Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-14

873 Az országgyűlés 14. ülése, 1 szabályozás van, amit meg kell szüntetni. A közművelődési törvény végrehajtásáról szóló jelentést elfogadom, az abban megfogalmazott, továbbfejlesztésről szóló feladatokkal is egyetértek és képviselőtársaimnak is elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A beszámolóhoz több hozzászóló nincs, ezért a vitát lezárom. Pozsgay Imre művelődési miniszter elvtárs kíván szólni. POZSGAY IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Ügy hiszem, hogy a napirenden levő ügyhöz méltó vitának, aktivitásnak voltunk tanúi ebben a másfél napban, örömmel állapíthatom meg, hogy a 21 felszólaló mindegyike egyetértését fejezte iki a beszámolóval, támogatásáról biztosította a törvény végrehajtóit, néhány ponton fontos kritikai észrevételekkel hívta fel a figyelmet azokra a tennivalókra, amelyek nemcsak a művelődési tárcára, hanem az egész társadalomra is várnak a közművelődés fejlesztésében. örülök annak, hogy az Országgyűlés kulturális bizottsága nevében elhangzott felszólalás külön szakszerűen is méltatta az előterjesztést, és a bizottság állásfoglalását híven tolmácsolva támogatását bejelentette ebben az ügyben. A vita minden részvevője elismerte, hogy jelentős szemléletváltozás ment végbe az 1974-es párthatározat és az 1976-os V. törvény meghozatala óta. Ennelk a szemléletváltozásnak érezhettük jeleit, megnyilvánulásait itt az ülésteremben éppen úgy, mint a beszámoló előkészítése idején. Szóba kerültek intézményeink, az intézményes és nem intézményesített munkafeltételek, a közművelődéshez szükséges eszközök kérdései. Nem kevés szó esett azokról a hiányosságokról, amelyeik az irányítás mulasztásai miatt fordulnak elő, és bőségesen esett szó azokról az ellentmondásokról és feszültségeikről, amelyek az ország jelenlegi helyzetéből adódnak, amely helyzetben a közművelődés minden mun'kása megértéssel fogalmazza meg saját gondját, a területén érezhető nyomasztó feszültségeket. Meg kell mondanom, bogy külön is nagyon örültem azoknak a felszólalásoknak, és ezt ne tekintsék semmiféle (megkülönböztetésnek, amelyek közvetlenül a munkások nevében hangzottak el, élményeket, tapasztalatokat hoztak és egy kicsit korrigálták azt a gondolatunkat, nézetünket is, hogy a szemléletváltozás netalán megállt volna az intézmények, az értelmiség, a pártmunkások, a pártszervezetek határainál. Ez a szemléletváltozás kitűnt a munkások nevében közvetlenül is szóló képviselők felszólalásaiból, elérte elsősorban a szakképzett és igényesen dolgozó, felelősséggel dolgozó munkások nagy részét is, és ezt örömmel állapíthatjuk meg éppen a vita tapasztalataira utalva. Azt is szeretném előrebocsátani válaszomban, hogy természetesen egy ilyen gazdag, sokrétű vita minden javaslatára, tapasztalatára, minden kérésére egy rövid összefoglalóban nem válaszolhatok. Csak egyet tehetek én is, miként azt az Országgyűlés eddigi gyakorlata is jóváhagyta valóban, hogy megígérem, egyetlen észrevétel, egyetlen javaslat, vagy kritikai megjegy'2. március 26-án, pénteken 874 zés nem marad válasz nélkül. Erre a személyes ígéreten túl, a legfontosabb biztosíték, hogy a kormány ellenőrizni fogja a Művelődési Minisztérium munkáját ebben a tekintetben is, és a képviselőknek javaslataikra tartozunk választ adni. Ezért a néhány kérdés, amire itt most mégis visszatérek, ez se nem a hozzászólások, se nem az ügyek rangsorolását jelenti, csupán néhány reflexiót, csupán néhány összefüggést, amelyre újra ki kellene térni, újra felhívni a figyelmet. Klenovics Imre az előbb azt mondta, hogy jó lenne, ha a szellemi földosztás nem lenne viszszacsinalható. Talán nem pontosan idéztem a szavait, azt remélem, jól megértettem a gondolatát. Egyetértek vele. A törvényből, a beszámolóból és ebből a vitából az sugárzott, hogy igazán tett, igazán cselekvés az lesz, hogy ha a művelődés demokratizálása továbbfolytatódik, olyan társadalmi rétegek, csoportok, osztályok kerülnek be ebbe az áramlatba, amelyek eddig ilyenolyan okokból, jól ismert, többnyire történelmi okokból még távolmaradtak attól. És hozzáteszem, a vita azt is megmutatta, hogy elsőrendű társadalmi, politikai kérdésről van szó, a nyilvánosság előtt szólt ezekről a társadalmi, politikai kérdésekről, amelyek megmutatták a művelődési terület ellentmondásait, de egy kicsit az ország ellentmondásait is. Ha pedig elsőrendű társadalmi, politikai kérdésről van szó, akkor a társadalmi kötelesség és a társadalmi felelősség is közös. Ezt a közös felelősséget sem mulasztotta el a legtöbb felszólaló megemlíteni, és ha én erre hivatkozom, akkor ezzel egyáltalán nem kibúvót keresek a művelődési tárca számára, mert a dolgaink pontosan meghatározottak, a törvényből és más törvényes szabályokból kötelezőek ránk nézve, ebben a társadalmi felelősségben a művelődésért az államnak különleges felelőssége, benne a művelődési kormányzatnak sajátos felelőssége van természetesen. A társadalmi kérdések közül szóba került itt néhány nagyon lényeges és éppen a művelődés-ügyet közvetlenül is érintő, például az ötnapos munkahét, vele az ötnapos tanítási hét dolga. Teljes mértékben egyetértek azzal, amit erről Király István akadémikus mondott, teljes mértékben osztom az aggodalmait is, azt a figyelemkeltő, érzékletes, szemléletes gondolatot, amely úgy fogalmazódott meg, hogy szabadidő betegséggé válhat a rendelkezésünkre álló nagyobb szabadidő. Itt ehhez csupán annyit szeretnék hozzátenni, hogy mi azon dolgozunk és azt hiszem, az egész ország ezen dolgozik majd, hogy a szabadidő ne beteggé, hanem gazdagabbá tegyen bennünket, és erre nem tudok mást mondani, mint azt, hogy az emberek magatartása olyan a szabadidőben is, amilyen a munkaidőben. Tehát ha becsületes, tisztességes munka és rend van a munkahelyeken, akkor az már önmagában olyan nevelöhatás és olyan környezet, amely a szabadidő eltöltésében is formálja a személyiséget és igényessé teszi, nem beteggé. Az egészséges, a társadalmat fenntartó magyar családokra építjük közművelődési programunkat, a szabadidő eltöltésének programját is. Ez a meghatározó és ebből a (meghatározó pozícióból szeretnénk a bajokra is figyelni, ez ugyaris jó alapállás számunkra, hogy a bajokat is fe-