népképviseleti önkormányzatban és az intézményrendszerünkben meglevő lehetőségeket. Én úgy gondolom, hogy például a legkülönbözőbb szintű döntések előkészítésének módszereiben lehetne változtatni, hogy az elutasító vagy az igenlő vélemény mellett, legyen módja az érintettek széles körének arra, hogy döntés előtt több javaslatot mérlegelhessen. Ezzel ugyanis még többen osztoznának a felelősségben, és a választás lehetőségéből adódóan, mindenki még inkább magáénak érezné az ügyet. Ez azonban a kérdésnek csak az egyik oldala, a jogok gyakorlásának biztosítása. Kevesebb szó esik gyakorta a másik oldalról, a demokráciából eredő kötelességvállalásról, fegyelemről és felelősségről, ahogy már itt ezt Lázár elvtárs is aláhúzta. E vonatkozásban is jobban kellene érvényesíteni azt a gyakorlatot, hogy annak legyen igazán szava, beleszólása a közügyekbe, aki a közösségért többet tesz, illetve többet ad. Egyszóval: aki cselekszik, nemcsak beszél. A tanács a helyi államigazgatási munka letéteményese is. összeszámoltuk például HajdúBihar megyében, hogy tanácsaink évente átlagosan mintegy 900 ezer ügyiratot dolgoznak fel, ebből átlagosan 110 000-t határozattal zárnak le. Ezek közül másodfokon mindössze, 600 döntést kellett megváltoztatnunk. Ez a határozattal lezárt ügyek fél százaléka, úgy is mondhatnánk, hogy ennyi a selejtünk. Ügy tűnik tehát, hogy munkánkban a fél százalék a javítanivaló. Ez azonban nem ilyen egyszerű, mert azoknak, akiknek ügyes-bajos dolgait nem, vagy rosszul intézzük el, könnyen mondják: van bürokrácia a tanácsban. Szerintem is van. Hogy az előbbi példánál maradjak : az a 900 000 ügy ma nem biztos, hogy feltétlenül szükséges. De van. Gyakori még az, hogy a bürokráciát csak a mások asztalán látjuk, holott szerintem, a bürokrácia nem istencsapás, hanem magunk csináljuk, és néha csináltatják is velünk. Valahogy úgy érzem, hogy az élőszó elvesztette a korábbi hitelét, ezért mindig mindent leírunk, túlbiztosítunk, információt információra halmozunk. Néha nagyobb a becsülete egy jól megírt jelentésnek, mint a tapasztalatoknak, a valóságos munkának. Bár tudjuk, hogy az államigazgatási határozatokat nem lehet egy sorozatban gyártani, mert minden ügy egyedi, és mögötte emberi sorsok húzódnak meg. Mi a megyében ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk a lakosság jobb ügyintézésének csakúgy, mint az ellátás és a szolgáltatás színvonala emelésének. Mert ez összességében kihat, és hat is a jó politikai közérzetre. Ügy gondolom, a tanácstagok sokezres tábora, az apparátus mindezzel tisztában van. Egészében nagy felelősséggel, megfelelő hozzáállással végzi a munkáját, bár tagjai nem kevés terhet viselnek vállaikon, emiatt is olykor szükségtelenül, mert tevékenységüket temérdek jogszabályhoz, rendelethez is minduntalan igazítaniuk kell. Lassan már külön művészet a sok jogszabály közötti eligazodás, egyes területeken több energiát köt le, mint a tényleges munka. Azt hiszem, jobban figyelembe kellene venni, hogy az elmúlt években változtak a közigazgatás hagyományos funkciói. Emellett a közigazgatás munkájában fokozottan előtérbe került a társadalomfejlesztést megalapozó koncepciók kidolgozása, s azok végrehajtásának a megszervezése. Ebből következik, hogy a tanács adminisztratív hatóságból fokozatosan társadalomformáló szervezetté válik. Ezt kellene — azt gondolom —, minden területen gyorsítanunk. Tisztelt képviselőtársak! Az eddig elért eredményeinkben és a jövő feladatainak megoldásában is nagy szerepe volt és lesz a társadalmi összefogásnak. Annak, amely a tanácsok népképviseleti és önkormányzati tevékenysége kibontakoztatásának is az egyik színtere. Példának említhetném, hogy az ötéves tervben nálunk is csökkent a beruházási lehetőség. Ez különösen az oktatási, az egészségügyi alapellátásokat érintette érzékenyen. Ügy döntöttünk, hogy az oktató-nevelő munka feltételei javításának üteme nem csökkenhet, mivel ez fontos társadalompolitikai kérdés. Milyen utat választottunk? A helyi párt-, tanácsi és népfrontszervekkel együtt a lakosság segítségét kértük. Ennek eredményeként a tervezettnél 20 százalékkal több általános iskolai tanterem és 25 százalékkal több óvodai férőhely épül a megyében. Ezen belül egyedül a hajdúböszörményi Vörös Csillag Termelőszövetkezet egy nagyon szépen berendezett százszemélyes új, korszerű óvodát adományozott a városnak. Az eredmények alapján elhatároztuk, hogy az ilyen és ehhez hasonló társadalmi összefogást a VI. ötéves tervben az általános iskolai tantermek és napközi otthonok fejlesztésére irányítjuk, ahogy azt a kormány munkaprogramja is előirányozta. Meggyőződésem, hogy csak a pontosan címzett és konkrétan megfogalmazott feladatokat lehet jól végrehajtani. Ehhez viszont arra van szükség, minden szinten erősítenünk kell azt a felfogást, hogy ne általános szólamokat hangoztassunk, hanem igényes követelményt támasz-