Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

777 Az országgyűlés 13. ülése, 1982. március 25-én, csütörtökön 778 ni is kell. Tudjuk, hogy a törvénytiszteletre való nevelést az iskolában kell elkezdeni. Az ifjúsági szervezeteknek is nagy szerepük van abban, hogy a fiatalokból törvénytisztelő felnőtt állam­polgárok legyenek. És meg kell tanítani a fiata­lokat arra is, hogy nemcsak jogaik vannak, ha­nem kötelességeik is. Ez mindenkire persze egyenlően érvényes. Meg kell tanítani a fiatalo­kat arra is, hogy hogyan kell ezt a gyakorlatban érvényre juttatni. Ezen a területen még sok a tennivaló sze­rintem, mert az egész társadalomra nagy feladat hárul a jogszabályok megismertetésében és kö­vetkezetes érvényre juttatásában. Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásom végé­re hagytam azt, ami talán a legfontosabb, és mindannyiunkat a legközvetlenebbül érint, ez pedig a jogalkotással kapcsolatos parlamenti munka átfogó fejlesztése. A beszámoló mélyrehatóan foglalkozott ezekkel az összefüggő feladatokkal. Ezért most csak röviden, de annál hangsúlyozottabban sze­retném kiemelni: az előttünk álló időszakban a fontosabb életviszonyok rendezését a gyakorlat­ban nem törvényerejű rendeletekkel, hanem tör­vényekkel kell biztosítani. Tehát fokoznunk kell az Országgyűlés bizottságainak közreműködését a törvény előkészítésében, de az egyéb jelentő­sebb jogszabályok elveinek megvitatásában is. Gyakrabban kell élnünk azzal a jogkörünkkel, hogy a jogszabályok végrehajtását az Ország­gyűlés a legcélravezetőbb módszerek alkalmazá­sával érvényesítse. Tisztelt Országgyűlés ! Meg vagyok győződve róla, hogy a munkánk eredményeként jogrend­szerünk még magasabb szintre emelkedik és be­tölti azt a feladatot, amit ránk bíztak. A beszá­molót, a határozati javaslatot elfogadom, és el­fogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Rendi Tiborné képviselőtársunk felszólalása következik. RENDI TIBORNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Társaim! A hozzászólásra nemcsak mint képviselő és a jogi bizottság tagja készültem, hanem mint állampolgár is, mert ma­gam is gyakran találkozom a mindennapi mun­kám során a különböző jogszabályok hatásával. A választókerületi tapasztalataim is azt bizonyít­ják, hogy az állampolgárok sok esetben nehezen igazodnak el a jogszabályok között, miután jogi ismereteik eléggé hiányosak. A saját, valamint a szerzett tapasztalatok nem mindig kedvezőek e területen. Ez is késztetett a^-ra, hogy szót kér­jek. A miniszteri beszámolóban elhangzott, hogy az állami munka hatékonysága növelésének alap­vető feltétele a társadalmi, gazdasági viszo­nyainkkal összhangban álló korszerű, egységes, áttekinthető és ellentmondásoktól mentes jog­rendszer. Ez véleményem szerint, akkor érhető el elsősorban, ha megvan a megfelelő összhang a jogalkotás és a jogalkalmazás között. A tapasz­talatok szerint, a jövőben a jogalkotásban is kö­vetkezetesebben kellene élni, mint ahogy az élet más területein is már megvalósult, a minőségi követelmények előtérbe állításával, akár a meny­nyiség terhére is. Gazdasági, társadalmi viszo­nyaink gyors tempójú fejlődése, változása meg­követeli: a jogszabályok is rugalmasan változza­nak, és tartsanak lépést a társadalmi viszonyok fejlődésével, de mindjárt hozzáteszem, hogy csak indokolt esetben. Az állampolgárok önkéntes jogkövetése is csak akkor várható el, ha ismerik a rendelkezé­seket. A sűrűn változó, módosuló jogszabályok sok esetben szinte lehetetlenné teszik a megis­merést. Példaként utalhatok a Munka Törvény­könyvére és a végrehajtás tárgyában megjelent szinte megszámlálhatatlan jogszabályra vagy a társadalmi biztosítási jogszabályok tömegére. Nemcsak a dolgozók, de még a jogászok kö­zül is sokszor csak azok tudnak megfelelően tá­jékozódni és tájékoztatást adni, akik munkakö­rüknél fogva rendelkeznek a mindennapi gya­korlat ismereteivel. A társadalmi viszonyok fej­lődésével párhuzamosan az indokolt módosítá­sokra azért szükség van. Űgy hiszem, nemcsak a jogalkalmazók, hanem minden ember vélemé­nyét fogalmazom meg. ha azt kérem, hogy ami­kor egy jogszabály jelentősebb módosításra ke­rül, akkor rövid időn belül jelenjen meg utána az egészséges szerkezetben való közzététel. Az élet minden területén szinte alkalmazás­ra kerülnek a modern technika vívmányai, a gé­pesítés stb. A megye jogászainak véleménye sze­rint a jogi élet ezen a téren lemaradt. Űgy érez­zük, feltétlenül indokolt lenne meggyorsítani a jogszabályok korszerű, számítógépes nyilvántar­tásának megoldását. Tájékozódásom szerint a hatályban levő jogszabályok több mint tízezer közlöny-oldal terjedelműek és ehhez jön a könyvtárt kitevő indoklás, értelmezés, magyará­zat. A jogászi munkát jelentősen megkönnyíte­né, ha rendelkezésre állna egy naprakész nyil­vántartás. Felkészülve a hozzászólásra, tapasz­talatgyűjtés során most is az erősödött meg ben­nem, hogy sok esetben nemcsak a túl sok jogsza­bály, vagy azok gyors megváltozásával van csak gond, hanem azzal is, hogy a miniszteri szintű szabályozás gyakran magától értetődő kérdése­ket is szabályba foglalja, és sokszor a jelentékte­len részleteket is bonyolultan szabályozza. Ilye­nekkel találkozhatunk nem egy esetben a pénz­ügyi szabályozásoknál, de más területről is köny­nyen tudnék példát mondani. Véleményem szerint, több kérdésben nyu­godtan az adott terület vezetőjére lehetne bízni a döntést és nem lenne szükség a túl részletes szabályozásra. Az elmúlt időben jelentősen elő­rehaladtunk a jogalkotás demokratizálása útján. A jelentősebb jogszabályok előkészítése során gyakorlattá vált a tervezetek társadalmi és szak­mai vitáinak megszervezése. A megyében is a Hazafias Népfront, a Jogász Szövetség vagy a szakszervezetek szervezésében a jogszabályter­vezet tárgyától függően különböző társadalmi és szakmai közösségek mondhatták el vélemé­nyüket és tehettek javaslatot a törvényszerkesz­tőknek. A vita komolyságát azonban csökkentette, hogy a vitára nem egy esetben már csak olyan tervezet érkezett, amelyben csak stilisztikai vé­leményt lehetett mondani. Általánosítani kellene

Next

/
Thumbnails
Contents