Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-14

857 Az országgyűlés 14. ülése, 1982. március 26-án, pénteken 858 KOVÁCS IBOLYA: Tisztelt Országgyűlés! Az 1976-os közművelődési törvény születésének idején a szakközépiskola második osztályának padjában ültem. Akkor még legmerészebb álmomban sem gondoltam arra, hogy e törvény végrehajtásának tapasztalataihoz én is hozzájárulhatok a véleményemmel. Ma egy 2100 fős üzem egyik munkásaként azonban úgy érzem, szólnoim kell arról, hogy az üzemeknél, a vállalatoknál, egyszóval a munkahelyeken, a művelődés területén milyen eredmények születtek, milyen gondok élnek. Kétségtelen, a beszámolót idézve, hogy a munkások művelődésének kiemelése ráirányította a figyelmet a munkahelyi művelődés fontosságára, a szocialista brigádok művelődésének segítésére. A közművelődési törvény megjelenését követőien örvendetes módon növekedett azon munkahelyek száma, ahol felisimerték, hogy a mai és holnapi gazdasági feladatok elvégzéséhez egyre kevésbé elegendő a már korábban megszerzett ismeretanyag. Mind többen ismerték fel a gazdasági és kulturális szorosszféra kölcsönhatását. Ennek nyomán természetesen vállalatonként differenciálva egészséges fejlődésnek lehetünk szemtanúi és élvezői a munkahelyi közművelődés területén. Nem kívánom részletesen felsorolni a szervezeti és szervezési intézkedések eredményeit, helyette néhány olyan problémát említenék meg, amit a munkapad mellett naponta tapasztalhatunk. A helyes köziművelődési szemlélet a vállalati vezetők nagy részénél már cselekvési szándékkal is párosul. Nem érezhető és tapasztalható ez azonban mindig a közvetlen termelésirányítók, a középszintű vezetők körében, annak ellenére, hogy a munkahelyi művelődés ma már mindinkább szerves része a szocialista termelésnek. Még él és hat a termeléscentrikusság. A mai feladatok megoldására törekvés, s mellette a munkát végző ember művelődési igényeire időnként a kelleténél kevesebb figyelem irányult. A munkahelyi művelődés legfontosabb szervezeti kerete a szocialista brigádmozgalom. A közművelődési törvény megjelenése óta sokat erősödött a művelődésben betöltött szerepe, azonban ezek a szocialista közösségek még mindig nem váltak kellő mértékben a közművelődés közvetítő közegévé. Miért? Egyik oka abban keresendő, hogy kísért a formializmus, a kimutatható eredmények gyakran háttérbe szorítják a belső indíttatásból fakadó aktivitást. A másik okot abban látom, hogy a szocialista brigádmozgalom és a munkahelyi értelmiség nem talált még egymásra a munkahelyi művelődés alakításában. Mi, akik egy brigádban dolgozunk, különböző életkorúak, képzettségűek vagyunk, ennek megfelelően művelődési igényeink, szokásaink is eltérőek. Azok számára, akik kulturális hátránnyal kerülnek közénk, nem elegendő a műveltség lehetőségének puszta felkínálása, ez önmagában még nem eredményezi, hogy belső igénnyé is váljék mindaz, ami kívánatos. Ide kapcsolódik az is, hogy ezek a termelési feladatokat jól megoldó szocialista közösségek gyakran találják szembe magúikat olyan jelenségekkel, amelyek időnként a műveltséget növelő, a művelődést ösztönző törekvések ellen hatnak. A gazdasági feltételek változása, az ebből adódó anyagi javak szerzésére irányuló szemlélet gyakran állítja próbatétel elé a brigádok közösségi szerveződését és a ténylegesen összetartó kollektívák művelődési tevékenységével. Hadd említsek egy sokaikat foglalkoztató problémát. Közismert, hogy növekszik sajnálatosan a fiatalok körében is a VIII. általánost el nem végzettek száma. Bár a munkahelyi művelődést gyakran látjuk el az oktatáscentrikus jelzővel, e területen az elmúlt években jelentős előrelépést nem sikerült elérni. Ennek okairól, magyarázatáról sokat olvashatunk, hallhatunk. A korábban vonzó vállalati ösztönzők elvesztették varázsukat, a vállalati erőfeszítések, kezdeményezések nem hozták a kívánt vagy remélt eredményeket. Az alapműveltség megszerzését szorgalmazó, szemléletformáló munka igen széles körű, mindinkább jellemző a közvetlen munkahelyi környezetre is. Már alig, vagy elvétve találkozhatunk olyan magatartással, hogy az üzemeknek nincs feladata a műveltség fokozására. Úgy érzem, hogy a sokak által kilátástalannak minősített munkában nagyobb figyelmet kell fordítani a 8 általánost el nem végzettek újratermelődésének megakadályozása érdekében. Szélesebb körben kell gondoskodni és munkálkodni, mint egy-egy üzem vagy vállalat területe. Hiszen a népszámlálási adatok azt mutatják, hogy a 8 általánost el nem végzettek magas száma nemcsak egy lakóhelyre ró feladatot, hanem az egész társadalomra mind a megelőzésben, mind a megoldás módszereinek keresésében. Ügy érzem, ehhez nagyobb és egységesebb tenmiakarásra, szemléletváltozásra van szükség. A kialakult kedvezőtlen helyzet felszámolásában csak közös, javítószándékon, szemléleten alapuló egységes akarással lehet előrelépni. Tisztelt Országgyűlés! Ma, amikor az élet minden területén a minőségi munka irányában kell előremozdulnunk, akkor ez a közművelődés egészére és munkahelyi művelődésre is vonatkozik. Éppen ezért a további fejlődés érdekében úgy érzem, hogy az életmód, a műveltség és a munkakultúra fogalmát a korábbinál szervesebb egészként kell kezelni, a gyakorlattal jobban össze kell kapcsolni. Ezekkel a gondolatokkal szerettem volna a közművelődési törvény végrehajtásának vitájában részt venni. A beszámolóval, a hozzáfűzött szóbeli kiegészítéssel egyetértek, azt elfogadom és elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szálai Istvánné képviselőtársunk felszólalása következik. SZALAI ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A közművelődési törvény a vállalatok feladatait is meghatározta. Ennek alapján munkahelyemen, a szombathelyi Lakástextil Vállalatnál is tervszerűbbé, élénkebbé vált a közművelődési munka. Jobban igazodik a reális igényekhez. Számoltunk azzal, hogy a több mint 6 ezer dolgozó 70 százaléka nő, 45 százaléka fiatal és magas a bejáró dolgozók aránya. A közművelődés tárgyi, személyi feltételei biztosítottak. Minden gyáregységünkben kultúrterem, jól felszerelt klubok, könyvtárak vannak. Negyvenezer kötettel rendelkező könyvtá-