Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

811 Az országgyűlés 13. ülése, 19 vészekkel. A délszláv központ Pécsett, a német Szekszárdon lenne. Baranyában máshol — így Mohácson is — a város szívügye a délszláv kultúra művelése. Végezetül megyénk és városunk nevében szeretnék köszönetet mondani a művelődési kormányzatnak azért, hogy megértette, és a lehetőségek szerint támogatta törekvéseinket céljaink elérésében. Tudjuk azt, hogy támogatást akkor kaphatunk, ha magunk is teszünk erőfeszítéseket. Ezt a jövőben is ígérjük. A továbbiakban is kérjük és várjuk a segítséget. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK : Dr. Bognár Rezső képviselőtársunk felszólalása következik. DR. BOGNÁR REZSŐ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy mindannyian igen nagy érdeklődéssel olvastuk a Művelődési Minisztérium írásos beszámolóját a közművelődésről szóló törvény végrehajtásáról, és hallgattuk Pozsgay Imre miniszter elvtársat, a beszámoló szóbeli kiegészítését. Nem kell hangsúlyoznom, hogy mi, képviselők, felelősségteljes, közvetlen és közvetett résztvevői vagyunk a közművelődési törvény végrehajtásának, kulturális forradalmunk eredményes megvalósulásának. Nekünk személy szerint is permanens módon kell fejlesztenünk ismereteinket, műveltségünket, hogy választóink előtt állva megfelelő módon tudjuk tájékoztatni őket, és korszerű társadalom- és természettudományos ismereteinket megosszuk velük. Különösen fontos ez számunkra, a pedagógusok és a tudományos dolgozók számára. Az utóbbi években széles körben és élesen kibontakoztak már országunk, nemzetünk jövőjének, továbbfejlődésének létkérdései, amelyeknek széles körű, mélyreható megvitatása és megértése a dolgozó rétegek kulturáltságát, műveltségét és hozzáértését igényelte és igényli továbbra is. A béke megvédése, gazdaságunk egyensúlya, a világgazdasági alkalmazkodási és innovációs készség, a szocialista demokrácia fejlesztése, a munkaerkölcs kérdése, az állam- és közigazgatásunk decentralizálása, a bürokrácia leépítése, a környezetvédelem, a népesedési helyzetünk stb., stb. jelentik a magyar társadalom, a nép és nemzet életének, országunk továbbfejlődésének sorskérdéseit. A felsorolt nagy jelentőségű kérdésekhez és feladatokhoz méltán kapcsolódik szocialista kultúránk és közművelődésünk helyzetének és fejlesztésének, fejlesztési kérdéseinek a parlament előtt való megtárgyalása és megvitatása. Szocialista társadalmunk számára nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődés nélkülözhetetlen eleme a kultúra, a szocialista forradalom további kibontakozása, a művelődés hatókörének, a műveltségnek a kiszélesítése, ahogyan ezt közművelődési törvényünk céljaként megfogalmaztuk. A tudományos és technikai forradalom kora lényegesen megnöveli a művelődési követelményeket, de a lehetőségeket is. Tudjuk, hogy jelenlegi helyzetünkben körülményeink nehezeb?2. március 25-én, csütörtökön 812 bé váltak. A gazdasági és társadalmi élet területén előtérbe kell kerülnie a minőségnek, az intenzív fejlesztésnek, ami hosszabb távon a műveltségi szint fokozatos emelését igényli, és ez a közművelődési munkában is intenzív és minőségi munkát, új módszereket jelent, sőt követel. A miniszteri előterjesztés igen kitűnő és részletes, reális áttekintést ad művelődési mozgalmakról, intézményekről, közművelődés és közoktatás kapcsolatáról. Igen hasznosak az összehasonlító statisztikai adatok a művelődési lehetőségekről, igénybe vételük alakulásáról az 1975—1980 közötti években. A beszámoló összefoglalása megállapítja, hogy a törvényben meghatározott feladatok végrehajtása az elmúlt években több területen eredményesen megkezdődött, kedvezően változott a szemlélet, az állami és társadalmi szervek, szervezetek, valamint munkahelyek egyre inkább tudatosan törődnek, s megfelelően foglalkoznak a közművelődési kérdésekkel. Hangsúlyozza a beszámoló egyes közművelődési szervek és intézmények munkájának összehangolását, ami már részben szervezeti úton meg is történt, de ez az együttműködés elsősorban tartalmi vonatkozásban kell, hogy megvalósuljon. A beszámoló összefoglalása azt is megállapítja, hogy „az elért eredmények ellenére megállapítható, hogy a közművelődési törvény végrehajtása az út elején tart; az igényekhez és követelményekhez, nem egyszer a lehetőségekhez képest viszonylag szerények az elért eredmények.". Kérdezem azonban, hogy az eddigi, több éves tevékenységünknek a törvény végrehajtása céljából végzett munkánknak eredményessége, az állami és társadalmi szervek munkája hatékonyságának felmérése és értékelése elég mélyrehatóan történt-e. A beszámoló elemző része ugyanis véleményem szerint, nem minden részterületen kiegyensúlyozottan és kiegyenlítetten támasztja alá konkrétan a levont következtetéseket és megállapításokat. De az a helyzet, hogy sok esetben hajlandók vagyunk arra, hogy szorosan összetartozó fogalmak, kategóriák, sőt feladatok, kérdések közül is csak egyiket-másikat elemezzük mélyrehatóan, és nem foglalkozunk a szorosan összetartozó többi kérdéssel vagy kérdésekkel. Néhány példát legyen szabad mondani. Majdnem 40 éve dolgozom, mint pedagógus, megértem igen sok tantervreformot, igen sokat foglalkoztunk az oktatás kérdésével, de nem foglalkoztunk eleget és megfelelő módon az oktatástól elválaszthatatlan kérdéssel, a tanulás kérdésével, a megértés, elsajátítás kérdésével. Foglalkozunk például a könyvkiadás, könyvterjesztés kérdéseivel, de nem foglalkozunk kellő mélységgel az olvasás, olvasottság, olvasás eredményessége kérdésével. Ugyanígy említhetem az állandóan és igen helyesen napirenden tartott nevelés kérdését, és vizsgáljuk-e behatóan a fiatalság befogadó-, nevelési tevékenységünket elfogadó és magukévá tevő készségét, végeredményben nevelőmunkánk eredményességét ? Elismerem, hogy a hatékonyság és eredméI nyesség vizsgálata és elemzése igen nagy nehézségekbe ütközik. Ügy vélem azonban, hogy a nagy létszámú szervezetek — KISZ, szakszervezet stb. —, széles körű közvélemény-kutatás, s a