Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

761 Az országgyűlés 13. ülése, 1982. március 25-én, csütörtökön 762 ban ösztönözzük a vállalatokat és a szövetkezeteket az aktív és dinamikus tevékenységre, az eszközök, anyagok és a munkaerők hatékonyabb felhasználására, a jövedelmező termelés és értékesítés növelésére, a kereslet kielégítésére. Sokoldalúbban állítsuk az úgynevezett kisegítő tevékenységet a másodlagos gazdaságot, a magánkezdeményezést és erőforrásokat az össznépgazdasági és a lakossági célok szolgálatába, és végül, hogy megszilárduljon gazdasági életünkben a törvényes rend és fegyelem. E törekvések megvalósítása érdekében került sor többek között a Polgári Törvénykönyv módosítására, a népgazdasági tervezésről, az állami pénzügyekről, a vállalatokról, a külkereskedelemről és a belkereskedelemről szóló törvények megalkotására és az elmúlt évben a kisvállalatokról, kisszövetkezetekről, a szakcsoportokról és a gazdasági munkaközösségekről szóló jogszabályok meghozatalára. E munkát természetesen még korántsem fejeztük be. Ilyet állítani már csak azért is képtelenség lenne, mivel gazdaságunk nap mint nap — és ez így helyes — a megújulás állapotában van, és ezt jogunknak is követnie kell. Engedjék meg, hogy megemlítsek, inkább csak példaszerűen, néhány olyan témát, amellyel a kormányzat foglalkozik, s amelynek természetesen jogi következményei is lesznek. Változatlanul napirenden levő feladat a gazdaságirányítás komplex továbbfejlesztése. Jelenleg már folyamatban van számos olyan intézkedés előkészítése, így a vállalatirányítás korszerűsítése, ezen belül a felügyeleti ellenőrzés, a felügyelő bizottságok, az igazgató tanácsok szerepének újszerű meghatározása, a vállalati belső mechanizmus fejlesztése, a tőkeallokációs folyamatok szabályozása, az ár- és bérrendszer, valamint a munkaerő-gazdálkodás továbbfejlesztése, amelyek végső fokon jogi szabályozást is szükségessé tesznek majd. Itt említem meg, hogy e szabályozások közül a legnagyobb volumenű az új Munka Törvénykönyvének előkészítése lesz. Bizonyos korrekciókra sor kerül a szövetkezeti joganyagban is. Itt mindenekelőtt azoknak a javaslatoknak jogszabályi megfogalmazása történik majd meg, amelyek a múlt évben lezajlott szövetkezeti kongresszusokon hangzottak el. Elhatároztuk a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem, valamint az állami, a szövetkezeti és a személyi tulajdonban álló ingatlanok forgalmára vonatkozó joganyag korszerű, átfogó és egységes szabályozását is. Ismeretes, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1981. október 22-i együttes ülésén állást foglalt a lakásépítés, a lakásfenntartás, a lakásgazdálkodás és elosztás rendjének fejlesztése ügyében, és az ennek érdekében kidolgozott irányelveket társadalmi vitára bocsátotta. A társadalmi vita tapasztalatait is hasznosítva a Központi Bizottság és a Minisztertanács a közeljövőben véglegesíteni fogja az irányelveket, s ezt követően előkészítjük a végrehajtást biztosító jogi rendezést is. Az előzőekben a törvényhozást vezető jogpolitikai célok között említést tettem a gazdasági élet törvényes rendjének megszilárdításáról. Ennek érdekében foglalkozunk a szerződési és a felelősségi rendszer továbbfejlesztésével, az ezekhez, valamint a tisztességtelen gazdálkodás elleni eredményesebb fellépéshez szükséges jogi eszközök kimunkálásával. A Minisztertanács napirendre kívánja tűzni majd" a népgazdaságban folyó jogi munka helyzetét is, a jogi tevékenység színvonalának emelése érdekében. Miként az állami élet egészének fejlesztésében, úgy a gazdasági életben is alapvető követelmény a szocialista demokratizmus mind szélesebb körű kibontakoztatása. A kormány a szakszervezetekkel együttműködve ennek további lehetőségeit is vizsgálja és azt is elemezzük, hogy e célból milyen jogi megerősítésre van szükség. Tisztelt Országgyűlés! Az állami és a gazdasági élet fejlesztésének elősegítése mellett jogalkotásunk mindig nagy figyelmet fordított azoknak a kérdéseknek a jogi rendezésére is, amelyek közvetlenül érintik az állampolgári életviszonyokat, illetve az állampolgári jogok érvényesülését. Az egészségügyi, a társadalombiztosítási, a közművelődési, a környezetvédelmi és természetvédelmi törvények megalkotása, az egyesületi tvr. legutóbbi módosítása bizonyítják, hogy ez nem puszta kijelentés. E körben külön is szeretnék röviden szólni az emberi jogok kérdéséről, amelyről oly sokat tárgyalnak és vitatkoznak napjainkban a nemzetközi élet különböző küzdőterein. Nyugodtan kijelenthetem, hogy az elmúlt évtizedben is megkülönböztetett módon foglalkoztunk az emberi jogok érvényesítése garanciarendszerének fejlesztésével. Ma a Magyar Népköztársaság részese minden, az ENSZ égisze alatt kötött emberi jogi nemzetközi szerződésnek és azokhoz a legtöbb esetben olyan tőkés országokat megelőzve csatlakoztunk, amelyek napjainkban szívesen bírálják és rágalmazzák a szocialista országokat. Ezeket az emberi jogi egyezményeket mi minden esetben kihirdetjük és ezáltal azok belső jogunk részévé válnak. Közülük csak a legfontosabbakra kívánok utalni. A faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről, a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről, a háborús és az emberiség elleni bűntettek elévülésének kizárásáról, az apartheid bűncselekmények leküzdéséről és megbüntetéséről, a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolásáról szóló egyezményekre, s két igen fontos egyezségokmányra, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára és a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányára, amelyeket 1976ban hirdettünk ki. Emberi jogi egyezményeink végrehajtásáról időszakonként az ENSZ-nek jelentést adunk, s e témáról más nemzetközi fórumokon is beszámolunk. E jelentésekben, illetve beszámolókban joggal állapíthatjuk meg, hogy hazai jogunk alkotmányunk alapján az esetek többségében jóval fejlettebb színvonalon szabályozza az emberi jogok kérdését, mint amilyenek a nemzetközi szabályozások normái. Az emberi jogok érvényesítésének gyakorlata pedig elvszerű és következetes. Az ez ügyben érezhető széles körű hazai és nemzetközi elismerés megerősít bennünket abban: a jövőben sem szabad