Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-2

71 Az Országgyűlés 2. ülése, 1980. szeptember 25-én, csütörtökön 72 rel, máskor gyengébben, de mindig elkötelezetten szolgálták a közösség ügyét. Hadd mondom el, hogy a tanácsi szervek nemcsak tartoznak, de készek is a kormányzati politika végrehajtásán továbbra is tevékenyen munkálkodni, s a kormány előrevivő törekvéseit saját házuk táján is érvényesíteni. A kormány programját elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Bíró Imre képviselőtársunk felszólalása következik. BÍRÓ IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim ! Megszoktuk, hogy a kormánybeszámolóhoz a gazdasági ügyek szakemberei szólnak hozzá. Mint szakértők tájékoztatnak, elősegítik* véleményünk megalkotását, s az egyházi ember nem kelhet velük versenyre. Mégis szót kér, hogy hangot adjon a közvéleménynek, melynek hivatásánál fogva, egyik alakítója. A kormánybeszámoló rólunk szól. Eletünk egy szakaszát öleli föl. Kötelességeinket tárja fel és számot ad azok teljesítéséről. Ezért nem hagy hidegen a számok sokasága, mert ezekben a mi hétköznapjaink tükröződnek. A kormánybeszámolót nem úgy hallgattuk, mint a kívülálló idegen, aki ítélkezik fölötte, megbírálja, elfogadja vagy elveti. Nagyon is életünkbe vágó kérdésekről van itt szó. Kis túlzással elmondhatnánk mi magunk is az itt elhangzottakat. Gyári munkás, tisztviselő, tudományos kutató, szántóföldjeink munkása, vagy éppen diák, mindannyiunk személyes ügyéről van itt szó. Bár felelősséggel ruháztuk fel a kormányt, ez nem azt jelenti, hogy mi magunk mentesülünk a felelősségtől. Gsak à mozgásban levő hajó kormányozható, ha dolgoznak a gépek, minden lus csavar a helyén van, és megbízhatóan ellátja a feladatát. Nekünk, magunknak kell tennünk dolgunkat, mert helyettünk nem teszi azt senki. A kormánybeszámolót nem tekintjük alibinek, vagy kibúvónak, mely mögött meghúzódhatunk tétlenül. Felelősek vagyunk és érintettek az egész magyar életért, ki-ki olyan mértékben, ahogyan ezt a munkája megszabja. Egyetlen ember sem felesleges. Senki sem nélkülözhető. Már a családi tűzhely is ezt mutatja, ahol mindenki melegedni szeretne, és ezt mindenki táplálja. A mi munkánk közvagyon. Senki sem húzódik félre, ha a részesedésről van szó. A gyarapításban is meg kell találjuk a tőlünk joggal várt részt. Alig lehet nagyszerűbbet elképzelni, mint azt a családot, ahol az édesapa és édesanya munkája, életük jó példája alakítja a felnövekvő nemzedéket. Közösségi gondolkodásmódot tanulnak itt. ahol mindenki megtalálja á maga részét a munkában. Senki nem akar a másik terhére lenni, Egy-egy gondterhelt arc vagy pillantás figyelmeztet. Miattunk ne legyen nehezebb a mások élete, hanem tegyük meg feladatunkat. Népünk nagy családjában is élnek ezek' az érzések, a másókért vállalt felelősség érzése. Most szükségünk van arra, hogy megerősítsük és felébreszszük ezeket a talán szunnyadó érzéseket. Legyen minden munkás szolidáris a másikkal. Ogyis, hogy megbecsüli és elősegíti annak munkáját. Ne tegyük tönkre, hanem védjük és gyarapítsuk, amit a másik megcsinált. Legyen szó akár egy elgörbült szögről, amit kiegyenesíthetünk, akár valamely szállítmányról, melyet úgy visz a gépkocsivezető rendeltetési helyére, hogy útközben ne sérüljön. Nem a rohanásé az előny, megfontoltan, ésszerűen, a célt mindig szem előtt tartva kell haladni. Igaz bölcsesség ez, magunk és mások, értékeink megbecsülése rejlik ebben. Tisztelt Országgyűlés! Ilyen építő gondolatoknak a jegyében, a közteherviselés és a közös felelősségvállalás gondolataival ünnepeltük most 30. évfordulóját annak a korszakalkotó eseménynek, hogy a katolikus egyház és a Magyar Népköztársaság képviselői megállapodást kötöttek. Az életről döntöttek, amikor az együttélést választották. Az eltelt emberöltő együttmünkálkodássá, együttműködéssé vált, közös javaink, az egész ország építésében. Ezért mondta a Püspöki Kar nyilatkozata: „az egyház és az állam viszonyát a magyar haza javáért küzdők közösségének kölcsönös megértése és felelőssége fejezi ki. El kell ismernünk, hogy az ebben való találkozás nagy művének kialakításában a magyar kormány messzemenő jóakarása mindig biztosíték volt ahhoz, hogy az egyház a maga útját járva, segíteni tudjon az új társadalom fölépítésében és megerősödésében. Ma már tisztultabb légkörben ismét fel akarjuk mérni a teendőket, és egymással kezet fogva igazi szövetségi politikában, testvéri együttműködésben kívánjuk építenni új, boldogabb jövőnket." A szándék eredményességét szolgálja a Katolikus Papi Békemozgalom alapozó munkája. Az Országos Béketanácsnak ez a 30 éves bizottsága, egész országunkat átfogó tevékenysége ma is eleven. Hatékonyan szolgálja a tevékeny pár^ beszédet különféle felfogású emberek összebékítésében és a közös, nagy célokért való együttműködésben. Lehet-e nagyobb célt magunk elé tűzni, mint az élet védelmét, a fejlődés biztosítását jelentő békét. Megtisztelő számunkra, hogy ezt szolgálhatjuk. Tisztelt Országgyűlés! À kormánybeszámoló személyes dolgainkról, életünk eseményeiről tárt elénk tükröt, és azt mutatja, ilyenek vagyunk mi. De azt is elénk vetíti, hogy mivé lehetünk. Vállaljuk jövőnket, az együttműködést úgy, ahogy azt egész népünk várja tőlünk: szorgalmasan és felelősségtudattal. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Időbeosztásunkkal kedvezőbben állunk, mint terveztük. Megkérdezem Herczeg Károly képviselőtársunkat, kész-e arra, hogy most mondja el felszólalását? HERCZEG KÁROLY: Igen, kész vagyok. (Derültség.) ELNÖK: Herczeg Károly képviselőtársunké a szó. HERCZEG KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! A kormány munkaprogramjának megvita-