Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

785 Az országgyűlés 13. ülése, 1982. március 25-én, csütörtökön 786 hogy „arccal a jogalkalmazás, a jogszabályok végrehajtása felé". A beszámoló a központi jogalkotás munkáját elemzi. Hiányolom, hogy nem foglalkozott a jogalkalmazás helyzetével, a tanácsi rendeletalkotási tevékenységgel bővebben. A jogalkotás és az érvényben levő jogszabályok gyakorlati alkalmazása dialektikus egységben fogható fel, és kölcsönhatásuk nélkülözhetetlen. Engedjék meg, hogy néhány példát említsek azokról a jogszabályokról, jogterületekről, ahol a tanácsi jogalmazók véleménye szerint a bonyolultság, esetenként már-már az áttekinthetetlenség a jellemző. Nekünk, jogalkalmazóknak sok problémát okoz az alacsonyabb szintű jogszabályok rendezetlensége. Helyenként több keretjogszabályra lenne szükség, hogy a jogalkalmazó megyei vagy helyi szervek a terület sajátos helyzetének megfelelően, közvetlen élettapasztalataiknak figyelembe vételével kitöltsék. Másutt viszont egyértelmű, s keményebb jogszabály-intézkedésre van szükség, amiről szintén még szólni fogok. Tudjuk, hogy a jog csak akkor lehet megfelelő eszköze a társadalom irányításának, igazgatásának, ha ott és olyan mértékben élnek vele, ahol és amennyiben erre valóban szükség van. A mi jogi szabályozásunk sok területen bonyolulttá vált. Alacsonyabb szintű joganyag tartalma esetenként nincs összhangban a magasabb szintű jogszabályokkal. Ez nagyon nehezíti a jogalkalmazók munkáját. Egyik forrása a bürokratikus, nehézkes ügyintézésnek, s a lakosság alaptalan bosszantásának. Mi, az alsó szinten, a végeken dolgozók az utóbbi években a veszélyt elsősorban a jog szerepének túlbecsülésében látjuk. Ezért nemcsak lent, hanem központi szerveknél is hatékonyabban kell folytatni a munka korszerűsítését és egyszerűsítését. Nem feltétlenül szükséges, hogy az élet minden jelenségét szabályokba gyömöszöljük. Ugyanis sokan azt hiszik, hogy csak akkor mehetnek jól a dolgok, ha tilalomfák ezreit állítjuk fel. Szerény véleményem szerint is, a jogi szabályozás mellett ki kell bontakoztatni az erkölcsi-politikai normákat, a gazdasági vezetési, szervezési, ellenőrzési eszközöket és módszereket. Feszültségeket okozó jogszabályokból is néhányat említek, a teljesség igénye nélkül. Szerintem is szükséges volt a munkabér- vagy növekményadó bevezetésére. Ma az élet azt követeli, hogy differenciáltan alkalmazzuk. A jogszabályt összhangba kell hozni pártunk azon célkitűzésével, hogy a dolgozók munkabérének, jövedelmének emelkedése a termelés hatékonyságától függ. Közismert, hogy ahol növekszik a termelés, csökken az önköltség, a minőségi munka szolgálja a gazdaságpolitikai célkitűzéseket, ott szabad és kell a hatékonyságot felismerni. Sajnos, ma azokat is sújtjuk a vonatkozó jogi szabályozással, ahol a hatékonyság kézzelfogható. Véleményem szerint e helyeken a 2—3 százalékos üzemi bérfejlesztéssel egy időben a hatékonyság növekedésének arányában legalább az árszínvonal emelkedését fedező néhány százalékos bérfejlesztésre lehetőséget kellene biztosítani a több százezer forint vagy több milliós növekményadó fizetése nélkül, mely a gazdaságok fejlesztését ma fékezi. Megyei képviselőcsoport-ülésünkön megállapítást nyert, hogy az igazságügyi és bűnüldöző szervek jól együttműködnek, s az új jogi szabályozások a gyakorlatban érvényesülnek. Foglalkoztunk a megelőzés gondjaival is. A megelőzés érdekében sokat tehetnek a bűnüldöző és igazságügyi szervek. A bűnözés társadalmi probléma, esett róla szó. Az ellene való fellépés nem nélkülözheti a társadalom összefogását. Ez az összefogás ne csak az elkövetett bűncselekmények kapcsán alakuljon ki, hanem már akkor, amikor a társadalom egy csoportjának, vagy egyes személyeknek a morális felfogásában, életszemléletében olyan jelenségek észlelhetők, melyek tőlünk, szocialista rendszerünktől idegenek. Nagy érdeklődéssel várjuk a megelőzésre vonatkozó irányelveket, de egyidejűleg néhány területen a jogi szabályozás módosítására, s a kilátásba helyezett szankciók következtetesebb alkalmazására is szükség van. Megelőző tevékenységünk gyengeségét mutatja, hogy sokan vannak zavarosban halászok, harácsolok, erkölcsi, politikai, de jogi normáinkat figyelmen kívül hagyok, s önhibájukból munkakerülők. A velük szemben eddig alkalmazott jogszabályok nem találkoznak társadalmunk igazságérzetével. Minden községben van néhány munkakerülő. A városokban ezek száma a százat is eléri, akik nem dolgoznak, csavargásból élnek, nem gondoskodnak gyermekeik eltartásáról, neveléséről. Ha kezdeményezzük a család érdekében a felelősségre vonást, akkor különböző alibivel kihúzzák magukat, hamis igazolások figyelembevételével a bíróságok felmentik a felelősségre vonás alól. Ezek gyermekei állami gondozásba kerülnek, száz és száz esetben gyámügyi eljárást kell lefolytatni. Mindez társadalmunknak nagy terhet jelent. Pedig megvannak, élnek a felelős személyek. Ezekkel közel azonosítom azt a néhány száz vagy ezer fiatalt, akik városokban a szülők és a nagyszülők pénzéből, munka nélkül élnek, jócskán megsértve a szocialista társadalom erkölcsi és jogi normáit. A megelőzés és a fent körülírt személyeknek a szakadék széléről való visszahozása érdekében szükségesnek tartom növelni a jogi felvilágosító munkát, fokozni a család, a munkahely felelősségét, egész társadalmunk odafigyelését, tevékeny részvételét a megelőzésben. Ezzel párhuzamosan viszont eleget kell tenni sürgősen társadalmunk igazságérzetének a jogi eszközök szigorításával. Ne tűrjük tovább a munkanélküli, csavargó, garázda életmódot folytató személyek tevékenységét! Hazánkban minden munkáskézre szükség van. Ha ők nem tisztelik erkölcsi, jogi normáinkat, alkotmányunk régi jelszavát („Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga"), akkor mi nem vállalkozhatunk arra, hogy olyan heréket tartsunk, akik zavarják a család, a környezet és a társadalom nyugalmát. A családjogi és gyámügyi jogszabályok tekintetében is egyértelmű szabályozásra van szükség. Gyámügyi segélyt olyan családok kaphassanak, ahol a gyermekek a szülők önhibáján kívül kerülnek veszélyes körülmények közé. Ez a segély csakis a gyermekek ellátására nyerjen fel-