Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-12

747 Az országgyűlés 12. ülése, 198} lálkozóról, beszélgetésről, vitafórumról, amelyek napról napra itt Budapesten a népfront és a bé­kebizottságok kereteiben szerveződnek a nem­zetközi kérdésekről folytatott eszmecsere jegyé­ben. Képviselőtársaimnak országszerte hasonló ismeretei vannak. Aki előadóként vagy hallgató­ként jelen van ezeken a gyűléseken, maga ta­pasztalhatja, hogy szinte özönlenek a kérdések, s milyen állandó igény van a világpolitika jobb és alaposabb ismeretére. Közvéleményünk érdek­lődő figyelemmel kíséri a távoli és a közeli ese­ményeket. Közvéleményünk értő, nemcsak néz, hanem lát is. A viták során éppúgy szóba kerül az adott olajár vagy kamatszint, mint a külön­böző rakéták hordtávolsága, a fegyverek kilo­tonnákban mért hatásfoka, kormányok, pártok, vezető politikusok állásfoglalásának elemzése. Közvéleményünk cselekvő, nemcsak figyeli, nem­csak megérteni igyekszik az eseményeket és a hátteret, hanem tenni, cselekedni is kész a bé­kéért. Joggal szólunk arról, hogy a magyar közvé­lemény cselekvően támogatja a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság kormányának külpolitikáját. Közvéleményünk nem közömbös a nemzetközi színtér egyetlen részlete iránt sem, de vannak olyan területek, amelyek különösképpen foglalkoztatják. Idetar­tozott az aggodalom, amellyel a testvéri Lengyel­ország hosszan tartó válságát kísérték. Nem ti­tok, hogy a fórumokon, a beszélgetések során az elmúlt hónapokban a legtöbb kérdés a lengyel kibontakozás lehetőségeivel volt kapcsolatos. így voltunk ezzel mi magunk is. Amikor a budapesti pártbizottság küldöttsé­gének tagjaként nemrég rövid időt Varsóban töl­töttem, személyesen is tapasztalhattam a szocia­listaellenes erők szervezkedését, s a szocializmus híveinek kívánságát, hogy hatékony konszolidá­ciós lépések történjenek. Ügy gondolom, hogy mi, akik magunk már átéltünk egy súlyos válság­szakaszt a szocialista építés menetében, különö­sen érzékenyek lehetünk olyan jelenségekre, amelyek kapcsán óhatatlanul felsejlenek a vár­ható súlyos következmények. A vasárnap reggeli hír a nemzeti megmen­tés katonai tanácsának megalakulásáról, a rend és fegyelem helyreállítására tett intézkedésekről Lengyelországban a szocializmushoz hű erők cse­lekvése bizakodással töltött el valamennyiünket. Azóta drámai fejleményekről is érkezett jelen­tés. A mi népünk is átélt történelmi kataklizmát, de felelősséggel vállaltuk a magyar dolgozók for­radalmi vívmányainak megmentését felvilágosí­tó szóval, fegyverrel, munkával. Tisztában vagyunk azzal, hogy a gazdasági és társadalmi konszolidáció nehéz, hosszan tartó folyamatnak ígérkezik Lengyelországban. Rend­kívül fontosnak tartjuk, hogy lengyel barátaink határozottan elindultak nemzetük megmentésé­nek útján. Mi nem kívülállóként figyelünk a Varsóból érkező hírekre, hanem mélyen átérez­zük helyzetüket és igaz ügyért folytatott harcu­kat. Mindazok nevében, akik az elmúlt hónapok­ban aggódva kérdezték, mi történik, mi várható l. december 18-án, pénteken 748 Lengyelországban, most baráti, segítő együttér­zésünket fejezhetjük ki. Kedves Képviselőtársaim! A minap statiszti­kai összeállítás jelent meg a világ népességéről és ebben felsorolták azt az 56 országot, amelyet a nagyobb népességűek között tartanak számon. Az ember ilyenkor végigböngészi a névsort, ért­hetően keresi Magyarországot, és meg kell mon­danom, hogy a sor végén szerepelünk. Ha úgy tetszik, a nagyok között mi vagyunk a legkiseb­bek. Kis ország vagyunk, de tekintélyünket meg­növeli, hogy dolgozó népünk, pártunk és kormá­nyunk együttesen vitatja meg közös gondjainkat és közösek vagyunk a környezetünkből, a világ­ból ránk nehezedő feladataink megoldásában is. Kis ország vagyunk, de erőnket meghatványoz­za, hogy a szocialista közösség tagjaként, a Var­sói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamaként politizálunk a nem­zetközi porondon. A külügyminiszteri expozé hangsúlyozta: a jövőben még inkább ki kell aknáznunk lehetősé­geinket a közös szocialista törekvések valóra vál­tása, az előttünk álló nemzetközi feladatok telje­sítése, sajátos nemzeti érdekeink biztosítása cél­jából. A magyar külpolitikai tevékenység sokolda­lúsága erősítheti a Hazafias Népfrontban meg­testesülő szocialista nemzeti egységet, amelynek egyik legfőbb tartalma, összetevője a béke. Kollégáim, a tömegkommunikáció dolgozói, a sajtó, a rádió, a televízió munkatársai szíve­sen adnak számot a magyar külpolitikai tevé­kenységről, különösen, ha az eddigi gyakorlat­hoz híven, vagy talán annál egy kicsit gyakrab­ban lehetőségük nyílik, hogy maguk is szemta­núk legyenek a helyszíneken. Púja Frigyes külügyminiszter elvtárs előter­jesztésével egyetértek, különösképpen azokkal a szavaival, hogy messzemenően támogatjuk a Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamainak közösen kialakított békés megoldásra szólító ja­vaslatait, kezdeményezéseit és aktívan részt vál­lalunk megvalósításukban. (Élénk taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A beszámo­lóhoz több hozzászóló nem jelentkezett, ezért a vitát lezárom. Púja Frigyes külügyminiszter elvtársat illeti a szó. PUJA FRIGYES: Darvasi István, Kállai Gyula, dr. Bartha Tibor és Kelen Béla képviselő­társaim hozzászólásai hasznosan kiegészítették azt a beszámolót, amelyet itt adtam a kormány külpolitikai tevékenységéről. Egyben megmutat­ták, megvilágították, hogy a Magyar Népköztár­saságban létező szervek és szervezetek milyen sokrétű és széles körű nemzetközi tevékenysé­get fejtenek ki, amellyel természetesen a közö­sen elhatározott külpolitikai vonalunk megvaló­sítását is szolgálják. Minthogy mind a helyzetelemzések tekinte­tében, mind a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése terén folyó tevékenységünket illetően nem nyil­vánult meg ellenvélemény, ha a tisztelt Ország­gyűlés ezzel egyetért, én a zárszótól elállók. Csu­pán egy dolgot szeretnék még megemlíteni, Kál-

Next

/
Thumbnails
Contents