Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

767 Az országgyűlés 13. ülése, 1982. március 25-én, csütörtökön 768 E kérdés helyes megítélésénél figyelembe kell vennünk azt a körülményt is, bármilyen ellentmondásosnak is tűnhet ez a megállapítás, hogy a vállalati önállóság növelése és az indirekt irányítási rendszerre való áttérés folytán nőtt a jogi eszközök igénybevétele. A gazdálkodó szervezetek feladatait, kötelességeit ugyanis ma már nem az irányító szerv személyre szóló intézkedése, utasítása határozza meg, hanem általános érvényű normatív szabályozás. Az egyedi utasítás nem jogszabályi alakban jelent meg, a gazdasági szabályozók többségét viszont ilyen formában, tehát jogszabályban kell kibocsátani. Ez a jogszabályok számát kétségkívül szaporítja, s ha a szabályozó rendszer módosul — ez pedig napjainkban nem ritka dolog —, a vonatkozó jogszabályokat is módosítani kell. Mi is tehát tulajdonképpen a jogi túlszabályozás? Nem más, mint az, ha a jog eszközeivel az életviszonyokba indokolatlanul avatkozunk be, illetőleg, ha a jog nem „vonul ki" időben olyan életviszonyokból, amelyek már jogi szabályozást nem, vagy nem az addigi mértékben igényelnek. Ebből az is következik, hogy a túlszabályozás elleni küzdelmet nem elsősorban a számszerűség elleni fellépésre kell össszpontosítanunk, hanem a helytelen jogalkotói szemléletre. Részben arra a szemléletre gondolok, amely a jog szerepét túlbecsüli, és úgy véli, hogy ennek az eszköznek az alkalmazása a társadalom és a gazdaság irányításának, illetve igazgatásának a legalkalmasabb, mindenre képes módszere. Ez pedig így nem igaz. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy egyes társadalmi, gazdasági folyamatok jogi normákkal nem, vagy csak korlátozott mértékben befolyásolhatók. A jog mellett az államnak igen sok más eszköz áll rendel-, kezesére akaratának érvényesítésére, amelyek esetenként eredményesebben vethetők be az elérendő cél érdekében, mint a jogi szabályozás. Találkozhatunk azután olyan szemlélettel és gyakorlattal is, amely az adott társadalmi, gazdasági kérdés, illetve feladat megoldásában gyors produkcióra törekszik. Ez önmagában még nem kifogásolható, sőt kívánatos, az azonban igen, ha ilyenkor csupán a jogi szabályozásra gondolnak, s ezt nem kapcsolják egybe a szükséges társadalompolitikai vagy gazdaságpolitikai intézkedések megtételével. A helyes sorrend tulajdonképpen az lenne, persze ez a nehezebb út, hogy először politikai, társadalmi, gazdasági síkon közelítsük meg a megoldandó problémákat, s csak ezt követően vonjuk le a szükséges jogi konzekvenciákat. Ez nyilván lehetővé tenné a megalapozottabb, hatékonyabb jogi szabályozást is, s ezzel azt is, hogy kevesebb jogszabályi módosításra kerüljön sor, azaz stabilabbá váljék jogrendszerünk. A jogi túlszabályozás okai között szólni kell a bizalom és a felelősségvállalás esetenkénti hiányáról is. A hatóságok gyakran nem bíznak abban, hogy az állampolgárokat jogon kívüli eszközökkel is lehet helyes magatartásra ösztönözni. A felsőbb szervek sokszor bizalmatlanok az irányításuk alatt álló helyi szervek tevékenységét illetően, nem bíznak kellően abban, hogy ezek önállóan is tudnak gondolkodni és cselekedni, a központi állami akaratot értelmezni és érvényesíteni. Az alsóbb szervek viszont nem egyszer kényelmességből vagy óvatosságból tartózkodnak az önálló cselekvéstől, a felelősség vállalásától, s ilyenkor jogszabályért, központi intézkedésért kiáltanak. A jogszabály, a hatósági előírások özöne mindezt ékesen bizonyítja. A túlszabályozás okait tovább kutatva, tisztelt Képviselő Elvtársak, úgy gondolom, szólni kell jogalkotásunk rendszerének néhány megmerevedett, a továbblépést akadályozó megoldásáról is. Az elmúlt évtizedekben a gazdasági életre vonatkozó jogalkotásban a kelleténél nagyobb jelentőséget kapott az ágazati, alágazati érdekek túlhangsúlyozása, s ezen ágazatok „különállásának", „eltérő sajátosságainak" jogszabályi megjelenítése. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy nem egy minisztérium jelentőségének lebecsülését látta abban, ha nem önálló kódex szabályozta az ágazat ügyeit. És ha már kódexszel rendelkeztek, ennek végrehajtási rendelkezéseit is meg kellett alkotni. Ma tehát az a helyzet, ha egy gazdaságpoliitkai célkitűzést, amely a népgazdaság egészére vonatkozik, jogszabályi formába kívánunk ültetni, nem elég egy vagy két jogszabályt megalkotni vagy módosítani, hanem minden ágazati, alágazati rendelkezést elő kell venni, felül kell vizsgálni, hogy e célkitűzést megvalósíthassuk. Hadd említsem példaként a szövetkezetekre vonatkozó szabályozás rendszerét, hozzátéve mindjárt, hogy kissé igazságtalanul, mert ez a joganyag tartalmában korszerű, megoldásaiban példamutató. Ugyanakkor a szabályozás rendszere, struktúrája rendkívül bonyolult, úgy is mondhatnám, túlszabályozásra csábít. Hasonló volt a helyzet az államigazgatásban is, ahol bár volt egy egységes törvény az államigazgatási eljárás szabályairól, az ágazatok mégis külön sajátos eljárási rendet alakítottak ki a maguk területén, többnyire feleslegesen. Az elmúlt évben ezen változtattunk. Ma már az Országgyűlés által elfogadott eljárási törvény néhány indokolt kivételtől eltekintve valamenynyi államigazgatási szervre vonatkozik. A törvénytől eltérő rendelkezéseket tartalmazó jogszabályokat — több mint 200 jogszabályt — felülvizsgáltuk, s a törvényes szabályokhoz hozzáigazítottuk vagy hatályon kívül helyeztük. Ezt a rendcsinálást más területeken is folytatnunk kell akár úgy, hogy az egész szabályozási struktúrát fölülvizsgáljuk és egyszerűsítjük. Az ágazati szempontok, érdekek túlzott előtérbe kerülését egyébként nemcsak a törvényi szintű szabályozások kapcsán tapasztaljuk, hanem a kormányrendeletek végrehajtásában is. Az ágazatok mentségére legyen mondva, hogy néha a magasabb szintű jogszabályok is feleslegesen kötelezik a minisztereket és országos hatáskörű szervek vezetőit végrehajtási jogszabályok kiadására, s nem egyszer az is problémát okoz számunkra, hogy a törvényi szintű szabályozások egy része túl keretjellegű, s ez szinte megköveteli az újabb és újabb végrehajtási szabályozást. Végül szükséges szólni arról is, hogy a túlszabályozottságot fokozza, a jogalkalmazást pedig nehezíti az a már említett körülmény is, hogy