Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

)82. március 25-én, csütörtökön 816 815 Az országgyűlés 13. ülése, 19 gyénk határain is túl nyúlnak. S ha már az írásos anyag is említi a közművelődési szakemberképzést és kutatást, utalok arra, hogy a Kossuth Lajos Tudományegyetem a legelsők között indította meg a képzést és kutatást ezen a fontos területen. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen jött létre az első és mindmáig egyetlen egyetemi tanszéke a közművelődésnek hazánkban: a felnőttnevelési és közművelődési tanszék. A vidéki akadémiai bizottságok közül a debreceni karolta fel elsőként és támogatja a művelődéskutatásokat. Ugyancsak a debreceni akadémiai bizottság tavaly igen színvonalas vitaülést rendezett a „humán és természettudományos kultúra egysége" címen. A megye közművelődési vezetőinek elméleti igényességgel végzett gyakorlati tevékenységét ismerte el az a két Államidíj, amelyet a megyei könyvtár és művelődési központ igazgatója kapott. A megye és a város problémái közül még két megoldásra váró kérdést legyen szabad megemlítenem. Ismeretes, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága 1981. december 8-i határozata átfogóan és mélyrehatóan elemezte a könyvkiadás és könyvterjesztés helyzetét. Állást foglalt a kulturális decentralizáció elvének következetesebb végrehajtása, alkalmazása, a regionális szervezeti központok további erősítése mellett és felveti a vidéki könyvkiadók létrehozásának lehetőségét. Ma már elmondhatjuk, hogy a szocialista fejlődés eredményeként néhány vidéki nagyváros, valóban regionális szellemi központtá vált. Olyan alkotóműhelyek jöttek létre, amelyek országos jelentőségűek, meghatározó szerepet játszanak a magyar tudományos, kulturális és művészeti életben. A decentralizáció szükségszerű és szembetűnő eredményeket felmutató folyamata szinte minden kulturális ágazatban megvalósulóban van, kivéve a könyvkiadást, a könyvkiadói szervezetet. A kulturális életnek ez az egyetlen területe, amely még ma is őrzi a centralizáció egyoldalú és egészen végletes, extrém változatát. Mind a 19 könyvkiadó a fővárosban, Budapesten van. Ez a mostani állapot az ötvenes-hatvanas évekhez képest is visszafejlődést jelent, akkoriban ugyaniSj Debrecenben, Pécsett és Szegeden működött kiadó. Hivatkozással a Politikai Bizottság előbb említett határozatára, e helyről is megismétlem javaslatunkat, amely szerint előterjesztésünkben részletezett indokok alapján kérjük a Művelődési Minisztériumot, hogy a könyvkiadás szerkezetének felülvizsgálata és áttekintése során hozzon létre Debrecenben könyvkiadó vállalatot. A megvalósítás részleteinek kimunkálása nyilván további elemzéseket és tárgyalásokat igényel. Kérjük azonban, hogy a kiadó országos hatáskörű legyen. Legyen szabad még ehhez nyomatékul megjegyezni azt, hogy Debrecenben 1561-ben létesült könyvkiadás, könyvnyomtatás — Huszár Gál teremtette meg —, azóta folyamatosan van nálunk nyomda és most Debrecenben működik az ország legnagyobb, legmodernebb nyomdája, az Alföldi Nyomda. A könyvkiadás, a könyvterjesztés könyvellátás problémájával kapcsolatban felvetnék egy igen fontos, általános kérdést is. Az elmúlt években sokszor hallhattunk az Olvasó Népért mozgalomról. Elfogadott alapigazságként hangoztattuk: az olvasás, a könyv ma is a műveltség legfontosabb, semmivel sem helyettesíthető alapja. Tapasztalataim azonban azt bizonyítják, hogy nem vagyunk elég konzekvensek e cél gyakorlati megvalósításában. Különösen aggodalomra ad okot ebből a szempontból sok közművelődési, de főként az iskolai és gyermekkönyvtárak helyzete. Pedig tudjuk, hogy olvasóvá nevelni, olvasásra szoktatni elsősorban a gyermekkorban lehet. Talán idetartozónak mondhatjuk a könyvkiadás decentralizálása mellett, a tévéhálózat fejlesztését, decentralizálását is. A megyének, a városnak, sőt mondhatjuk azt is, hogy a régiónak másik és régóta aktuális kérése és igénye ez, amit a közművelődés szempontjából fontosnak tartunk. Debrecenben már két évtizede vár megvalósításra az egész Kelet-Magyarországot szolgáló tévéstúdió létesítése. Ennek indokoltságáról azt hiszem, nem kell beszélnem. Arról azonban szólni szeretnék, hogy ilyen nagyságrendű országos érdekű fejlesztések anyagi feltételeit országos szervek szintjén kellene biztosítani, és nem a helyi szervektől várni ennek megteremtését. Tisztelt Országgyűlés! Legyen szabad befejezésül nekem is hivatkozni múltunk régi haladó szellemű nagyjairól úgy, mint ahogyan ezt Pozsgay elvtárs is tette; azokról a haladó nagyjainkról, akik népünk közműveltségi állapotát, kulturáltságát továbbfejlesztésünk szempontjából sorskérdésnek tekintették, s nemzeti kultúránk megteremtéséért harcoltak. Bessenyei, Kölcsey, Kossuth, a két Eötvös és mások örökségét kell tehát szem előtt tartanunk, haladó gondolataikat magunkévá tennünk, és továbbfejlesztenünk. Én is Kölcsey 1837-ben megjelent Parainesiséből vett idézettel szerettem volna befejezni a hozzászólást, de ezt szerencsére elmondotta Pozsgay elvtárs. így, legyen szabad egy másik idézetet felolvasnom Eötvös Lorándtól — Pozsgay elvtárs nagy elődjétől. Eötvös Loránd világhírű fizikusunk 1894ben a vallás- és közoktatásügyi miniszteri szék elfoglalásakor a következőket mondotta: „Nekünk, uraim, azon kell fáradoznunk, hogy a közművelődés tere virágoskert legyen. S hogy e célt elérjük, arra szükséges először az, hogy a kertben rendet teremtsünk, hogy minden növénynek megadjuk a maga helyét, de szükséges azután az is, hogy minden növénynek megadjuk a maga táplálékát, azt a talajt, azt a levegőt, amely mellett igazán fejlődhetik." Ezek a szavak pedig — azt hiszem —, szintén ma is aktuálisak és hozzánk is szólnak. Ezzel — kedves elvtársak — befejezem hozzászólásomat, megköszönöm a figyelmüket, magam részéről elfogadom a beszámolót, az írásos anyagot és a szóbeli kiegészítést, és elfogadásra javaslom. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Szurgyi Istvánné képviselőtársunk felszólalása következik.