Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-12

745 Az országgyűlés 12. ülése, 1981. december 18-án, pénteken 746 vei ezelőtt az egyházak, a nyugati egyházak nagy része a hidegháború eszköze volt. Nagy reményeket fűzünk a Pimen orosz ortodox pátriárka iniciatívajához, aki 1982. májusára egybe hívta a világvallások képviselői tanácskozását a nukleáris veszély elhárítása ügyében. A nyugat-európai és kelet-európai egyházak a haladó társadalmi erőkkel együtt kell követeljék és most már jelek vannak arra, hogy együtt követelik az európai atomfegyver-telepítési program törlését, a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti tárgyalások folytatását, a szovjet államfő által javasolt európai atommentes zóna tervének megvalósítását és így tovább. Végül a békeharc nem egymás meggyőzését, hanem valóban a béke ellenségei ellen vívott harcot kell jelentse. Viszonylag kevés szó esett ezen az amszterdami fórumon azokról a multinacionális tőkecsoportokról, amelyeknek döntő szerepe van a fegyverkezési verseny politikájának újraélesztésében. A Béke-világtanács folyóirata tett javaslatot arra, hogy azokat a gigantikus tőkeérdekeltségeket, katonai, ipari komplexusokat, amelyeknek döntő érdeke az aggodalom légkörének a fenntartása, a fegyverkezési versenynek a fokozása, le kell leplezni a nyilvánosság előtt. Néven kell ezeket a konszerneket nevezni. Sőt azoknak a vezető köreit is. Én ezt a javaslatot a legmesszebb menő mértékig helyeselni tudom. Befejezésül szíveskedjenek megengedni, hogy hangsúlyozzam, hogy a külügyi expozé jól segít bennünket világnézeti különbözőségekre, tekintet nélkül a végső és legjelentősebb gyakorlati következtetések levonására. Minden állampolgár teljes erejével támogassa hazánk külpolitikáját, mert az egyaránt szolgálja a magyar nép, a szocialista közösség és az emberiség létkérdéseit is. Ezekben a napokban talán jobban megértjük, mint bármikor is értettük, hogy ez a támogatás döntően hazánk gazdasági, kulturális erejének, prosperitásának a növelését, a kialakult nemzeti szövetség megbecsülését kell jelentse. Én is egyetértek azzal, amit Kállai Gyula, igen tisztelt képviselőtársam mondott; a tegnapi napirend, meg a mai szorosan összefügg egymással. Tisztelt Országgyűlés! Ezekben a napokban a lakott földön élő keresztyének figyelme a karácsonyi jó hírre összpontosul, amely Isten világából sugárzik az embervilágra, Gloria in excelsis Deo, et in terra pax, dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és a földön békesség. Ez az üzenet azt közli, hogy Istennek, a teremtés urának akarata szerint ezen a földön a békességnek és az emberekhez való jóakarat követelményeinek kell győzedelmeskedni. A magyarországi istenhivők ezzel a hittel és bizonyos reménységgel óhajtanak imádkozni, és minden erejükkel dolgozni hazánk boldogulásáért, és az emberiség békességéért. A külügyminiszter jelentését elfogadom. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kelen Béla képviselőtársunk. KELEN BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Hadd kezdjem egy hivatkozással a sajtó területéről, nem az Esti Hírlap hasábjairól, hanem egyik hetilapunkból idéznék. A lap körkérdést tett fel munkatársainak, miről szeretnének leszokni. A válaszokban természetesen sok emberi gyarlóság, bocsánatos vagy kevésbé bocsánatos káros szenvedély szerepelt, valamint az egyik szerkesztő frappáns válasza, hogy legszívesebben a nemzetközi helyzetről szokna le. Tudjuk azonban, hogy ez az, ami lehetetlen, könynyebb a nikotinéhségtől gyötrődőnek feladni a dohányzást, mint bármelyikünknek a nemzetközi helyzetet. Az utóbbi időszakban a nemzetközi helyzet számos tekintetben nehezebbé vált. Az érdekviszonyok, a kapcsolatrendszerek bonyolultabbá lettek a világban. A külügyminiszteri expozé nemcsak a bekövetkezett eseményeket értékelte, hanem rámutatott a fejlemények alapvető okaira is. A helyzet éleződése az amerikai vezetőknek az elmúlt három-négy esztendőben végrehajtott olyan politikai lépéseinek következménye, amelyek a katonai fölény megszerzését tűzték célul a szocialista országokkal szemben, s ennek alapján a bukott erőpolitikához való viszszatérési szándékot. Mások azonban a szándékok és mások a tényleges erőviszonyokon alapuló lehetőségek. A nemzetközi feszültség élezésére irányuló törekvésekkel szemben jelentős ellenerők bontakoztak ki az enyhülés vívmányainak megvédelmezésére. A számos tényező közül szeretnék ezúttal egy lényegesnek tartott mozzanatot kiemelni. Az amerikai politika új irányzatai nyomán világszerte megmozdultak a néptömegek. Keleten és Nyugaton egyaránt felélénkült a békemozgalom. Mindez érthető és indokolt. Sok-sok millió ember számára a viszonylagos enyhülés időszaka kellemesebb közérzetet, nyugodtabb éjszakákat jelentett, a több irányú termékeny együttműködés új lehetőségeit bontakoztatta ki. Érthető tehát: nem akarnak ismét a hidegháború dermesztő légkörében élni. Értelmetlennek tartják a fegyverkezési hajszát, amely mind veszélyesebb és költségesebb és egyre kilátástalanabb és terméketlenebb korszaka századunknak. Amerikai politikusok holland betegségről beszéltek annak kapcsán, hogy a nyugat-európai országokban páratlan méretű felvonulásokra, tüntetésekre, tiltakozásokra került sor. Inkább az egészséges életösztön megnyilvánulásának nevezhetnők azt, ami szerencsére követendő. Hiszen kevés olyan nyugat-európai nagyváros van, ahonnan ne érkezett volna hasonló megmozdulásról hír. Helyénvaló azonban saját hazai körülményeinkről is szólnunk. Hazánkban sem ismeretlen az átfogó tömegdemonstrációk — utalnék a májusi béke és barátság hónapra, az őszi szolidaritási hónapra vagy a legfrissebb példára, a budapesti fiatalok sokezres összejövetelére a vásárváros területén, amelyen vendégként Mikisz Teodorakisz is jelen volt, és éppen az, hogy a szó mellett a zene is felhangzott, az idősebb nemzedéknek talán egy kicsit furcsa, de ott mégis azt jelentette, hogy a teljes élet jegyében a béke szenvedélyes igenlése összhangzatot alkot a fiatalok más önkifejezési eszközeivel. A kiemelkedő nagy megmozdulások mellett azonban szóljunk egyszer arról a számtalan ta-