Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.
Ülésnapok - 1980-15
913 Az országgyűlés 15. ülése, 1982. június 17-én, csütörtökön, 914 valósításában is. Ezek közül elsőnek a gazdaságos termékszerkezetre való átállást említem meg. Meg kell gyorsítani a szelektív iparfejlesztést, mert mindent hazánkban gazdaságosan nem tudunk, és nem is akarunk gyártani. Úgy ítéljük meg, hogy ez a folyamat jó a fogyasztónak is, mert ennek révén korszerű termékek juthatnak a belföldi piacra. Ezzel is összefüggésben alakult ki és formálódott a kereskedelem úgynevezett termelésszervező tevékenysége. A fogyasztási szövetkezetek saját termelésével együtt évente mintegy 15 milliárd forint értékben termeltetünk kisüzemekben és ipari szövetkezetekben, többségükben olyan apró, a lakosság által naponta keresett cikket, amelyek hiánya, ha nem volna, sok bosszúságot okozna. Második feladatként ebben a körben arról szólok, hogy importpolitikánkban az eddigieknél jobban össze kell hangolni az áruellátás és a külgazdaság érdekeit. Jelenleg a kiskereskedelmi forgalomba kerülő áruk mintegy 16 százaléka importból származik - hozzá kell tenni, hogy ez valamivel kevesebb, mint 4 évvel ezelőtt. Az importált áruk döntő részét itthon nem gyártjuk, illetve éghajlati viszonyaink miatt nem is termelhetjük. Az importnak olyan funkciója is van, hogy ösztönözzön korszerűsítésre, jobb minőségre. Meg kell mondani, hogy ez jelenleg csak szűk körben érvényesül, ma még alig beszélhetünk az import versenyeztető szerepéről. A jövőt illetően azonban nem mondhatunk le a fogyasztási cikkek importjának növeléséről sem. Mert ha aktívabban be akarunk kapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásba, ha dinamikusan akarjuk növelni az exportot, ha gazdaságossági okokból egyes cikkek gyártását megszüntetjük, akkor pótlásukról, a választék bővítéséről ilyen módon kell gondoskodni. Elemi érdekünk tehát a nemzetközi együttműködés erősítése, s ezért is szorgalmazzuk a KGSTben a közszükségleti cikkek gyártásának szakosítását. Fejlesztjük — főként a szocialista országokkal — az állami és a szövetkezeti választék —, határmenti és áruházak közötti cseréket, azt — mint meglévő formát — új együttműködési formákkal gazdagítva. Az a célunk, hogy a szocialista országokban gyártott, s ott megjelenő korszerű termékeket országunkban is folyamatosan meg lehessen vásárolni. Harmadik feladatként ebben a körben arra kívánok utalni, hogy a kereskedelemnek még aktívabb szerepet kell vállalnia az energiaprogram végrehajtásában. El kell viszont ismerni, hogy a jelenlegi kínálatunk még nem tereli elég gyorsan a fogyasztást ebbe a kívánatos irányba, ezért az iparral együttműködve bővíteni kell a kevesebb áramot fogyasztó háztartási gépek, híradástechnikai cikkek, az energiatakarékos sütő- és főzőberendezések kínálatát. Szólni kívánok még a társadalompolitikai szempontból egyik legfontosabb feladatunkról, a lakásépítési program végrehajtásának segítéséről. Növekedett ugyanis azoknak a száma, akik új otthonukat — állami hitellel — maguk építik vagy korszerűsítik. Ehhez folyamatosan olyan kínálati és vásárlási feltételeket kell teremtenünk építési, szerelési, valamint karbantartási anyagokból, hogy csökkentsük ezzel is az építkezések amúgy is nagy gondjait. El kell ismerni, hogy az utóbbi időben javult az építőanyagok kínálata, de még sok jogos kifogás