Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-14

875 Az országgyűlés 14. ülése, 11 led-ősséggel-és megfelelő intézkedésekkel orvosoljuk. Jó, hogy erre felhívták a képviselők a fi- ; gyeimet és hangsúlyozom, Király István szavai meggyőzőek voltak ebben a tekintetben. Az egészséges családokra építjük terveinket, legutóbb éppen most Káli Ferenc képviselő elvtárs beszélt a család szerepéről, az emberek olyan magatartására, amely elsősorban a munkahelyen bizonyít, s a munkahelyen bizonyított magatartás kisugárzik a szabadon rendelkező életükre is. Az iskola és közművelődés ügye több soron szemléletesen, érzékletesen fogalmazódott meg szintén. Hogy minden félreértést eloszlatva köszönhessünk el egymástól ebben az ügyben is, én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, amikor az iskola közművelődési szerepéről beszélünk, akkor természetesen nem újabb terheket agyalumk ki az iskolák számára. Az iskoláknak van elég feladata, az iskolák bőségesen el vannak látva feladatokkal és még ráadásul néha néha olyan társadalmi feladatókat is számon kérnek tőlük, melyek valóban nem az iskolákra tartoznak. Ez is elhangzott itt, nem is egyszer ebben a teremben, megismétlem tehát, nem újabb terheket és valami külsődleges, idegen szerepet akarunk rátestálni az iskolára, amikor a közművelődésben betöltött szerepét hangsúlyozzuk, hanem szeretnénk az iskolát és a társadalmat egyaránt meggyőzni arról, hogy olyan országban van jó közművelődés, ahol jó az iskola, ahol az iskola a saját rá váró feladatokát teljesíti, és megadja az alapműveltséget és elindítja az embereket a művelődési igényeik megteremtésében. Ilyen szempontból nézzük a pedagógusok közművelődési szerepét is elsősorban azzal, hogy persze személyes vállalkozásukban a nagyobb közösség életében való részvételükre számítunk, belső meggyőződésből, közéletiségüket nem akarjuk az iskola falai közé szorítani, hanem a közéletiségükre számítunk az egész közművelődés szempontjából. Sok képviselő szólt gazdag tapasztalatokat fölidézve a munkaihelyi művelődés dolgairól. Megértették, én is megértettem ezekből a fölszólalásokíból is egyebek között, hogy a munkahely, a vállalat, a szövetkezet nemcsak a termelés színtere, hanem társadalmi intézmény is és itt semmit nem akarunk összekeverni. Elsődleges és legfontosabb kulturális feladata egy vállalatnak, hogy mint vállalat eredményesen dolgozzon, hogy a termelésben rá háruló feladatokat teljesítse. Itt tehát mi nem akadályként, nem a termelési folyamat megakasztóiként akarunk a termelés világához kapcsolódni, hanem egy olyan művelődési környezetet és intézményes légkört teremteni, amelyben messzetékintő, előrelátó vállalatvezetőik, szövetkezeti vezetők önmaguktól jönnek rá arra, hogy mit jelent a művelődés, és a munkahelyi művelődés feltételeiért tesznek is valamit. Tehát nem a munkát akarjuk összekeverni a művelődéssel, hanem a műveltséget a munka feltételének tartjuk. Ez tűnt ki és ezt értette itt mindenki a saját elgondolása, saját tapasztalata szerint is a felszólalásókban. A kistelepülésékről sokan beszéltek. Fábry- né Dobai Ilona Heves megyéből, Nagy Pálné, Klenovics Imre, mások is szóba hozták ezt az 2. március 26-án, pénteken 876 ügyet. Legutóbb Klenovics elvtárs a felszólalásában drámai helyzetet érzékeltetett e tekintetben, és én nem akarom lebeszélni sem őt, sem másokat arról, hogy így fogalmazzák meg ezt az ügyet, mert nekem is az a véleményem, hogy a kistelepülések közművelődési, iskolai ellátási dolgaiban és más ügyeiben talán újra kellene gondolnunk a korábbi terveket. Erre éppen a XII. kongresszus határozatai adnak felhatalmazást, a VI. ötéves terv irányelvei adnak a kormány részéről felhatalmazást. Csak a magunk dolgáról akarok itt szólni. Azt szeretnők, ha a kistelepülés otthona lenne az ott lakó embereknek és nem kolóniája. Otthonná pedig intézmények nélkül nem lehet változtatni egyetlen környezetet sem a mai világban, ezért legalább az iskolára vigyáznunk kell. Ott és amennyiben az ésszerűség keretei is ezt lehetővé teszik. De természetesen mindez egy átfogóbb településfejlesztési tervbe, a települések lakosságmegtartó programjába illeszkedik, nekünk azt hiszem, így kellene erről gondolkodni. A kádermunka és a szakemberellátás dolgait itt-ott kritikusan, keresőket is megfogalmazva tették szóvá a képviselő elvtársak, Baráth Endre, Szurgyi Istvánné és mások. Itt egy fogalmat szeretnék megismételni. A közművelődésben ki a szakember? Lehet, hogy majd ebben az ügyben dolgozó munkatársainktól is bírálatot kapok. De itt a szakember fogalma talán nem szűkíthető le a szákképzett népművelő fogalmára, mert — bár a beszámolóban is beszéltünk róla — a szákképzett népművelő nagyon szükséges a jövőben is, de itt szakember minden művelt ember, aki embertársaival tud bánni, aki embertársainak tudást, ismeretet és netalán még lelkesedést is tud adni. Ezért mi egyik-másik könyvtárunkban például ha nincs szakképzett könyvtáros, de van művelt, egyetemet végzett ember, aki a könyvtári forgalmazás szabályait is el tudja sajátítani, akkor már azt mondjuk, hogy ott a szakmai ellátás is megoldódott. Nem akarók én megragadni ennél a problémánál ilyen módon, csak jelezni szeretném, hogy megértve a szákképzéssel szemben támasztott újabb követelményeket, ha a képviselők javaslatait, hozzászólásait őszintén, újragondolva megvizsgáljuk, hogy mit tehetnénk a jobb szakemberellátásért, a népművelők, a közművelődésben dolgozók ideológiai, politikai képzéséért, ebben a megyékkel, a helyi szervezetekkel együttműködésben akarunk cselekedni, megvizsgálni a képzés és továbbképzés feltételeit, a fejlesztés lehetőségeit. A kádermunkához csak annyit itt, hogy szóba került például a képesség vagy az elhivatottság vizsgálata a pályára készülőknél, a pályára fölvettek helye. Azt hiszem, eljön az idő, amikor ilyen alapon is folytathatunk felvételt, válogatást, de ma, amikor nagyon sok pedagógiai képzést nyújtó intézményünkben, népművelési képzést nyújtó intézményünkben nem tolonganak a jelentkezők, a válogatás ilyen szempontjait emlegetni illuzórikus dolog, ezt is meg kell tehát néznünk, hogy milyen a társadalmi késztetés, igyekezet erre a pályára. És sok szó esett róla, csak igazolni szeretném a képviselő elvtársak megjegyzéseit, itt a pálya feltételei, életkörülményei, helyzete, sók minden meghatározza,