Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-2

73 Az Országgyűlés 2. ülése, 1980. szeptember 25-én, csütörtökön 74 tása és jóváhagyása, mindig felelős kötelességünk. Ez most fokozottan igaz, hiszen a korábbiaknál nehezebb gazdasági feltételek között kell bonyolultabb és nagyobb feladatok megoldására vállalkozni dolgozó népünknek. A végrehajtáshoz szükséges feltételek véleményünk szerint, adottak. Ennek záloga a helyes politika, a tömegek bizalma és cselekvő támogatása. Képviselőtársaim! A kormány olyan, a valóságos helyzetre alapozott, a jelen és a holnap gondjaival számoló, előremutató, népünk javát szolgáló programot ajánl elfogadásra az Országgyűlésnek, amely összefogással és fokozott erőfeszítéssel megvalósítható. Nagyon fontosnak tartom az egészre és az egyes részletekre egyaránt jellemző őszinteséget, következetességet, és a realitást. Ezt a mi népünk megszokta és igényli a jövőben is, mint a demokratizmus, a kiegyensúlyozott politikai légkör, és a cselekvési egység alapfeltételeit. Elvtársak! Mi is most dolgozunk a következő öt esztendő szakszervezeti feladatain. Az alapszervezeti választásokon tapasztalt aktivitás, a dolgozók százezreivel folytatott közvetlen párbeszéd tanulsága, a javaslatok és a kritikai észrevételek sokasága tanúsítja, hogy a szakszervezeti mozgalommal szemben megnövekedtek a követelmények. Ehhez a megemelt mércéhez kedvező lehetőségek párosulnak. A szakszervezetek jog- és hatásköre, társadalmi súlya és tömegbázisa megfelelő alap, hogy a közvetlen munkahelyektől, az országos irányításban vállalt részvételig megfelelhessünk hivatásunknak. Más kérdés persze, hogy mindenkor és mindenhol tudunk-e élni a lehetőségekkel? A válaszom az, hogy még nem. De ezért elsősorban magunkat, magamat, testületeinket és tisztségviselőinket kell okolnunk. A tanulság csak egy lehet; jobban, bátrabban, emberközelibben, következetesebben dolgozni. Alapvető céljaink változatlanok: segíteni társadalmunk gazdasági alapjainak erősítését, képviselni és védeni a dolgozók jogos érdekeit. A szakszervezeti mozgalom is vallja, hogy csak a megtermelt javak teremthetnek biztos anyagi és erkölcsi alapot az élet- és munkakörülmények javítására. A kormány most beterjesztett gazdaságpolitikai elképzelései előremutatóak, a valóra váltáshoz szükséges feladatokat mérlegelve viszont, érthetően nehezek. A VI. ötéves tervünk még csak körvonalaiban van meg. A legfontosabb feladatok azonban nyilvánvalóak. Javítanunk kell népgazdaságunk egyensúlyi helyzetét, a minden piacon eladható termékek arányát, a hatékonyságot, a szervezettséget, biztosítani a már elért életszínvonal megőrzését és megszilárdítását. Tapasztalataink szerint a dolgozók többsége ezeket a célokat megérti és kész jobb munkával támogatni. Megítélésünk szerint a fejlesztésre, s a fogyasztásra fordított javak aránya, a biztonságos növekedéshez a most indokolt visszafogással együtt is elviselhető helyzetet teremt a következő öt esztendőben. Gondoljuk, hogy a szigorító intézkedések, például az ipari fejlődés ütemének mérséklése és ennek következményei nem lesznek mindig szükségszerűek. De tudjuk, hogy ezzel egy későbbi, lendületes előrelépés biztos alapjait teremthetjük meg. Ehhez viszont szükséges a kölcsönös bizalom, a kemény munka. Fontos, hogy a fejlesztésre és a fogyasztásra megteremtett lehetőségeinkkel az eddigieknél sokkal ésszerűbben és megfontoltabban éljünk. A szakszervezetek a most is elhangzott követelményeket aláhúzva úgy látják, hogy erőteljesen és következetesen javítani kell a vezetést és az irányítást, a munka szervezettségét. A választások során a viták egyik sokszor megfogalmazott igénye volt, hogy a dolgozók dolgozni járnak a munkahelyükre. Tehát, az állami és a gazdasági vezetés teremtsen olyan feltételeket, hogy a szervezetlenség, anyaghiány és egyéb okok miatt ne kelljen egyszer túlórázni, máskor nyolcvanszázalékos biztosított bérért tétlenkedni. Ebben nagyobb következetességet kérünk a kormányzattól. A szakszervezeti mozgalom sajátos eszközeivel segíti a termelési, gazdálkodási feladatok megoldását: a dolgozók körében végzett, értelemre és érzelemre egyaránt ható mozgósítással, a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom, az újítómozgalom szervezésével. Természetesen elsődleges célunk lesz a jövőben is, hogy ezt a társadalmi erőt a magasabb követelmények teljesítésének szolgálatába állítsuk. Azt viszont kérjük, és elvárjuk, hogy az állami és gazdasági vezetés értékének megfelelő súllyal és felelősséggel támogassa és ismerje el ezeket a törekvéseket. A szakszervezetek a termelés, a gazdálkodás, és az elosztás minden területén határozottabban élni fognak a kezdeményezés, a javaslattétel, a bírálat jogával. Erre ösztönözzük testületeinket és tisztségviselőinket, ezt várja tőlünk szakszervezeti tagságunk. Lázár elvtárs utalt arra, hogy az ilyen közreműködés, az állami és a gazdasági vezetés számára nélkülözhetetlen segítséget jelent. Mi támogatjuk a növekvő és minőségileg is megváltozott termelési, gazdálkodási feladatok megoldását. Ugyanakkor még következetesebben figyelünk arra, hogy a dolgozó emberek biztonságos körülmények között, kedvező munkahelyi légkörben, a megérdemelt anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesülve dolgozhassanak. Kedves Elvtársak! Nagy figyelemmel hallgattam az élet- és munkakörülmények alakítására kidolgozott elképzeléseket, mindig egybevetettem a szakszervezet saját elképzeléseivel. Lényegében azonban azonosan ítéljük meg a helyzetet. Csak helyeselhetem, hogy a kormány programja ebben a tekintetben is szorosan kötődik a valós lehetőségekhez, és nem ígér többet, mint amit a közös munkánk gyümölcseként a következő öt esztendőben valóban el is érhetünk. Az életszínvonal eredményének megszilárdítása a szakszervezetek számára korántsem ideális program, elvtársak. De tudomásul kell venni annak a közmondásnak az igazát, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Ez családi és társadalmi méretekben egyaránt így van. Mi is úgy látjuk, hogy először a takarót kell hosszabbra szőni. Az élet már sokszor igazolta; népünk ebben a tekintetben is felnőtt, csak a megalapozott célokat fogadja el, és képes számot vetni a realitásokkal. Az ismer4 ORSZÁGGYŰLÉSI fiRTESlTÖ