Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

763 Az országgyűlés 13. ülése, 19 sajnálnunk az erőfeszítéseket attól, hogy az állampolgári és az emberi jogok érvényesülésének mind szélesebb, végső soron teljes körű garanciarendszerét megteremtsük. Meggyőződésem egyébként — ha nem is mindig volt töretlen ebben a szocialista országok útja —, hogy erre csak a szocialista társadalom képes. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az elmondottakból kitűnik talán, hogy a lezajlott és a most folyó nagyarányú kodifikációs reform-munka minden fontos életviszonyt és jogterületet érintett és érint. Ezért is mondhatjuk túlzás nélkül, hogy e programok végrehajtásával megteremtjük a fejlett szocialista társadalom építésének korszerű jogi alapjait. A magyar jogalkotás e vitathatatlan eredményeinek elérésében a folyamatos és magas szintű politikai irányítás mellett döntő tényező volt, hogy következetesen törekedtünk a jogszabály-előkészítés irányításának és koordinálásának tökéletesítésére, a tervszerűség fokozására, a tudományos megalapozottság és szakszerűség javítására, valamint a jogszabály-előkészítés és a jogalkotás demokratikus elemeinek bővítésére. A törvény-előkészítés irányításában és koordinálásában ezekben az években jelentős szerepet kapott az Igazságügyi Minisztérium. A Minisztertanács feladatunkká tette a kormányzati kodifikációs.programok előkészítését, ezek végrehajtásának ellenőrzését, s az ellenőrzés tapasztalatainak feldolgozását és jelentését a Minisztertanács számára. Az is kötelességünk lett, hogy a törvény-előkészítés konkrét folyamatait jogpolitikailag és módszertanilag irányítsuk. Az igazságügyi kodifikáció mellett az Igazságügyi Minisztérium vette gondozásába mindazoknak a magas szintű jogszabályoknak az előkészítését is, amelyek össztársadalmi vagy népgazdasági jelentőségűek voltak. Felelősei lettünk a szakminiszterekkel együtt annak a munkának, amelyek az alacsonyabb szintű joganyag rendezésére, korszerűsítésére és egyszerűsítésére irányul. Végül feladatul kaptuk azt is, hogy a jogszabály-nyilvántartás számítógépes rendszerének megteremtésével kapcsolatos munkálatokat gondozzuk. Az Igazságügyi Minisztérium korántsem hibátlanul ugyan, de igyekszik eleget tenni e szerteágazó, bonyolult és felelősségteljes feladatkörének, amelyhez természetesen nélkülözhetetlen a kodifikációban érdekelt társminisztériumok és országos főhatóságok aktív segítsége. Ezt döntő többségében meg is kapjuk. Ugyanakkor bírálólag kell megjegyeznünk, hogy egyes esetekben a törvény-előkészítés színvonala nem kielégítő e szerveknél, gyakran találkozunk szemléleti problémákkal, jogpolitikai értetlenséggel, bürokratikus, konzervatív gondolkodásmóddal, vagy az ágazati sajátosságok túlhangsúlyozásával. Nem egyszer tapasztaljuk, hogy a jogszabály-előkészítés helyes módszereit figyelmen kívül hagyják, s azt is, hogy nem mindenütt biztosítottak a törvény-előkészítés megfelelő szervezeti és személyi feltételei. Ezért nem árt felidézni itt is a kormány jelenlegi kodifikációs programjának figyelemfelhívó szavait. Idézem: „Tovább kell tökéletesíteni a jogszabály-előkészítés szervezetét és módszereit. Fokozni kell e téren a miniszterek és !. március 25-én, csütörtökön 764 az országos hatáskörű szervek vezetőinek együttműködését egymással és az igazságügyi miniszterrel, valamint javítani kell a törvény-előkészítés személyi feltételeit is." Az eredményeket kiváltó tényezők között a második helyen említettem a tervszerűség fokozódását. A kodifikáció ötéves és éves kormányzati tervezése ezt ma olyannyira biztosítja, hogy ritka eset, amikor e tervektől el kell térnünk. Ez igen jó dolog, s kedvezően befolyásolja a jogszabály-előkészítés színvonalát. Nem utolsósorban e tényezővel van összefüggésben az is, hogy a kodifikáció elméletileg megalapozottabbá és szakszerűbbé válhatott. A tervezés által biztosított előrelátás azt is elősegíti, hogy a tudomány dolgozóinak időben adhassunk megbízásokat az adott kodifikációval összefüggő elméleti kérdések tisztázására, de azt is lehetővé teszi, hogy megfelelően tájékozódhassunk a gyakorlati tapasztalatokról, s nemzetközi összehasonlító tanulmányokat is folytathassunk. A tudomány támogatásával kapcsolatban külön is szeretném kifejezésre juttatni köszönetünket a jogtudósoknak, de azt a óhajunkat is rögvest elmondanám, hogy örülnénk, ha a tudományos kutatási tervek és maguk a konkrét kutatások is még jobban kapcsolódnának a valósághoz, a gyakorlati célokhoz. A kutatóknak emellett azt is jobban szem előtt kellene tartaniuk, hogy a jogszabályok előkészítésében épp a szabályozandó életviszonyok sokoldalúsága és bonyolultsága miatt a valóság tényeit interdiszciplináris tudományos együttműködéssel tárják fel. Különösen fontosnak tartom, hogy a gazdaságpolitikai, a gazdaságirányítási teendők hatékony megvalósítása érdekében a közgazdasági és a jogi megközelítés együtt haladjon, s a közgazdasági és a jogi gondolkodás szemléleti egysége kialakuljon. Ennek előfeltétele az is, hogy a jogtudomány gyorsabban alakítsa ki azokat az elképzeléseket, amelyek jobban megalapozzák az intenzív gazdaságfejlesztési szakasz gazdaságpolitikájához kapcsolódó jogi szabályozást. De előfeltétele az is, hogy a közgazdaságtudomány nagyobb figyelemmel legyen a jog szerepére, lehetőségeire s belső törvényszerűségeire. A negyedik tényezőről, a jogszabály-előkészítés és a jogalkotás demokratizmusáról szólva mindenekelőtt azt emelném ki, hogy ennek a legfontosabb megjelenési formája éppen az Országgyűlés törvényhozó tevékenysége. Itt természetesen nemcsak a Parlament plénumának mind igényesebb munkájáról van szó, hanem arról is, hogy a parlamenti bizottságok, különösen a jogi bizottság, de részben a képviselőcsoportok is egyre aktívabban vesznek részt a törvény-előkészítés folyamatában, s a megalkotott magas szintű jogszabályok végrehajtásának az ellenőrzésében. Az Országgyűlés e tevékenységét, amint erre pártunk XII. kongresszusa is utalt, lehet és szükséges is továbbfejleszteni. A hogyant illetően most csupán két kérdést említenék meg, amelyért elsősorban a kormányzati, a jogszabályelőkészítő szervek a felelősek. Ismeretes valamennyiünk előtt, a szocialista jogalkotás egyik alapvető elve az, hogy a társa-