Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

• 813 Az országgyűlés 13. ülése, 1982. március 25-én, csütörtökön 814 modern statisztika segítségével igen hasznos munkát tudnának végezni ilyen vonatkozásban. A beszámoló foglalkozik az egyes társadalmi osztályok, rétegek és csoportok művelődésének kérdéseivel. De nagyon helyesen rámutat az önművelődés, önképzés iránti igény kialakítása és készsége fejlesztésének a fontosságára. Igen helyesen hangsúlyozza a beszámoló, hogy az egész közművelődési tevékenység alapja az iskola. Az oktatási, nevelési intézmények alapvető közművelődési feladata a műveltség megalapozása és fejlesztése, a művelődés iránti igény felkeltése, az önképzés módszereinek kialakítása és az elsajátítás és befogadókészség kifejlesztése. Az iskoláknak azonban a tanítás folyamata alatt, az órákon, foglalkozásokon is feladatukká kellene tenni a közművelődés előbb említett kérdéseinek beépítését az oktatásba, s ahol lehet, a szaktárgyakba. A beszámolóból olvashatjuk azt is, hogy az önművelődés iránti igény kialakításában és készséggé fejlesztésében az általános iskolákra hárul a döntő feladat, s ez helyeselhető. Ugyanakkor a továbbfejlesztés fő feladatai című fejezet 4. pontjában említésre kerül, hogy a felsőoktatás korszerűsítésével el kell érni, hogy a fiatalok az értelmi lét szerves tartozékaként sajátítsák el a kultúra oktatásában való részvételt, hogy a közművelődési folyamatban az értelmiség közreműködése aktív és korszerű legyen. Ügy gondolom, hogy ez a megállapítás szintén központi kérdés, és ez is központi feladat, mint ahogy erre tulajdonképpen a miniszter elvtárs szóbeli kiegészítése is rámutatott. A továbbfejlesztés főbb feladatai című, egyébként zárószakasz, egyértelmű, jól megfogalmazott célkitűzéseket tartalmaz, s ezt jó lelkiismerettel egyetértve el is kell, hogy fogadjuk. Külön örömömre szolgál, hogy a feladatok első pontja a politikai kultúra, világnézeti nevelés fejlesztésével egy sorba állítja és felsorolja az állampolgári felelősség nevelésére és a szocialista erkölcs erősítésére irányuló feladatainkat. A szocialista világnézet és erkölcs kialakítása és fejlesztése az 1976. évi V. törvény feladatai között is kiemelten szerepel. Az egyén és a közösség kapcsolatának meghatározó faktora a szocialista erkölcsi világnézet. De ez az alapja a közösségben végzett munka minőségének és intenzitásának, röviden a munkaerkölcsnek és munkafegyelemnek. Az egyénnek a közösséghez való viszonya határozza meg az egyén munkamorálját. Kétségtelen, hogy a közművelődés sokrétű és összetett feladatait nehéz pontokba foglalva teljessé tenni. Az előterjesztés is csak a fő feladatokról szól, mégis legyen szabad javasolnom, hogy két fontos feladattal egészítsük ki a beszámolóban felsoroltakat. Az egyik „A testi és környezeti kultúra rendszeres gyarapításának" kérdése. Idézem, mert ez a megfogalmazás a törvényben is szerepel az Általános Közművelődési című feladatok c. fejezetben. Azt hiszem, hogy ehhez különösebb hozzáfűzni való nincs, hacsak az nem, hogy a beszámolónak ezzel a kérdéssel is kellett volna bővebben foglalkoznia. Ne feledjük, hogy a régi, jól ismert latin mondásnak igaza van: mens sana in corpore sano — ép testben ép lélek. A másik fontos feladat, aminek megfogalmazását hiányolom és beiktatását kérem, már szintén megfogalmazásra került 1958-ban az MSZMP Művelődési Politikájának Irányelveiben a következőképpen: „A kultúra eszközeivel segíteni kell a szellemi és a fizikai munka, valamint a város és a falu közötti lényeges különbség csökkentését, végső fokon megszüntetését." Eddig az idézet. Azt hiszem, hogy ez a tömör megfogalmazás nem kíván bővebb magyarázatot, és akár ebben a formájában is kiegészítheti a továbbfejlesztés fő feladatai című fejezetet. . Tisztelt Országgyűlés! Hajdú-Bihar megyei és debreceni közművelődési munkánknak, közművelődési helyzetének ismertetése nem lenne szükséges, és nem lenne arra szükség, hogy részletesebben szóljak erről, mert valószínűleg az ország minden megyéje és városa hasonló eredményekről és nehézségekről tudna beszámolni. Hogy mégis megemlítem megyénk helyzetét, ezt azért teszem, hogy emlékezetbe idézzem a Népszabadság két héttel ezelőtt, március 12-én megjelent cikkét, amelynek címe: ,,A Hajdú-Bihar megyei példa." Ennek a cikknek az első mondatát legyen szabad idéznem: „Az Országos Közművelődési Tanács elnöksége sok szempontból példamutatónak, az országos átlagnál lényegesen jobbnak ítélte meg Hajdú-Bihar megyében a közművelődésben érdekelt szervek együttműködését. Olyannak, amely érdemes a közzétételre is." Eddig az idézet. A cikk kiemeli, hogy egyrészt csendes, apró munkával, számokkal és százalékokkal azonnal nem mérhető, ám lassan, de biztosan új pozitív folyamatokat érlelő látványosságoktól mentes munkastílust és tevékenységet igyekeztünk követni. Mindezek mellett nem hiányoztak megyénkben a sok dolgozót megmozgató, úgynevezett tömegakciók sem. Például említi a cikk a Korunk valósága című akciót. Ezen, az üzemek, vállalatok szocialista brigádjainak részére szervezett rendezvénysorozaton 1661 kollektíva 22 ezer fővel vett részt. Említi még a mezőgazdaság szocialista kultúrája című mozgalmat, irodalmi napokat, nemzetközi kórusversenyt, a Hortobágytól a Sárrétig című helytörténeti akciót — ez utóbbinál 34 kisközség lakossága részvételével stb. Elemezve a munkastílust, koordinálási, szervezési tevékenységünket, megállapítja a cikk: a Hajdú-Bihar megyeiek fő törekvése, hogy a gazdasági és társadalmi élet minden egyes, kisebb és nagyobb láncszemében fontos szerephez jusson a művelődés ügye. Kiemeli még a cikk a megyei művelődési központ élesztő, mozgósító szerepét a közművelődési feladatok megoldásában, követendő példát szolgáltatva a közművelődési együttműködésre. Amikor megköszönjük ezt az elismerést és munkánkról szóló ismertetést, legyen szabad ehhez hozzáfűzni a következőket: országos rendezvényeink, az első és a második országos közművelődési konferencia, a művelődési központban rendszeresen megrendezésre kerülő, országosan is közkedvelt közművelődési „Párbeszédek" me-