Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-12

743 Az országgyűlés 12. ülése, 1981. december 18-án, pénteken 744 az a megrendítő gondolat, amely ezt próbálja kifejezésre juttatni és elhitetni; de van a korlátozott, a limitált nukleáris háború! Ez a gondolat végveszélyt jelenthet és kollektív öngyilkosságot. A megrendítő tények ismerete nem hisztériát és pánikot kell kiváltson, ellenkezőleg: higgadt, nyugodt és józan cselekvésre kell ösztönözzön! Minden erőt a béke megmentésére, a nukleáris katasztrófa elhárítására kell összpontosítani. Ezt a higgadt, nyugodt és józan aktivitást tükrözi a külügyi beszámoló. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy kormányzatunk külpolitikájának, a szocialista közösségnek és azon belül a Szovjetunió nemzetközi tevékenységének központi ügye a béke megmentése, így jutok el az én indokolásom tulajdonképpeni téziséhez: a magyarországi egyházak azért támogatják belső meggyőződéssel ezt a politikát, mert Istenbe vetett hitük követelménye, hogy minden erejükkel az élet, a mi hitünk szerint a földi és az örök élet dimenzióiban egyaránt, de az élet szolgálatában álljanak. 25—30 esztendővel ezelőtt a nyugati kereszténység metszően éles bírálatban részesítette egyházainak békeszolgálatát, amelyet a kommunista manipuláció, illetve az egyházak szervilitása egyfajta megnyilvánulási formájának tekintett. Holott csak arról volt szó és arról van szó, hogy a magyarországi és a szocialista társadalmi rendben élő egyházak történelmileg valamivel korábban, talán egy emberöltővel korábban kényszerültek önvizsgálatra, mennyiben felelnek meg az Ür Jézus Krisztustól vett elhivatásuknak? Tisztelt Országgyűlés! Lehetetlen volna ez alkalommal részletekbe menően ismertetni az egyes magyarországi egyházak nemzetközi tevékenységét, örömmel mondhatom el, hogy e felfokozott tevékenység középpontjában a vallásos emberek társadalmi felelősségének a vizsgálata, a keresztények szociáletikai felelősségének kérdése és döntően a béke megmentésének az ügye áll. A magyarországi egyházak ilyen tevékenységének a hatásfokát jellemzi az a tény, hogy a különböző nemzetközi egyházi testületekben feltűnően sok magyar ember tölt be vezető szerepet: a Keresztyén Békekonferenciában, a Református Világszövetségben, a Református Világszövetség Európai Tagozatában, a Lutheránus Világszövetségben, a Baptista Világszövetség életében, a szabadegyházak közösségében, az Egyházak Világtanácsa és az Európai Egyházak Konferenciája testületeiben, valamint a Zsidó Világkongresszus közösségében. A Magyarországi Római Katolikus Egyház — összhangban a pápa béketörekvéseivel —, áldott szolgálatot végez a nukleáris katasztrófa elhárításáért vívott nemzetközi küzdelemben határozott állásfoglalásaival. A közelmúlt napokban közölte a sajtó a püspöki kar felhívását a genfi leszerelési konferencia tanácskozásával kapcsolatban. A magyar katolicizmus jelentősen hozzájárul az európai katolikus berni konferenciának a tevékenységéhez. Jólesik megállapítani ezt a tényt, valamint azt a tényt is ; nem véletlen, hogy a Lutheránus Világszövetség soron következő, 1984. évi nagygyűlését a Magyarországi Evangélikus egyház vendégeként Magyarországon kívánja megszervezni. Minden magyarországi egyház messzemenően részt vesz a magyar béketanács munkájában, a Magyarországi Egyházak ökomenikus tanácsának tagegyházai pedig a keresztyén békekonferenciával karöltve évenként Hirosima-vasárnapot, leszerelési vasárnapot, ENSZ-vasárnapot, Afrika-vasárnapot szerveznek. Fiatalabb koromban nem hittem volna, hogy megérem, hogy az alföldi kis gyülekezetek adományokat tesznek a perselybe a mozambiki keresztyének támogatására; azon keresztyének támogatására, akik a mozambiki társadalmi átalakulást segítik. Ebben is egyetértek előttem szólt képviselőtársammal, hogy nem mindegy az, hogy kikkel és milyen ügyben szövetkeznek a keresztyének. Hát jó ügyben és a megfelelő erőkkel szövetkeztek és tették be adományaikat a mi híveink perselyeinkbe, amit el is juttattunk Mozambikba és eljuttattunk évenként — legutóbb Etiópiába — és így tovább. Joggal lehet állítani, tisztelt Országgyűlés, hogy a magyarországi egyházak nemzetközi béketevékenysége nem eredménytelen. A hetvenes évek végén a hidegháborús kurzus visszatértével nyilvánvalóvá vált, hogy a világ kereszténysége legmagasabb szintű képviselői és grémiumai nem óhajtanak az agresszív, hidegháborús kampányban részt venni, sőt elhatárolják magukat attól. Ez a tény arra vall, hogy nagy változás ment végbe a világkereszténység jelentős köreiben az elmúlt másfél-két évtized alatt, az emberiség égető kérdéseinek, így a nukleáris veszély kérdésének a megítélésében is. Ehhez a változáshoz a magyarországi egyházak a maguk szerény helyén és lehetőségeiknek megfelelően direkt vagy indirekt módon — meggyőződésem szerint — lényegesen hozzájárultak. Ebben az összefüggésben is megállapítható az, amit Kállai Gyula, igen tisztelt képviselőtársam már említett, hogy ezt a hozzájárulást államunk és az egyházak közötti kiegyensúlyozott jó viszony tette lehetővé és teszi igazán hatékonnyá és hitelképessé. Végül szíveskedjenek megengedni, hogy a világkereszténység legutóbbi hetekben tartott, a nukleáris veszély elhárítása ügyével foglalkozó világkonferenciájának néhány olyan elvi megállapítását idézzem, amely elvi megállapításokkal mi is egyetértünk, magyarországi vallásos tömegek, de gondolom, hogy a társadalmunk egésze is. Először is világossá vált, hogy a keresztényi egyházak ma már a nukleáris háborút Isten és az ember ellen való bűnnek tekintik, és arra törekszenek, hogy a jövőben a nukleáris fegyverek kikísérletezését, gyártását és tárolását nemzetközi megállapodás a leghatározottabban tiltsa meg. Egy előadó kifejezte azt a követelését — az ő szóhasználatával élek —, delegitimizálni kell a nukleáris háborút az atomkorban, mint ahogy az emberiség története során sok más antihumánus és amorális gyakorlatot, irányzatot kiküszöbölt és megbélyegzett, mint például a kannibalizmust, a rabszolgatartást, a fasizmust és most van folyamatban a rasszizmusnak a kiküszöbölése. Másodszor a nukleáris veszéllyel szembeni védekezés egyik leghatékonyabb eszköze a tömegek öntudatos fellépése és összefogása. Az egyházak a bizalomkeltés eszközei kell legyenek, ez egy nagy lépés előre. Még 20—25—30 esztendő-