éri egyes építőanyagok minőségét. TÜZÉP-telepeink túlnyomó része korszerűtlen, alacsony színvonalú, fejlesztésre szorul. Ez az egyik leggyengébb területünk a vásárlási körülményeket nézve. Viszont vannak már jó, biztató kezdeményezések is. Megindult az úgynevezett Fészek-áruházi lánc kialakítása, ahol a lakásépítéshez és -berendezéshez szükséges anyagokat, árukat és szolgáltatásokat egy helyen lehet megvásárolni. Tisztelt Országgyűlés! Akiskereskedelmi forgalom közel kátharmadát, a nagykereskedelmi értékesítés több mint 90 százalékát az állami vállalatok bonyolítják le. Tevékenységük az elmúlt években sokat fejlődött, korszerűsödött, szerepük meghatározó a lakosság áruellátásában. Ugyanakkor elismeréssel kell szólni a szövetkezeti kereskedelem fejlődéséről is, a falvak, a városok és Budapest ellátásában betöltött szerepéről, a kisgazdaságokat segítő kínálatuk bővüléséről mint például a kisgépek, a vetőmagértékesítés, és ki kell még emelni a kiegészítő termelőtevékenységük fejlődését is. Itt említem meg, hogy a magánkereskedelem hasznos munkája is egyre inkább hozzájárul a kínálat javulásához, s tevékenysége jól kiegészíti a szocialista kereskedelmet. A kereskedelemnek fontos feladata a vásárlási körülmények javítása és bővítése. A kiskereskedelmi hálózat alapterülete az elmúlt négy évben számottevően bővült ; ma már az országban 160 általános és iparcikk-áruház működik, és egymással versenyben fejlődik a Centrum és a Skála áruházi rendszer. Számos bevásárlóközpontot, bútor- és lakberendezési áruházat hoztunk létre, amelyek egyben sokféle szolgáltatást is nyújtanak. Dicséretes, hogy megújulóban vannak a vásárlók által is kedvelt csarnok- és piackereskedelmi egységek. A főváros kereskedelmi hálózata is ma lényegesen korszerűbb, mint néhány évvel ezelőtt volt. Űgy látjuk, hogy csökkent a belváros túlterhelése, új, nagy kapacitású kereskedelmi központok nyíltak (ilyenek a Skála, a Flórián, a Sugár áruház, illetve bevásárlóközpont), és ha ehhez hozzáteszem, hogy a VI. ötéves tervidőszakban megépül a Marx téri áruház, a kispesti, a pesterzsébeti áruház, a Váci utcai Aranypók áruház, és egyben folyik az újpalotai bevásárlóközpont beruházásának előkészítése, akkor azt mondhatom, hogy ez Budapest hálózatában minőségi változást fog hozni. Bővül a napi cikkeket értékesítő hálózat is, de ez a leggyengébb pontunk a fővárosban, ennek a kapacitása messze elmarad a szükségestől, normál időkben is, de csúcsidőkben különösen: rendkívül nagy a zsúfoltság ezekben az üzletekben. Ezért is a következő években Budapesten főként az élelmiszer- és napicikkeket árusító hálózatot kívánjuk fejleszteni. Ugyanez vonatkozik az agglomerációs övezetekre is. A lakosság joggal kifogásolja, hogy a kisüzletek száma csökken, egy részük — munkaerőgondok miatt elsősorban — ideiglenesen vagy tartósan zárva tart. A kisüzletek Budapesten, a városokban és a falvakban egyaránt nélkülözhetetlenek. A vállalatok, szövetkezetek, az illetékes tanácsok ezekre fordítsanak a jövőben megkülönböztetett figyelmet. Nagyobb érdekeltséggel nekünk is elő kell segíteni, hogy érdemes legyen az egy-két személyes boltokban dolgozni, azokat szerződéses, bérleti, tehát új üzemelési formákban működtetni, vagy magánkereskedőként ilyen boltot nyitni. Fontos feladatunknak tartjuk a kistelepülések 17 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