Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-2

65 Az Országgyűlés 2. ülése, 1980. szeptember 25-én, csütörtökön 66 az csak ártana a jelenlegi helyzetben. De ahol és amikor megérik a helyzet, sémáktól mentesen kell megoldani egy-egy vállalatnak, egyes szervezetnek a kérdését, mert sok helyen mi is úgy látjuk, hogy felesleges túlszervezettség van, sok helyen úgy látjuk, hogy talán előbbre lehetne lépni, ha nem kötnék annyira meg a vállalati vezetők kezét, jóformán nyilatkozni sem mer anélkül, vagy beszélgetni felső vezetéssel, hogy ne tekintsenek közbe a trösztök. Volt egy esetünk, Tímár elvtárssal voltunk az Ajkai Timföldgyárban, és két ismeretlen ember ült ott közben a tárgyalóasztalnál. Én sem ismertem, ő sem ismerte, végül megkérdeztük, kik az illetők ; a tröszt képviselői voltak, mert van egy rendelkezés annál a trösztnél, biztosan okuk van rá, hogy mindenféle tárgyaláson a tröszt képviselői és megbízottai vegyenek részt. Semmi titkos tárgyalást nem folytattunk, egyszerűen megvizsgáltuk azt, hogy az exportfejlesztő hiteleket hogyan hajtja végre a vállalat. Nem öszszeesküvés volt a tröszt háta mögött, de biztosan van valami félelem az illetőkbén, és. ezért történtek ezek, vagy csak nem értik a gondolatokat. Tehát nekünk is biztosan, javítani kell a munkánkon, hogy a mi elképzeléseinket és gondolatainkat a középirányító szervek, a felsőbb irányító szervek jobban megértsék. Messzemenő egyetértésre és támogatásra számíthat részünkről a kormány, ami a kutatás, a termelés, értékesítés szervezettebb egységének kialakítása terén a programban szerepel. Megyénkben hasonló gondok és kezdeményezések az elmúlt években már voltak. Kicsit be is fulladtak — nehéz volt. előremenni ezekben a kérdésekben. Mi tovább fogunk dolgozni azon, hogy ezt előre tudjuk vinni és azt á nagy szellemi kapacitást — most már azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket ezelőtt 25—30 éve a tudományos bázison a vegyipari kutatásban elértünk, azt valóbán közvetve és gyorsabban tudjuk a termelésben és az értékesítésben hasznosítani. Néha vannak olyan bántó, kis jelenségek, mint hogy idehaza árulták a szabadalmat — például a Műszaki Kémiai Kutató Intézet egy témában; — nem tudták értékesíteni, megvette égy francia cég és utána láttuk annak a francia cégnek a berendezését idehaza, amelybe beépítette a mi találmányunkat, és amiért nyilván meg kellett fizetnünk az árat. Lázár elvtárs vázolta a VI. ötéves terv főbb irányvonalát. Ügy gondolom, valamennyien, akik itt ülünk, e célokkal egyetértünk és az vezérel bennünket, hogy ki-ki többet tegyen a valóra váltásáért. Biztosíthatom a kormányt, hogy a Veszprém megyeiekben nem fognak csalódni és minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a VI. ötéves terv során is legjobb erőnkkel és tudásunkkal szolgáljuk népünk érdekeit. Az életszínvonal-politika fő céljával és az elért eredmények megszilárdításával egyetértünk, és bízunk benne, hogy ezt a közvélemény is egyetértéssel fogja fogadni. Helyeslem azt, hogy a kormány elnöke sarkalatos pontként megfogalmazta, hogy megkülönböztetett figyelmet fordít a kormány az általános iskolai tanteremkérdésnek a megoldására, újabb tantermek építésére. Ezt a témát most szóba hozom, de nem azzal az igénnyel, hogy itt valami döntést vagy hasonlót kérjek a kormánytól. A VI. ötéves terv tárgyalása még hátra van a parlamentben, és ami jut majd az adott területeknek, nyilván azzal kell minél hatékonyabban élnünk. De egy gondot felvetnék a kérdés kezelésével kapcsolatban, mégpedig azt, hogy az elmúlt tervidőszakokban, a nagyobb lakásépítés időszakában többször szóvá tettük, hogy a lakásnormatívákba —- nem szép ugyan ez a kifejezés — be volt építve bizonyos tanteremszám, hogy száz lakáshoz mennyi tanterem jár. Ügy érzem, ezek a normatívák elavultak. Azért vetjük fel ezt a kérdést, mert az elmúlt évek során azokon a területeken — főleg a városokban és ott, ahol à demográfiai hullám nagyobb volt, az élve születések száma nagyobb volt, mint Veszprém megyében — mert állandóan az országos átlag fölött volt —, ott egy feszítő hiány keletkezett az iskolai tantermekben és ezt úgy gondolom, közös erővel meg kell oldani, mert nagyon nagy gondot jelent. Ebben az évben például Veszprém megyében negyven új tanulócsoportot kellett indítani, és ebből huszonkettőt Veszprém városban. Bizonyos ponton túl" nem lehet besűríteni az iskolákban a gyerekek számát, másrészt azt hiszem, feríh kell tartani amennyire csak lehet azt, hogy a gyermekszaporulat, a népszaporulat megfelelő szinten maradjon az országban. Azért lehet ezt felvetni, mert ha mi az országos átlag fölött vagyunk, valahol vannak az országos átlag alatt is. Lehet, hogy nekik egészen más szorító gondjaik vannak. Tanyai iskolák, elavult iskolák és a többi. Tehát megértéssel vetjük fel a kérdést, hogy talán kicsit jobban kellene az adott számokhoz igazítani, mert a hatéves korú gyerekeket meg lehet számolni — és a népszámlálás során meg is számoltuk őket. A másik kérdés, ami feszültséget okoz a mi megyénkben, az a vízellátás kérdése. Nem úgy vetem ezt se fel, hogy a vízellátásra pénzt kérjek. Itt inkább a sorrendiség kérdését említem, köztudomású, hogy nálunk nagyon jelentós ivóvíztermelő kapacitások vannak a megyében és természetesnek, szükségesnek tartom, hogy ezt minél nagyobb méreteiben használjuk fel az emberek jó ivóvízzel való ellátása érdekében. Épültek is ilyen regionális rendszerek. A mi gondunk csak az, hogy közben valahogy a sorrendiségben nem egészen volt minden rendben. Akkor, amikor nálunk 54 község közegészségügyileg veszélyeztetett, vannak munkástelepüléseink, ahol tejeszacskóban, polietilén zacskóban osztjuk a vizet, mint a sivatagban, akkor az emberek nem egészen értik, hogy hosszú kilométereken át más vidékekre elviszik az ivóvizet, nekik pedig nem jut ebből. Erre valamilyen megoldást kell találnunk közösen. A Balaton-parttal kapcsolatban — nem került most szóba, de bennünket nagyon szorít ez a kérdés. Mind a három megyét, akik a Balatonnal érintkezünk. Valahogy úgy vagyunk mi, mint a mesebeli apa, a fia és az a bizonyos csacsi, amire mindig mindenki mást mondott, hogy mit kell vele csinálni. Mi is megpróbálunk mindent, hogy a közvélemény igényeit kielégítsük, de néhány dologban nagyon keserves az előre-