Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

Az országgyűlés 13. ülése, 1982. március 25-én, csütörtökön 794 Megállapítom, hogy az Országgyűlés a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által beterjesztett határozati javaslatot a jogalkotás továbbfejlesztésére elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Húsz perc szünetet tartunk. (Taps.) (Szünet: 12.26—12.45. Elnök: PÉTER JÁNOS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Napirend szerint, következik a művelődési miniszter beszámolója a közművelődésről szóló 1976. évi V. törvény végrehajtásáról. Pozsgay Imre művelődési miniszter elvtársat illeti a szó. DR. POZSGAY IMRE: Tisztelt Országgyűlés! A közművelődési törvény megalkotásakor, az Országgyűlés 1976-os őszi ülésszakán bizakodó hangulat volt a házban. Ügy érezte itt mindenki, hogy nem egyszerű törvényhozói aktusról van szó, hanem újabb nagy lépést tettünk népünk felemelkedésének útján. Néhányan Európát emlegettünk, mondván, hogy ismét sikerült egy lényeges ügyben megelőzni ezt a sokat próbált kontinenst. Most, amikor e testülettel szembeni kötelességünknek eleget téve, a kormány nevében beszámolok az 1976. évi V. törvény végrehajtásáról, felvetődhet a kérdés, nem csalatkozott-e az Országgyűlés és a magyar közvélemény akkori szép várakozásában? Több mint öt év telt el azóta, olyan öt év, amely sok mindent helyezett más megvilágításba. Megváltozott a nemzetközi légkör, a gazdasági helyzet, az ország közvetlen fejlődési perspektívája. Sokan azt a következtetést vonják le ebből, hogy a közművelődési törvény is elavult, eljárt felette az idő. A népművelők között pedig szájról szájra jár egy történet, amelyben munkájukat a japán őserdei harcos híres esetéhez hasonlítják. Ez a katona még évekkel a háború befejezése után is harckészültségben élt, mert elfelejtették a fegyverletételről értesíteni. Vajon nem jártak-e így a népművelők is a közművelődési törvénnyel? Vajon nem vesztette-e el a törvény aktualitását az új körülmények között? A felelet egyértelműen: nem. A törvény továbbra is időszerű. Meghozatalakor sem úgy gondoltuk, hogy pár évre szól csak, hanem egy hosszabb időszak számára szántuk iránymutatásul. Ügy is mondhatjuk, hogy egy történelmi szakasz számára, amelynek lényege a szocialista társadalmi rend felépítése. Azon a felismerésen alapult a törvény kidolgozása és elfogadása, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés előrehaladtával mind nagyobb szerepet kap a kultúra. Két szempontból, két oldalról is. Egyrészt azért, mert a növekvő életszínvonal nemcsak lehetővé, de egyenesen szükségessé teszi annak biztosítását, hogy az emberek milliói szabad idejüket is a ma elérhető, legmagasabb szinten tölthessék el, harmonikus és teljes életet éljenek. Másrészt, mert a további haladás, a gazdasági haladás is csak akkor lehetséges, ha a kultúra színvonala is emelkedik. A gazdasági fejlődés központi kérdésévé a minőség megvalósítása válik a mennyiséggel szemben, a minőség fejlesztése azonban minden szinten megköveteli a kultúra fejlesztését. Ilyen egyszerű dolog ez. Ezen a távolabbi célon nem változtat az sem, ha ideig-óráig lassú a gazdasági növekedés és nem emelkedik az életszínvonal. Éppen ezért kimondhatjuk, hogy azok az okok, amelyek a közművelődési törvény meghozatalát szükségessé tették, ma ugyanúgy fennállnak, mint öt évvel ezelőtt, sőt bizonyos vonatkozásban még erőteljesebben érvényesülnek. Különösen abban a vonatkozásban, hogy a jelen nehéz gondjainak megoldása közben sem feledkezhetünk el a jövőről, hanem meg kell tennünk azokat az intézkedéseket, amelyek egy jövendő fejlődés számára teremtenek alapokat. A közművelődési törvény tehát nem valamiféle elvont széplelkűségből született, nem egy olyan ábrándos elképzelésből, amely a valóság helyett annak égi mására figyel. A közművelődés elsőrendű nemzeti ügy, ilyenképpen kell vele most is foglalkoznunk. Hazánk szocialista fejlődése elképzelhetetlen nélküle. Most azonban nem a törvény újraértelmezése a feladatunk, hanem számvetés a megvalósításról. Mit értünk el a törvény megszavazása óta eltelt öt esztendőben? A jelentés, amely minden képviselő kezében ott van, mindezt részleteiben is tartalmazza. A kormány nevében elküldött beszámoló jelentés tartalmazza az 1974-es közművelődési párthatározat és az 1976-os V. törvény végrehajtásának tapasztalatait. Számot ad a szemléletváltozásról, kommunisták és pártonkívüliek ezreinek mély meggyőződésén alapuló közművelődési aktivitásáról. Felmutatja a népművelők, pedagógusok, a kulturális munkások néha nagyon nehéz körülmények között végzett munkájának eredményeit. Szól a pártszervezetek, társadalmi szervezetek és mozgalmak, a vállalatok és szövetkezetek, a fegyveres erők és testületek fejlődő, sikereket hozó kulturális tevékenységéről. Nem hallgatja el ugyanakkor az e területen keletkezett újabb feszültségeket, ellentmondásokat és mulasztásokat sem. Jelentésünket hitelesíti az a tény, hogy tükröződik benne a népművelők és pedagógusok, gazdasági szakemberek és tudósok, politikai munkások és állami tisztviselők véleménye. Megtárgyalta a Minisztertanács mellett működő Országos Közművelődési Tanács és az Országgyűlés Kulturális Bizottsága. Megvitatták a megyei képviselőcsoportok is. Ilyen előzmények után mondhatjuk — áttekintve a többletet és a hiányt — a dolog egészét illetően nyugodtan állhatunk az Országgyűlés és az ország színe elé. öt év nem nagyon hosszú idő egy nép kulturális életének történetében, hiszen a művelődés ennél hosszabb távon tudja csak kifejteni igazi hatását. De már ez alatt az idő alatt is érezhető változást sikerült elérni, amit elsősorban a minőség fejlődésében és a széles körű szemléletváltozásban lehet megjelölni. Ugyanis a lakosság mind szélesebb rétegei ismerik fel a kultúra jelentőségét. A minőség fejlődését jelenti például, hogy a művelődni akarók a legtöbb műfajban többet, jobbat, gazdagabbat, nagyobb választékot kap-