Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-2

75 Az Országgyűlés 2. ülése, 1980. szeptember 25-én, csütörtökön 76 tetett célokkal egyetértünk. Nagyra értékeljük, hogy a kormány törekszik a gondok megoldására. Egy nagy visszatérő kérdésünk azonban van. Ez pedig a fogyasztói árak és a bérek összhangja. Képviselőtársaim előtt ismert, hogy a szakszervezeti mozgalom szinte léte óta ellene van minden áremelésnek. Azt azonban világosan látjuk és megértjük, hogy igazodnunk kell a világpiaci árak alakulásához. Ez pedig hatással van a fogyasztói árakra is. Tudatosan kell tehát az árpolitikával dolgozni. Az persze tény, hogy valamennyi alkalommal viták, felelős számítások, módosítások előzik meg a fogyasztói áremelésre mondott szakszervezeti igent. Ismert előttünk is, hogy a bér, a vásárlóerő és az árufedezet között megfelelő aránynak kell lenni. De a jövőben — úgy gondoljuk —, céltudatosabban kell közösen keresni az áremelések hatását ellensúlyozva, hogy hogyan lehetne az életszínvonal összetevőit is esetleg megváltoztatva, a bérkompenzáción kívül is jobban megoldani az életszínvonal megőrzését és fejlesztését. A szakszervezetek úgy látják, hogy a társadalmi juttatások és a munkahelyi, szociális, egészségügyi ellátottság színvonalának következetes megőrzése, s a legindokoltabb területekre összpontosító fejlesztése alapvető követelmény. Helyeseljük az alacsony nyugdíjak, valamint a több gyermekes családoknak folyósított pótlék vásárlóértékének megőrzését. Csak erősíteni szeretném, hogy az idős, az egyedülálló, és az önhibájukon kívül nehéz körülmények között élő emberek megsegítését, s az ifjú generáció saját otthonhoz juttatását a kormány kiemelt feladatként számon tartja munkájában. Mi is következetesen szorgalmazzuk a munka szerinti elosztás elvének érvényesülését, a bérek és jövedelmek teljesítményektől függő alakítását. A becsületesen dolgozó többség is úgy gondolkodik, hogy az kapjon többet, aki többet és jobbat ad a közösségnek. Nehéz a keveset differenciáltan elosztani? Számolni kell sértődéssel és ellenérzésekkel? Ügy gondoljuk, természetesen igen. De ezt vállalnunk kell. Csak így válhat a jövedelem igazi ösztönzővé. Tehát harcolnunk kell a munka nélkül szerzett jövedelem ellen, ugyanakkor biztosítanunk kell, hogy minden egyes forint értékteremtő munkával legyen alátámasztva. Tisztelt Országgyűlés! Társadalmunk lényegéből fakad a demokratizmus fejlesztése, amelylyel kapcsolatban már elismerésre méltó eredményeket értünk el, de bőségesen van további tennivalónk. A kormányprogram egyik központi gondolata ez. Messzemenően támogatjuk az állami élet demokratizmusának továbbfejlesztését. Hasonló célt tűztünk magunk elé a szakszervezeti mozgalomban is. Az utóbbi esztendők egyik fő feladatának tekintettük az üzemi, munkahelyi demokrácia tartalmi fejlesztését. Mi volt és lesz az elsődleges célunk? Az, hogy a dolgozók legszélesebb körei érdemi lehetőséget kapjanak a helyi, az ágazati és az országos célok eldöntésében, mindenki mondhasson véleményt, és kapjon választ, legyen tevékeny részese a közéletnek. Már érezzük annak előnyeit, elvtársak, hogy a dolgozók között élő és tevékenykedő szakszervezeti bizalmiaknál az élet- és munkakörülmények alakulását befolyásoló fontos kérdések eldöntése, s a feladatok végrehajtása azonos kézbe került. Következetesen, az eddigieknél ütemesebben folytatjuk a szakszervezeti munka társadalmasítását, mert ez is a demokrácia kiteljesedését, tagságunkkal a kapcsolatok erősítését szolgálja. A demokratizmus mással nem pótolható gyakorlati értelme, hogy a gondokat, a feladatokat közüggyé teszi, s akkor mindenki előtt világos a helyzet: nincs csodára várás az emberekben. A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában már valamennyiünknek tisztán kell látnia, hogy a dolgok alakulása, legyen szó országunk gazdasági fejlődéséről vagy életünk más területeiről, nem valaki vagy valakik jóindulatán múlik, hanem alapvetően a realitásoktól függ. A demokratizmus csak akkor érvényesülhet, ha valamennyiünk belső igényére épül. Legyünk tehát problémaérzékenyek, kezdeményezőek, a társadalmi ellenőrzést igénylők, fokozzuk munkánk nyíltságát és nyilvánosságát, küzdjünk a bürokratikus vonások s az üresjáratokat eredményező önmozgatás megszüntetéséért. De nem folytatom, tisztelt elvtársak, hiszen ezekről a kérdésekről felelősen szó esik majd a szakszervezetek elkövetkezendő kongresszusain is. Tehát, társadalmunkban tovább kell erősítenünk a szocializmus egyik meghatározó elemét, a jogok és kötelességek összhangjára alapozott demokratizmust. Képviselőtársaim ! A kormányprogram egyik, számunkra nagyon fontos részével szeretnék még foglalkozni, a szakszervezetekkel való együttműködéssel. Az utóbbi esztendők alapvető és kedvező változásokat hoztak. A szakszervezeti mozgalom törvényben biztosított jog- és hatáskörével élve, részese az élet- és munkakörülmények alakulását befolyásoló törvények, határozatok, intézkedések kidolgozásának. Az előbb a törvényben biztosított jogokra utaltam, de ennél többről van szó. Az állam és a gazdasági vezetés a dolgozók véleményét ismerő és képviselő szakszervezetek érdemi segítségét mindinkább igényli. Többször, még akkor is, ha a törvény ezt tételesen nem is írja elő. Rendszeressé váltak a kormány és a SZOT, a minisztériumok és az ágazati iparági szakszervezetek vezetőinek tárgyalásai. Sokat fejlődött a munkahelyi kapcsolat is. A vitathatatlan előrelépés persze, nem takarhatja el hiányosságainkat. Meggyőződésem, hogy mind az országos irányításban, mind az üzemekben és intézményeknél még nem használtuk ki a partnerkapcsolatokban rejlő lehetőségeket. Ügy gondolom, ezen viszont csak együttesen tudunk javítani. Esetenként e kapcsolatok fejlesztésének viszonylag egyszerűen felszámolható akadályai vannak. Itt van például a gazdasági vezetés jogkörének decentralizálása vagy csupán a szakszervezeti jog- és hatáskörök még jobb megismertetése. Hasznos lenne, ha ez a téma megfelelő tartalommal és óraszámban beépülne az állami vezetőképzés rendszerébe is. Külön kell szólnom, elvtársak, az állami gazdasági szervek és a szakszervezetek közötti vitákról, mert ilyenek gyakran voltak és lesznek a jövőben is. Szerintünk ez természetes dolog.