Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

)82. március 25-én, csütörtökön 782 781 Az országgyűlés 13. ülése, 19 csonyabb fórum hatáskörébe tartozó ügyekben. Például a termelőszövetkezet első számú vezetőit a közgyűlés választja, de nincs lehetősége fizetésének meghatározására, és azért külön küldöttgyűlést kell összehívni. Az 1982. évi kodifikációs program tartalmazza a szövetkezetekre vonatkozó jogszabályok módosítását. A szövetkezeti mozgalom lényege, hogy magában hordozza az önszabályozás iránti igényt. A szövetkezeti önszabályozás nagy lehetőség, de még nagyobb felelősséget is jelent. Sokszor ez a lehetőség válik riasztóvá, mégis ismerve a belső normaalkotás problematikáját, bátran mondhatom, hogy ezen a téren nagyobb szabadságot lehetne már most is biztosítani a termelőszövetkezeteknek. A keretjellegű jogi szabályozás mellett jó lenne, ha nagyobb teret kapna a szövetkezeti önszabályozás. A termelőszövetkezeti önszabályozás mellett szólhat az is, hogy az üzemi igényeknek jobban megfelelő, az önismeretet jobban számba vevő normaalkotás alakulhat ki, amelynek többek között az is előnye, hogy a jogalkotással foglalkozó szerveknél, szakminisztériumoknál sem személyi, sem tárgyi kapacitást nem kötne le. A rendeleteket előkészítő munka javítására kétségtelenül történtek intézkedések. Gondolok itt ugyancsak a termelőszövetkezeti törvény legutóbbi módosítását megelőző társadalmi vitára, amikor is a törvény szövegének tervezetét közreadták, s ezt meg lehetett vitatni. A dolognak mindössze annyi a szépséghibája, hogy jó pár előremutató módosítási javaslat a véglegesített jogszabályi szövegből kimaradt annak ellenére, hogy a vitában részt vevők többsége egyetértett, és igényelte az említett részek módosítását. Tulajdonképpen mind a mai napig megválaszolatlanul maradt a kérdés, hogy milyen indokkal maradtak ki a tervezetből a javasolt módosítások. De véleményem szerint, a társadalmi vitának csak akkor van értelme, ha a vita során elhangzott, és több oldalúan megerősített javaslatok a jogszabályba bekerülnek, vagy elutasításuk esetén visszajelzés történik az okokra. Javaslom én is, és egyetértek azzal, ami a beszámolóban is elhangzott, hogy a jövőben a jogalkotók tovább bővítsék azt a jogszabályi kört, amelyet a hatályba léptetés előtt az előkészítés szakaszában az érintett gazdálkodó szervek képviselőivel megvitatnak, azok véleményét kikérik. Ma még több az a rendelkezés, amely a nyilvánosság kizárásával készül, pedig jó pár félresikerült jogszabály megjelenését lehetett volna megelőzni, ha az érintett gazdálkodó szervek véleményét is kikérik. Gondolom, nemcsak a termelőszövetkezet problémája az, hogy nagyon fontos rendeletek az év utolsó napjaiban jelennek meg, és rögtön január 1-től hatályba is lépnek. Ilyenkor a gazdálkodó szervek nem képesek felkészülni arra, hogy a hatályba lépést követően azonnal a rendeletnek megfelelően szervezzék gyakorlatukat. Tovább fokozza a problémát, hogy a hivatalos lapok, például a Magyar Közlöny, több hetes késéssel jutnak el hozzánk. így aztán marad a sajtó, a rádió, a televízió, csakhogy újságcikk szövegére sem üzemi tervet, sem belső szabályozást nem lehet alapozni. A kérés tehát az, hogy a gazdasági szabályozó rendszert módosító rendelkezéseket, valamint az azonnali végrehajtást igénylő jogszabályokat is legalább annyival a hatályba lépésük előtt hirdessék ki, hogy a végrehajtásukra az üzemek felkészülhessenek, vagy legalább a hivatalos lapok, közlönyök a rendelkezésükre álljanak. Ugyancsak az előkészítéssel kapcsolatos probléma az is, hogy az egyes rendeletek igen lassan jelennek meg. Köztudatban van, hogy az adott területen új rendelet megjelenése várható, vagy a réginek a módosítása, de hosszú idő telik el, míg ténylegesen megjelenik. Nagyobb a probléma akkor, amikor az előkészítés annyira elhúzódik, hogy a megjelenéskor gyakorlatilag már aktualitását is veszti e rendelet. A körültekintő jogalkotó munka ellenére még mindig előfordul, hogy egy-egy jogszabály a gyakorlatban nem váltja be a jogalkotó akaratát. Tudomásunk van róla, hogy a jogalkotási eljárás bizonyos időn belül nem teszi lehetővé az ilyen jogszabályok hatályon kívül helyezését és módosítását. Szerintem, ez hibás gyakorlat. Senki, így a jogszabály előkészítését végző szakemberek sem tévedhetetlenek, ezért véleményem szerint, nem lenne szabad adminisztratíve gátat emelni az elé, hogy az ilyen tévedések korrigálásra kerüljenek. Az ilyen rendelkezések hatályban tartása rontja a jogszabályok tekintélyét. Rendszerint ezeket a szabályokat sértik meg leggyakrabban, mert a gyakorlat érzékenyen reagál a realitást nélkülöző megkötésekre. A gazdaságirányítás jelenlegi formája a gazdasági szabályozó rendszeren keresztül az üzem gazdasági tevékenységének közgazdasági eszközökkel való befolyásolására törekszik. A jogszabályi formában megjelenő gazdasági szabályozók a támogatások és az elvonások alkalmazásával befolyásolják az üzemek döntéseit. Minden termelőszövetkezet természetesen arra törekszik, hogy ezek között a keretek között maximálisan kihasználja a lehetőségeket, amelyet igénybe tud venni. Az üzemek ezt a döntési szabadságot igénylik a munkájuk során. Talán éppen ezért fogadjuk megütközve azokat a direktívákat, amelyekben az üzemeket olyan gazdasági döntésekre sarkallják, amelyeket a szabályozó rendszerrel lehetne befolyásolni. Még ellentmondásosabb a helyzet, ha a direktíva a szabályzók ellen hat. Tisztelt Országgyűlés! A miniszter elvtárs beszámolója tartalmaz egy mondatot, miszerint, gondosan vizsgálni kell, hogy a felmerült problémák nem oldhatók-e meg új jogszabály alkotása helyett, a hatályos jogszabálynak értelmezésével? Nekünk, nem jogász szakembereknek — de azt hiszem, nem tévedek, ha a jogászokat is ide értem —, sok problémánk van a jogértelmezéssel. Számomra furcsán hangzik — és lehet, hogy én nem értem —, hogy jogértelmezéssel adott esetben pótolni lehet jogalkotást. Ilyenkor mindig a PM Bevételi Főigazgatóság revizori vizsgálatai jutnak eszembe, amikor is gyakran előfordul, hogy az egyes rendelkezések értelmezésénél véleménykülönbség van köztünk. Elő-